Negyedik részéhez ért a Cápák között negyedik évada, hát nézzük a négy csapatot! Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok? Mindjárt kiderül, hogy belülről nézve ezekből mi látszott.
Elsőnek két fiatal srác, Martin és Zsombor érkezett, fekete elektromos rollereikkel és a We R Mamba márkával. Kínai gyártótól szerzik be a némileg szájízükre szabott éjfekete járgányokat, majd azokat itthon értékesítik. És ami talán fontosabb, szervizelik is. Minden roller vízálló, nagy kerekű, kivehető aksis, azaz tudnak mindent, ami a gagyit és a jót megkülönbözteti.
Persze bárki tudna ilyet rendelni Kínából, biztos káromkodna is a bajsza alatt a postáskisasszony, amikor a „levélküldeményt” átemeli a pulton. De a bajok még csak utána kezdődnének, amikor bármi elromlik, elkopik vagy eltörik. Nem kell nagy csoda történjen ugyanis ahhoz, hogy egy ilyen játékszerben kárt tegyünk, a minőségi magyar utak és járdák, pár esés és máris van mit cserélni rajta. Aztán levelezhet a kínai gyártóval, ha egyáltalán elő tudja még keríteni. Ezért Martinék az alkatrész utánpótlást, a szervizelést és a 24 órában hívható ügyfélszolgálatot adják bónuszként minden eladott rollerükhöz.
Fotók: RTL Sajtóklub
Eddig 50 darabot adtak el, kb 8,5 millió forintos árbevételt elérve, 40 százalékos árréssel. Azaz ha lassan is indul, de alapjaiban működőképes az ötletük. Az álmuk pedig az országos disztribúció és az ezzel járó szervizhálózat, amihez ötmillió forintot és egy mentorprogramot kértek, cégük tizenöt százalékáért cserébe. Ezzel a havi eladásaikat 15-20 darabra, éves árbevételüket pedig 40 millió forintra tervezik emelni.
Bevallom őszintén, hogy a rollerek még csak-csak izgalomba tudnak hozni, de az importáló-kereskedő cég gondolatától ásítozni kezd a lelkem.
Nekem valahogy arra van szükségem, hogy a cég létrehozzon valamit, legyen valami, ami a sajátja, akár termék, akár szolgáltatás. Szerencsére nem minden cápa gondolkodik ennyire startuposan, így Moldován András és Lakatos István is lecsapott a srácokra. Mint az már a korábbi adásokból kiderült, András már akkor importált és kereskedett, amikor én még iskolás voltam, István pedig egy kereskedőcég-birodalmat (a 100 legértékesebb magyar cég között rendre szereplő Bravogroupot) épített fel százmilliárdos éves forgalomig. Azaz, ha valaki ért a kereskedelemhez, akkor ők ketten azok.
Örültek, hogy nem fizetésre megy a pénzük
Az egyik érdekes kanyar a történetben az volt, hogy a két srác főállásban máshol dolgozik, ezt az üzletet mellékállásban kezdték és csinálják. Így a munkájukkal megkeresett pénzből tudják finanszírozni ezt a tevékenységet. Martin vállalkozó, sportegyesületek marketingjét csinálja, Zsombor pedig edzőként segít csapatokat. Ez ki is hozott egy elvi ellentétet a cápák között, ugyanis mi Szabinával csak úgy fektetünk be cégekbe, ha az alapító teljes idejét rá tudja szánni a közös cégre, vagy erre rövid időn belül hajlandó. András és István pedig kifejezetten örült annak, hogy nem ez az induló cég kell a srácokat eltartsa, nem terhelik meg a bérükkel a költségvetést, így a befektető pénze sem arra megy majd el, hogy ők azt fizetésként hazavigyék.
Fotók: RTL Sajtóklub
Komoly dilemma ez, amit már többször tapasztaltam saját bőrömön is befektetőként. Ha az alapítónak van egy másik állása, esetleg másik vállalkozása is mellette, akkor az, hogy mennyit fog azzal a céggel foglalkozni, amibe én a pénzemet teszem, attól fog függni, hogy a másik üzlet jobban megy-e.
És ilyen szempontból létrejöhet olyan helyzet, amikor én pórul járok, ő pedig jól jár.
Én ezt már próbáltam párszor, és mindig bukta lett a vége. Félfigyelemmel nem lehet olimpiát nyerni sem, céget építeni sem. De valószínűleg István és András látásmódja is valid, hiszen egy jó vállalkozó abból épít, amije van, és minden helyzetet megold, ahogy tudja.
