Nehezen leírható érzés átsétálni egy fél kilométer hosszú függőhídon hat tízemeletes háznyi mélység felett. Nem csak a mélység szédítő, az ember folyamatosan rácsodálkozik a mérnöki teljesítményre is: ezt meg hogyan is tudták ideépíteni?
Puszta véletlen, hogy amikor tavaly nyáron túrát terveztem Zermatt környékén Svájcban, szembejött a lehetőség az ottani csodálatos függőhíd érintésére. A Charles Kuonen hídról olvasgatva derült ki, hogy egy darabig ez volt a világ leghosszabb gyalogos függőhídja, de pár hónappal ottjártunk előtt beelőzte pár méterrel egy frissen átadott rivális Portugáliában. A svájci élmény után nem volt kérdés, hogy ha utunk legközelebb Porto környékére vezet, azt a hidat sem szabad kihagyni.
A kettő között érdekes különbség, hogy a svájci műremek egy meredek hegyoldalban haladó turistaút része, egy mély oldalvölgy kikerülését teszi lehetővé azzal, hogy áthidal felette. Építésével pont ez volt a cél, több órával rövidíti a túrát. Korábban egy rövidebb és alacsonyabban átívelő hidat építettek az oldalvölgy felett, de az átadása után pár hónappal elvitte egy sziklagörgeteg. A névadó szponzor, egy tehetős helyi orvos és borász vezetésével nem sokkal ezután dolgozták ki a függőhíd tervét.
Sziklákba vájt deszkapallók
A hídról körbenézve a Zermattba vezető völgy mindkét oldalán hatalmas havas hegyek nyújtanak nyáron is pazar látványt. A híd kizárólag gyalogosan érhető el, a völgyből közel ezer méter szintet kell másznia annak, aki át akar túrázni rajta, majd a túloldalon vissza lehet ereszkedni. De a legjobb persze végigmenni magán az Euroweg turistaúton Zermattból Grachenbe, középen megszállva a híd közelében levő menedékházban. A hídnál így csak bakancsos turistákkal lehet találkozni.
A portugálok is egy turistaútra alapozva találták ki az ő rekorder hídjukat, amely viszont nem kemény alpesi ösvény, inkább kellemes, bárki által tejesíthető sétaút.
De nem csak a túrázókra alapoznak. A Paiva folyó mély, szurdokszerű völgyében alakítottak egy nagyjából 8 kilométer hosszú útvonalat, aminek nagy része sziklákba vájt deszkapallókból áll a meredek oldalban. Ezt kiegészítendő ível át az új függőhíd magasan a mély völgy felett. Itt a hídnál van személyzet, csak fix időpontokban, előre foglalva, vezetett túra keretében lehet átmenni egyik oldalról a másikra. A személyzet a híd mindkét oldalához le tud jutni autóval, de a nem túrázó látogatók is szűk fél óra sétával meg tudják közelíteni valamelyik környékbeli parkolóból.
Az Arouca 516 híd célja nem titkoltan a turizmus fellendítése volt, jöjjenek akár autóval az emberek akárhonnan. A híd épp a covid érkezésekor készült el, a megnyitást többször elhalasztották, végül tavaly döntöttek úgy, hogy nem várnak tovább, 2021 májusa óta fogad látogatókat.
Útikalauzunk büszkén mesélte, hogy 8 hónap alatt már több mint százezren keresték fel.
Jó időben, hétvégén volt már teltház, nekünk szerencsénk volt, hogy egy hideg téli hétfői napon kerültünk oda, rajtunk kívül csak még egy pár indult neki velünk egy időben a hídnak a túloldalról.
Sátoraljaújhely beelőz
Lehet, hogy a büszke portugálok még nem értesültek róla, de már nem sokáig lesz övék a világ dicsősége. Hamarosan kenhetik a hajukra az 516 méterüket, egy hasonló méretű ország két hupli között sokkal hosszabb függőhidat tervez. Jóval alacsonyabban a föld felett, de a hossza eléri a 700 métert és bepillantást nyerhetünk róla a híd alatt lakók életébe. És neve is van már Sátoraljaújhely új turistamágnesének: a Nemzeti Összetartozás Hídja.
Az Arouca 516 hídnál kísérőnk arról is büszkén mesélt, hogy egy helyi, coimbrai vállalkozás építette a hidat, ebben is sikerül felvennünk velük a versenyt, a zemplénit egy két fős, weblapot se üzemeltető győri kft. vállalta. Abban pedig, hogy a NÖH sokkal szebb és jobb lesz, már csak azért is biztosak lehetünk, mert a portugál kispályásra egymilliárd forintnak megfelelő összeget se költöttek, a mi hidunk viszont négymilliárdot is megér.