Tkacsik Márta elméleti matematikusként doktorált a nyolcvanas években Kassán, 20 év e-business és egy sikeres exit után ma Budajenő szélén termeszt itthon egyedülálló bogyós gyümölcsöket.
„Az ember hamarabb tudott deriválni és integrálni, mint hogy megértette volna, miért léteznek, hogyan működnek a virágok. Az én életem is valahol itt tart.” Tkacsik Márta sokszor találta magát a dolgok sűrűjében az után, hogy ledoktorált elméleti matematikából. A nyolcvanas évek Csehszlovákiájában az elsők között kezdett el számítógép-hálózatokkal foglalkozni, dolgozott a szlovák internethálózat kialakításán, neki volt először email-címe Kassán, és a nevéhez köthető a régió első internetbankja is.
Több mint 20 év e-business után ma Budajenőn, egy erdőszéli öthektáros telken telnek a mindennapjai, palántázással, gyümölcsszedéssel, rengeteg kísérletezgetéssel – de a táblázatoktól azért most sem szabadul. „Használok Excelt, mert kell, de a könyvelőm szerint mindegyik táblázat úgy néz ki, mint valami képzőművészeti alkotás – mondja jókedvűen. –
Nem szeretem a számokat. Ha az ember matematikusként mutatkozik be, sokszor megkapja, hogy biztosan mindig racionálisan gondolkozik, jó a számokkal és érdekli a statisztika. Az a matematika, amit én tanultam, nagyon nem erről szól.”
A kertben nem csak bogyós gyümölcsösök vannak, helyett kapott egy vadméh-szálloda, mandulafák, nyulak, kakasok és tyúkok is. Idén először belevágnak a fekete nadálytő ültetésébe is. „Szintén csodanövény”, mondja Márta // Fotó: Sebestyén László
Királyhelmectől az exitig
Matematikus anya, képzőművész apa, mindketten tanárok – a racionalitás és az irracionalitás egyaránt jelen volt a gyerekkorában. „De utóbbi alatt nem értek semmiféle pejoratív dolgot – mondja Márta. – Az irracionalitás szót az észszerűtlen szinonimájaként használjuk, pedig inkább azt jelenti, hogy az észszerűségen túli. Több és más.” Márta a magyar határtól néhány kilométerre lévő Királyhelmecen nőtt fel, azt meséli, a szülei „nagyon hagyták élni”: rajzolt, focizott, táncolt, verset szavalt és mellette a matematikával is foglalkozott. Bár billegett a művészet és a matematika között, végül utóbbira esett a választás – biztosabb a megélhetés, érveltek a szülők.
23 éves korában szerzett kisdoktori fokozatot a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem elméleti matematika szakán. Közben megszületett két lánya, az egyetem után pedig a Csehszlovák Tudományos Akadémiára került. Itt csöppent bele a TCP/IP (a később az internet alapját is képező protokollrendszer) világába. Egyik első szakmai sikere volt, hogy képes volt bekapcsolni az akadémia számítógépét az akkori kezdetleges világhálózatba –
nem sokkal később pedig negyedmagával létrehozta az első internethálózatot az országban.
A kilencvenes évek közepén már a pénzügyi oldalról is foglalkozott a világhálóval, 1995-ben létrehozta a régió első internetbankját a kassai Ipari Banknak, de felidézi azt a jelenetet is, amikor egy évvel később egy bank menedzsmentjének adott elő e-pénztárcákról.
Nem sokkal az után, hogy Magyarországra költözött, elhelyezkedett az IBM-nél, onnan pedig a Pwc-hez igazolt, miután rájött, hogy az internetbizniszben nem a technológia, inkább a stratégia érdekli – itt informatikai stratégiákkal foglalkozott, azaz bankvezetőket segített abban, hogyan használják ki az internet adta lehetőségeket. 2002-ben azonban az IBM felvásárolta a Pwc tanácsadó üzletágát, a Pwc Consultinget. Márta ekkor három régebbi kollégájával, Csenger Sándorral, Homola Szabolccsal és Kocsis Gáborral saját tanácsadócéget hozott létre FMC néven. A vállalkozás velük együtt 24 fővel indult, öt évvel később kétszáz főre duzzadt.
A Patikakertben 2020 óta Szedd magad! akciót is tartanak, júniustól augusztusig szedhetőek a különböző bogyók // Fotó: Sebestyén László
Az induláskor előnyt jelentett számukra, hogy a dotkomlufi kipukkadása után sok tanácsadócég kivonult Magyarországról – de úgy látja, sokat nyomott a latban rugalmasságuk, lokális piacismeretük, és az is, hogy az elejétől a végéig elkísérték az ügyfeleiket a tanácsadási folyamaton. „A legtöbb tanácsadócég általában megállt annál a pontnál, amikor elkészült a stratégia és kialakultak a folyamatok – magyarázza. – Nálunk nagy érték volt a folytonosság, mert nemcsak kitaláltuk a folyamatokat, hanem meg is valósítottuk őket. Számon kérhetőek voltunk.”
Mindössze ötéves fennállásuk alatt számos ajánlatot kaptak, és eleinte nem is tervezték, hogy eladják a céget. „De egyszerűen túl sokat dolgoztunk. Próbáltuk átalakítani a cégvezetést, még a McKinseyből is hoztunk tanácsadót, hogy segítsen, ha már mi nem tudjuk megalkotni a saját működésünket. A »cipész cipője« helyzet volt. Semmi sem működött, egyszerűen azért, éppen az entrepreneur-innovátor szerepből adódott az előnyünk.”
Végül az akkoriban a Nasdaq-on jegyzett amerikai IT-cég, a Ness Technologies kebelezte be őket 2007-ben.
A héjában a vitamin!!