A másik, egyszerűbb dilemma persze az, hogy vajon a világ egyik legnagyobb rollergyártója, a Xiaomi, vagy annak egy hazai partnere mikor szerződik le egy országos szervizhálózattal, biztosít hasonló ügyfélszolgálatot és eszi meg a teljes piacot. Teljeskörű garanciát már most kínálnak és bizony jó pár technikai paraméterben előtte járnak a srácok által importált gépeknek. (Bár meglepő módon nem mindenben, legalábbis az itthon is kapható modellek.)
Végül ötmillió helyett tízzel, egy cápa helyett pedig kettővel távoztak, és ezért a cégük negyedét adták fel.
Tudni kell, mikor engedd el a bizniszt
Másodiknak Eszter és Réka jött, csokibombát, fánkot és nagy álmokat hozva elénk. Idővel derült csak ki, de kétlaki életet élnek, egyetemi tanulmányaik Budapesthez, családjuk és vállalkozásuk Nagykanizsához köti őket. Bevallom, hogy az általuk hozott cake pop-okat és forrócsoki bombákat kislányom nagy örömmel fogyasztotta.
A covid közepén nyitottak cukrászdát, ráadásul egy rossz hírű kocsma mellett a zalai városban. Ahogy a pandémia enyhült, és végre megnyithattak, a csoki megolvadt az üzletben a nagy melegtől. De ennél is nagyobb gondot okozott, hogy a környéken lófráló ivóközönség miatt szinte senki nem jár az üzletükbe, így az első nyolc hónap alatt összesen alig több, mint egymillió forint árbevételre tettek szert. Ami tragikomikusan kevés.
A helyzet feloldásához keresnek 8,5 millió forint tőkét, amiért tíz százalékot kínáltak a cégükből. A pénzből a nagykanizsai egység mellé (nem helyett, mellé!) nyitnának egy helyszínt Budapesten, a két lokációt pedig egyetemi tanulmányaik mellett, heti pár napban fel-le utazva szolgálnák ki.
Fotók: RTL Sajtóklub
Talán nem árulok el nagy titkot, hogy nem találtak befektetőre, bár István – számomra meglepő módon felajánlotta a kért összeg felét 15%-ért, ha Szabina bedobja a másik felét hasonló feltételekkel. Azaz a 8,5 millió forintért harminc százalékot vittek volna. De Szabinának számos oka volt, hogy erre nemet mondjon, így végül nem lett üzlet: „Olyan vállalkozókba szeretek fektetni, akik ott vannak 100%-ban.”
Számomra a tanulság az volt, hogy ha ennyire nyögvenyelősen megy valami, mint a boltjuk, akkor azt nem továbbvinni kell, hanem elengedni. Még ha kegyesen számolunk is, hiszen a nyolc hónap felében tudtak csak kinyitni egyáltalán, akkor is havi 300 ezer forintos forgalomról beszélünk, ami borzasztóan kevés bármire. Bár azt remélték, hogy a tőkével a forgalmukat meg tudnák duplázni, a budapesti nyitással együtt pedig akár négyszerezni, ez még mindig nagyon kevés.
Kevés a megélhetésükhöz, a belerakott munkához és főleg kevés az általuk elképzelt 85 millió forintos cégértékhez képest.
Ha kicsit megengedőbb vagyok a lányokkal, akkor az igazi hiba az volt, hogy bár azt kiszámolták, hogy nekik mire van szükségük, de azt valószínűleg nem számolták ki elég jól, hogy a befektető mit vár el cserébe, és mi a cégük reális értéke a jelen pillanatban. Sajnos bárhogy nézem, ez a vállalkozás kevesebbet ért, mint 8,5 millió forintot.
Aki ilyen gépet gyárt, az emberéletekkel játszik
Leó és László egyetemista, az idén már kétéves HSUP program keretében indított vállalkozásukkal, a BetterDose-zal érkeztek elénk.
A HSUP az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése szerintem. Ez egy egyetemi képzésbe integrált startup gyorstalpaló, digitális tananyaggal, kredit pontokkal, és az arra érdemes csapatoknak ösztöndíj programmal. Egyetemistáknak tanítják meg a startup gondolkodást, a vállalkozás indítását, és utána az így létrejövő csapatoknak segítenek abban, hogy az elméletet gyakorlatba is átültessék, mindezt 25 egyetemre és több ezer diákra kiterjesztve, nagyban.
