A kecskeméti Magyar család a rendszerváltáskor alapított szárazvirágos vállalkozást, amit szinte kizárólag egy, áruszállításra használt mogyorúszínű Wartburg kombira és az édesanya, Magyarné Báldy Márta kapcsolati tőkéjére alapoztak. Bár az 1990-es években nagyon népszerűek voltak a szárazvirágok itthon, Magyarék lassan építették a céget, rohantak a piac után és sok hosszú évig azt sem mindig tudták, miből fizetik majd ki a megrendelt árut. A Magyar Szárazvirág Kft. viszont – időközben Lajosmizsére költözve – mára az ország legnagyobb szárazvirágos vállalkozásává nőtte ki magát.
Mogyorószínű Wartburg kombi gördült be a budapesti Kossuth térre, a Néprajzi Múzeum elé 1992. november 29-én vasárnap reggel. A Kecskemétről érkező autót az épphogy húszéves Magyar Ákos vezette. Édesanyjával, Mártával kiszálltak, és elkezdtek kipakolni a csomagtartóból több tucat szárazvirággal teli papírdobozt. A virágkereskedők egyesületének szokásos adventi vásárára jöttek a múzeumba.
Pakolás közben csak egy-egy pillanatig tudtak gyönyörködni a Parlament túloldali épületében (Mártára amúgy sem volt jellemző a mélázó szemlélődés), mert a múzeum előtt sorban álló látogatók megrohamozták őket:
nagyjából az áru felét még a téren elkapkodták.
Magyar Ákos fiaival, akik gazdasági egyetemisták, de már besegítenek a családi vállalkozásba. Fotó: Orbital Strangers
A rendszerváltás utáni években reneszánszát élte a szárazvirág itthon és egész Európában, így nem 1992 volt az egyetlen év, amikor Magyarék eladásra szánt virágkészlete nem jutott be maradéktalanul a múzeum falai közé. Bár Magyar Ákos gondolatai ekkoriban még másfelé jártak a jövőt illetően, nővérével sokszor segített anyjának, aki a rendszerváltás után lett szárazvirágos egyéni vállalkozó.
Ilyen kereslet mellett dúskáltak a bevételben – gondolhatnánk, de a most a Magyar Szárazvirág Kft. nevet viselő cég története nem volt ilyen sima. Főként azért jártak kiállításokra és versenyekre, hogy megtoldják a holtszezonban döcögő forgalmukat. Az édesanya, Márta kapcsolati tőkéjén és a család Wartburgján kívül annyira nem volt másuk, hogy
1990-ben első szárazvirág-szállítmányukat használt kartondobozokban exportálták, amikért Ákos friss jogosítvánnyal döcögött el egy Kecskeméttől kétszáz kilométerre lévő hevesi faluba, Istenmezejére.
A virágosoknak Mártika, a hazai szárazvirágtermesztés „anyja”
Magyar Ákost az 1991-es érettségi után még a kocsmanyitás és a horgászat is vonzotta, aztán éppen egy horgászversenyen világosodott meg jövőjével kapcsolatban. A halak mérlegelésénél vette észre, hogy a gyerek kategóriában ugyanazok a vezetéknevek vannak, mint a felnőttben, és hogy
mekkora helyzeti előny ezeknek a gyerekeknek az örökölt felszerelés és tudás, mennyivel előrébb vannak, mint a korosztályuk.
„Ott fogalmazódott meg bennem, hogy nem a szárazvirág ugyan a szívem vágya, de ebben jobbak a családi adottságaim, ezt kell kihasználnom.” 1995-ben hivatalosan is megérkezett a családi vállalkozásba.
Bár a rendszerváltás után sokan foglalkoztak szárazvirággal, az a festett-fehérített gabonaféléket jelentette, így Magyarék a piaci rést látva eleinte a teljesen natúr szárított virágokra koncentráltak. Később a trendek megkövetelték a festést, amit – a preparálás és a szárítás mellett – szintén maguk kísérleteztek ki. „Nézegettem a német és holland nagy cégek katalógusait, és próbáltam kitalálni, hogyan csinálhatják.” Ákos bevallja, hogy most is ez a fajta kísérletezés és fejlesztés áll hozzá a legközelebb.
„A virágok és Ákos?” – nevet kedvesen a telefonba Szabó János, a korábbi Magyar Virágkötők Szakmai Egyesületének egyik alapítója, volt elnöke, amikor arról kérdezem, mi az első emléke Ákosról, Mártáról, meg a virágokról. „Az első emlékem, hogy Ákos morgott, ő nem akar szárazvirágos lenni. De nagyon szép dolog, hogy továbbviszi a családi hagyományt. És nem is akárhogy.”
A teljes cikk a februári Forbes-ban.
Szabó János Kecskeméten a Kertészeti Főiskolai Kar adjunktusa volt, a 70-es évek vége felé a szárazvirág-kiállításokkal, versenyekkel, bemutatókkal hozták be Ákos édesanyjával, „Mártikával” közösen a köztudatba az addig elhanyagolt műfajt, a szárazvirág-kötészetet. A termesztés és feldolgozás alapjait Mártika dolgozta ki, ő volt a magyarországi szárazvirágtermesztés „anyja”, a kecskeméti Magyar–Szovjet Barátság Termelőszövetkezet dísznövényágazatának vezetője lévén jó rálátása volt a területre.
„Minden virág érdekelte, és bármi újba kezdtek a téeszben, azt előbb otthon, a családi hobbikertben próbálta ki” – mondja róla fia.
A szárazvirágok korát az 1973-as olajárrobbanás hozta el, ami miatt a gerbera és a szegfű helyett kevésbé fűtésigényes, illetve az üvegház helyett szabad földön is jól termeszthető növényeket kerestek.
A részletek arról, hogy hogyan építette fel az üzletet Mártika, mik a legkülönlegesebb növényeik, mi lesz a cég idei nagy dobása, a februári Forbes-ban olvashatók.
Borítókép: Magyar Ákos lajosmizsei nagykereskedésükben. Fotó: Orbital Strangers
Kapcsolódó:
Amikor húszezer orchidea virágzott ki idő előtt, nekik is az arcukra fagyott a mosoly