Márta 2011-ig volt a régi-új cégnél, de ekkoriban sem dolgozott kevesebbet: rendszeresek voltak az átdolgozott éjszakák és hétvégék. Egy szombati napon aztán elege lett: mikor beért az irodába, elhatározta, hogy ez volt az utolsó alkalom, ideje lezárni ezt a fejezetet is.
Két évig festett, kertészkedett és tanulmányokat olvasott. Akkoriban derült ki, hogy inzulinrezisztenciája van: az orvosa azon a véleményen volt, hogy öt éven belül szinte biztosan cukorbeteg lesz, így az e-business és hálózatok helyett az ezzel kapcsolatos kutatásokba ásta bele magát. A budajenői telken kezdetben azért vágott bele a bogyós gyümölcsösök termesztésébe, hogy kipróbálja, tud-e velük eredményt elérni a saját szervezetében – ebből nőtt ki végül a Patikakert.
A napokban kezdték el az úgynevezett erdőkert ültetését: ennek lényege, hogy a haszonkertet erdei fákkal ötvözik, hogy a talajélet tovább gazdagodhasson // Fotó: Sebestyén László
„Azért a fekete bogyósokkal kezdtem, mert ezekben megvannak azok a típusú gyulladásgátló anyagok, amik hatással lehetnek a civilizációs betegségekre. Ezekről állította a legtöbb kutatás azt, hogy működhetnek – persze ezen kívül még nagyon sok más mindent is kell enni.”
A kutatásokból azonban az is kiderült, hogy nem mindegy, hogyan termeszti őket. „Nálunk még soha nem járt ételfutár. Aránylag jól étkeztem mindig is, de nem elég jól – de miért is nem? Azért, mert a mezőgazdaság az elmúlt 50 évben annyira kizsigerelte a talajt, hogy az élő talaj nem létezik, a terményben nincs megfelelő tápanyag – mondja. –
Tegyük fel, hogy háromszor annyi sárgarépát termelek műtrágyával, tárcsázással, szántással és gyomirtással, mint mindezek nélkül – de ezáltal tízszer kevesebb a beltartalom. Akkor most melyik a drágább?”
Márta célja az volt, hogy a termesztés során ne vesszenek el az értékes tápanyagok. Ahogy ő fogalmaz: gyümölcsöket akart termeszteni, nem gyümölcsnek látszó tárgyakat. A kertben ma öt hektáron terem a fekete és piros ribizli, a húsos som, a kék mézbogyó, az ékszermeggy, a fekete berkenye, a fanyarka (más néven mézalmácska) és a fekete málna – utóbbit be is mérette a Szent István Egyetemen, 11-szer magasabb az antioxidáns-tartalma, mint egy átlagos áfonyának. A fekete málna Kanadából érkezett, Magyarországon szinte alig termesztik. „Nagyon szúr és rengeteget kell metszeni, senki nem fog leutánozni – viccelődik Márta, de utána komolyra fordítja a szót. – Mindig arra biztatok mindenkit, hogy ha van kertje, próbálkozzon meg egy-két gyümölcsbokorral vagy magaságyással, ne csak tujasor és fű legyen. Legrosszabb esetben nem történik semmi.”
Fotó: Sebestyén László
A „tápanyaghajhászásnak” megvan az ára, például minden egyes bogyót – másfél millió darabot – kézzel szüretelnek.
„Nem azért, mert hülyék vagyunk és nem tudnánk gépet venni – mondja nevetve.
A kézi szüret lényege, hogy az egész bogyó belekerülhessen a termékekbe, az antioxidánsok nagy része ugyanis a magban és a héjban van. Márta arra is figyel, hogy lehetőleg semmi ne kerüljön se ki, se be – a magokat természetesen vásárolja, de a palántaföld utánpótlását például már „kerten belül” oldja meg.
A gyümölcsöket -27 fokon tárolják, majd besűrítés után saját (bio) almarosttal keverve szárítják őket 50 fokon, 24 órán át. A végeredmény egy rugalmas gyümölcslapka, a Patikakert tasakjaiba körülbelül 1,5×1,5 centiméteres lapocskák kerülnek. Mellette készítenek még egy lekvárszerű gyümölcsesszenciát, a Borecet Művekkel együttműködve pedig ecetet is. A kertben négyen dolgoznak, Márta – csakúgy, mint a tanácsadói időszakban – az ültetéstől a szüreten át a marketingig a teljes folyamatban jelen van.
„Ez az én templomom” // Fotó: Sebestyén László
Én erre költöm
„Ez az én templomom”, mondja Márta a két ház közötti teraszon állva. A vendégházként és feldolgozóüzemként működő épületeket fiatalabbik lánya, Zsiros-Kundrík Lívia tervezte, a belső dizájn Márta érdeme. Néhány lépésre, az épületek és a kert között egy bio úszótó kapott helyet – a medence szélén épp két óriási varangy használja ki a kora tavaszi napsütést.
A kézműves-körforgásos felfogás miatt a vállalkozás nem nyereséges, és Márta pontosan tudja azt is, hogy ezzel a módszerrel később sem lesz az.
„Biztos van, aki azt gondolja, »Könnyű neki, hiszen gazdag!«. Igen, valóban könnyű nekem, hogy megengedhetem magamnak a Patikakertet – de én másképp szoktam fogalmazni. Megengedhetném magamnak, hogy másra költöm a pénzt. Én erre költöm.
A mai világban, ahol mindent pénzben mérünk, én most nem kimondottan számítok sikeresnek. De addig, amíg van miből működtetni a Patikakertet, hiszek benne, hogy kell. Nem hiszek abban, hogy mindenki azt fogja csinálni, amit én. De abban nagyon is, hogy kellenek az ehhez hasonló példák.”
Borítókép: Sebestyén László