Fotók: RTL Sajtóklub
De visszatérve a csapatra, ők egy gyógyszeradagoló automata fejlesztését kezdték el. Kis, hokikorong alakú gyógyszeres dobozkákat ad ki a gép, amiket előre betáraz az ápoló vagy rokon. A gép időzít, hanggal is jelez, érzékelővel is figyel. És mivel SIM-kártyája is van, így mindenről értesíti az aggódó rokonokat, ha bármi nem tervszerűen alakulna. A csapatban orvostanhallgató, programozó és mérnök is van, azaz a fejlesztés öles léptekkel halad. A megálmodott üzleti modell, hogy a gép megvásárlásán túl egy havi előfizetési díjat is szednek.
A szerkezet – bár még erősen prototípus – már működik, az eddig beletett fél év munka és közel egymillió forint pedig aprópénz ehhez képest.
Ami egy érdekessége ennek a piacnak, hogy az ezzel foglalkozó iparág (gyógyszergyárak, gyógyszertárak, nagy egészségügyi márkák és gépgyártók) látványosan kerülik a témát. Pedig nekik igazán logikus lenne ilyet csinálni – és lássuk be, ez lényegesen egyszerűbb fejlesztésnek látszik elsőre, mint mondjuk fákat ültetni a Marson. És az oka szinte biztosan a jogi felelősségben rejlik. Aki ilyen gépet gyárt, az emberéletekkel játszik. És akárcsak az önvezető autóknál, azt sokkal nehezebb megszámolni, hogy hány életet mentenek meg, mint azt, hogy hány halálos balesetet okoznak. Azaz hiába hasznos általában, ha egyszer is bizonyíthatóan az eszköz, a szoftver, a szolgáltatás hibájából hal meg valaki, akkor abból nehéz lesz kimászni. Márpedig korunk nagy tanulsága, hogy minden szoftver hibás, minden eszköz megbízhatatlan.
És ha a világ legnagyobb és legmegbízhatóbb orvosi eszközgyártói nem mertek belefogni, akkor az jelent valamit.
Persze léteznek ilyen készülékek, kedvenc kínai webáruházamban is több tucatot találni belőlük. És az is lehet, hogy egy téma, ami a nagyoknak túl rizikós, hiszen van mit veszíteniük, pont egy friss startupnak teremt lehetőséget, hiszen nekik nincs vesztenivalójuk, így bátrabban kísérletezhetnek.
A srácok 15 millió forint befektetésért jöttek, cégükből 15 százalékot kínálva cserébe. Végül Levente tett nekik egy fél ajánlatot, de én nem tettem mellé a másik felét. Ez így még nem egy befektethető sztori számomra. Az adás után a három alapítót meghívtam az online elérhető tanfolyamjaimra, és ha megnézték, feldolgozták az ott hallottakat, akkor egy személyes mentorálás vár majd rájuk. Hogy utána mi lesz, azt majd az idő eldönti.
Egy percig csak néztünk, mint a harmadik teve Noéra
Fotók: RTL Sajtóklub
Utolsónak Ádám érkezett, egy „világújító innovációval”, a Varioly-val. Ha egy vállalkozó a saját portékáját ezekkel a szavakkal vezeti fel, akkor általában lélekben én már előre kiszállok. Semmi jót nem ígér ez a két szó, viszont sejtet egy karakteres félreértést az üzleti élet működése kapcsán.
A világot nem megújítani kell, hanem fogást találni rajta és kiszolgálni.
Találni egy eladható megoldást egy létező fájdalomra és megtalálni azt a csatornát és módot, amin keresztül profitábilisan ki tudjuk szolgálni ezt az igényt.
A vállalkozó egy komoly, az emberiség életét évtizedek óta megnyomorító problémát talált, a nyikorgó fregoli csigákat. Ezért tervezett egy acélból készült, dupla görgőcsapágyas elpusztíthatatlan verziót. A kompromisszummentes fregoli csigát, a Varioly-t. Mikor megértettük, hogy milyen problémát választott megoldani Ádám, akkor egy percig csak néztünk, mint a harmadik teve Noéra.
Viccelődésen túl, az egyik hasznos ökölszabály, ami szinte sosem téved, az a „Miért most?” kérdése. Ha az ügyfél problémája már egy évtizede is létezett, és a megoldásul használt technológia is, akkor valószínűleg oka van, hogy nem került ilyen módon megoldásra. És ez általában nem az, hogy senkinek nem jutott eszébe a megoldás. Sokkal valószínűbb, hogy sokan, sokféle megoldást próbáltak, de ha egyikükből sem lett sikersztori, akkor szinte biztos, hogy valamin elbuktak.
