A nagy tanulópénz nagy lehetőség is egyben. Tanulj a hibámból.
Szokták mondani, hogy minden nap fókuszálj a Legfontosabb Dologra, és így sikeres lehetsz. Tim Ferriss például minden nap 2-3 dolgot felír egy cetlire, megcsinálja azt és kész, eldobja.
Nagy hívője vagyok Alfredo Pareto 80/20-as elvének – itt, a Forbes.hu-n is megemlékeztem már róla. Így igyekszem mindig azon feladatokra fókuszálni, amik a legnagyobb hatást váltják ki.
De mi van akkor, ha nem veszed észre, hogy mi a legfontosabb? Pontosabbm mi az a jelentéktelennek tűnő részlet, ami később nagy fejfájást okozhat?
Tapasztalt szakemberek szokták mondani, hogy mindig legyen nagyon jó ügyvéded és könyvelőd. Igaz. Ahogyan igaz az is, hogy legyen egy stabil működési elved, ami minden apróságra kiterjed. Mik ezek az apróságok? Iktatás, archiválás, adminisztrálás, jelszavak, biztonsági mentések – ha ezek közül bármelyik sérül, akkor nagyon megütheted magad. És ezek achilleszek. Miért? Mert sosem gondolnánk, hogy visszanyal a fagyi.
Pár hetet éppen ügyfél meetingen ültem, amikor Slacken írt az egyik munkatársam, hogy nem tudja a heti blogbejegyzésünket posztolni, mert nem elérhető az oldalunk. Micsoda? Közben csörög a telefonom és az egyik ügyfelünk szól, hogy az oldala nem elérhető. Tűzoltás mód bekapcsolva és közben persze találgatom, mi is történhetett. Egyszerre szeretném kideríteni és megoldani gyorsan, hogy a külvilág (és különösen a Google SEO Ranking) számára semmi ne látszódjon. Amikor sok domainről és egy domainnél akár több száz aloldalról van szó, ez nem olyan egyszerű dolog. Főleg ha nincs több biztonsági mentésed…
Szóval a fagyi visszanyalt.
A történet valójában ott kezdődött, amikor az egyik volt gyakornokom dühödt volt alkalmazottá vált.
Képzeljetek el egy nagyon tehetséges, őszintén alázatos, lelkes srácot. Végig csinált egy gyakornoki időszakot, kipróbálta magát sok helyen, folyamatosan fejlődött és fejlesztette magát. A gyakorlat végén már ő dönthetett: saját útján megy előre (van benne tehetség, miért ne), vagy elfogadja az ajánlatunk és főállásúként csatlakozik hozzánk. Utóbbit választotta és elég jó kezdő fizetéssel és bónusszal indulhattunk. Egyből felelősségteljes pozíciója lett, például ő menedzselte az összes szerverünk, domainünk.
Bíztam benne.
Hibáztam.
Mivel én a 80/20-as fő feladatokkal foglalkoztam, sosem ellenőriztem, hogy a szerverszerződések rendben vannak-e, hogy azok a cég nevére, és az én email címemmel lettek-e regisztrálva. Hogy a blogunk le van-e máshol mentve. Bíztam benne és tudtam, hogy az új szervereink mind duplamentésűek, így ha bármi történik, egyből vissza lehet tölteni.
Ez igaz is volt, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy egy volt alkalmazott (mert amilyen lendülettel érkezett hozzánk, olyan lendülettel távozott is a cégtől a fiatal tehetség) a saját nevével regisztrált szerverről kitilt és levesz mindent.
Keresem a tanulságokat. Tanulópénz? Igen, nagy. Lehetőség? Igen, nagy.
“Bajban ismerszik meg az ember.” Csodás volt látni, ahogy a külsős partnereinkkel, fejlesztőinkkel, grafikusainkkal össze tudtunk fogni és innen-onnan előhalásztuk a file-okat és pikkpakk helyre tudtunk állítani szinte mindent. Sőt, ahogy a negatív élmény jobban összeráz, talán nem is lehetett volna jobb onboarding két új csapattagunknak, akik egyből mélyvízbe, felelősségteljes szerepbe és valami izgalmasba csöppentek. És helytálltak, de még hogy!
Hálás lehetek. Vészhelyzetben, de igazából veszteség-minimalizálva tanulhattam. Számomra ez egy nagy tanulópénz, és éppen emiatt már mindent papírozunk és iktatunk, kvázi egy mini vállalatirányítási rendszerbe.
Tanulj az én hibámból és mindenedet iktasd, vezesd és többszörösen mentsd le!
Szántó Péter, a SpringTab alapítója
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét!