Ezért innoválni olyan témában érdemes, ahol új a probléma, vagy egy új technológia lehetővé tesz egy új, jobb megoldást, akár egy régi problémára.
Ádámban azonban volt valami, ami megérintett. Ő egy igazi tökéletesítő volt, egy kompromisszummentes mérnök, aki azért hagyta ott az állását, mert nem gyártottak elég jó minőségű terméket és nem fogadták meg minden tanácsát. Ő hisz a minőségben, a tartósságban és az évtizedeken át elégedett ügyfelekben. Az is sütött róla, hogy érti a szakmát. A Pipacs Pékségre és annak vezetőjére, Fülöp Ádámra emlékeztetett. Arra az időre, ami a valóságban sosem volt, de mégis mindig úgy érezzük, hogy már elmúlt, megette a gyenge minőségű ipari selejt.
Pedig nem azért nem lehet jó minőségű terméket kapni a barkácsáruházakban, mert senki ne tudna olyat gyártani, esetleg a kiskereskedő nem hajlandó drágább és minőségibb terméket eladni. A gyártó is, a forgalmazó is jobban jár, ha drágább, jobb terméket veszünk, mert azon több az árrése. Azt, hogy milyen termék van a polcon, az határozza meg, hogy mit vesznek meg a fogyasztók. Ádám Varioly-jából egy készlet nagyobb webáruházakban 12 600 forintba, saját oldalán hét-nyolcezer forintba kerül, a legolcsóbb gagyi alternatíva 800 forintba.
És a vevők a pénztárcájukkal szavaznak.
Az utóbbi évtizedek egyik meghatározó trendjeként folyamatosan csökkent a társadalmi rétegek fogyasztási szegregációja. Az amerikai és európai hipermarket-láncok ugyanis széles társadalmi réteget szolgálnak ki, széles palettával, így szinte mindenki ugyanott vásárol – de mindenki mást. A felsőosztály már nem mindenből vesz luxuscikket, a középosztály sem csak közepes minőséget vásárol. Ehelyett sok áru kategóriában a legolcsóbbat veszi, míg másokból akár a luxusterméket. Olcsó vécépapír és drága sajt. Gagyi fregolicsiga és márkás póló.
És néhány termékkategóriában egyszerűen nincs elég igény a minőségi termékre ahhoz, hogy azt megérje gyártani és forgalmazni.
Persze ahogy több, mint egy évtizede Cserpes István is ráérzett a minőségi tejtermékek iránti erősödő keresletre, és a kézműves pékségek is rárepültek az egyre tudatosabb vevőkre, úgy a fregolicsiga piacon is eljöhet egy ilyen minőségi megújulás. De ennek először a fogyasztói oldalon kell megszületnie.
Ami pozitív volt Ádám modelljében, hogy a kiskereskedelmi láncokat kihagyva, közvetlenül adta el termékét, így kevesebb kézen át került az a fogyasztókhoz, nagyobb árrést érhetett el. A terméke a háromezer forintos előállítási árával kiskereskedelemben tizenkétezres áron kerülhet polcra, hogy mindenki megéljen. Ennyiért kevesen vennék meg, hiszen a fregolicsigánk minősége csak limitáltan hat ki az életminőségünkre, és a műanyagos verzió is kihúzza pár évtizedig.
Ádám végül nem kapott befektetést, pénz nélkül kellett távoznia. Remélem, hogy a műsor által hozott országos ismertséggel a tőkeigényét befektető helyett vevőkből és rendelésekből tudja előteremteni, hiszen a vevő pénzénél nincs jobb finanszírozási forma az üzleti életben.
A Cápák között új epizódja vasárnap 18.50-kor kerül adásba az RTL Klub műsorán, a korábbi részeket az RTL Most felületén lehet visszanézni.
Második alkalommal készíti el éves jelentését a hazai ökoszisztémáról a Startup Hungary. A Hungarian Startup Reportban nemcsak az elmúlt év eredményeit rögzítik, cél, hogy hosszú távon a szcéna fejlődéséről, trendekről is képet tudjanak alkotni. Ehhez azonban szükséges, hogy minél több alapító, innovátor kitöltse a szervezet kérőívét.
A végeredményt március végén hozzuk nyilvánosságra. A kutatás szakmai együttműködő és exkluzív médiapartnere a Forbes.
A KÉRDŐÍVET ITT LEHET ELÉRNI!
