A sci-fi és fantasy irodalom legkiemelkedőbb teljesítményeit díjazó, nagy múltú Hugo-díj idén kivételesen videójátékos kategóriát is tartalmazott. Így lett a 2020-as Hades a világ első Hugo-díjas játéka.
Az 1953 óta létező Hugo-díj elméletileg először és utoljára tartott fenn külön kategóriát a videójátékoknak, habár a díjátadó bizottság azért megvizsgálja a lehetőséget, hogy nem lehetne-e mégis majd évente játékokat is díjazni – ha már az elmúlt időkben a sci-fi és fantasy rajongók is rendre saját kategóriákat kaptak például legjobb rajongói író, alkotóművész, de még podcast kategóriákban is, valamint a videójátékos bővítést is évek óta tervezgették.
A játék kreatív rendezője, Greg Kasavin is arról beszélt köszönőbeszédében, hogy a Supergiant fejlesztőstúdióval együtt reméli, a Hugo-díj zsűrije nem áll meg, és a jövőben is mustrázza és díjazza majd a videójáték-ipar éves termését.
Hades: árad belőle a magasművészet! Fotó: Supergiant Games
Egyetlen dolog történik benne: folyton meghalsz. És ettől veszett jó
A Hades eredetileg 2020 őszén jelent meg PC-re és Nintendo Switch konzolra. Idén nyáron aztán megérkezett Playstation és Xbox platformokra is. Így történhetett meg, hogy jómagam, miután több tucat órát eltöltöttem vele a Nintendo hibrid kézi konzolján, ugyanannyira beszippantott Xbox Series X-en, 4K felbontásban is, és még egyszer ennyi időt belepakoltam.
Miért is? Mert a Hades tényleg az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb alkotása: ahogy a címe is sugallja, a görög alvilágban járunk, hogy Hadész fiaként, Zagreuszként próbáljunk meg a fényes felszínre jutni. Igen ám, de a cél, hogy ezt egyetlen nekifutásra tegyük meg, bármelyik szintjén is halunk meg a játéknak, azonnal visszakerülünk a legelejére.
Bosszantónak hangzik? Nos, az is. Legalábbis egy rövid ideig. Aztán veszettül beránt.
A játék menet közben választható képességeket dobál, ezekkel, valamint a futamok során elért fejlődéssel és feloldott fegyverekkel (amik halálunkkal nem vesznek el) ügyesen kell taktikázni, hogy érvényesülni tudjunk az alvilág mitologikus mocska ellen. Irdatlan pörgés szükségeltetik hentelés közben, aminek vizuális körítése már önmagában művészeti értékkel bír, csakhogy emellett egy rakás szereplővel és párbeszéddel mélyítik tovább a világot, méghozzá fantasztikus szinkronmunkával.
Minden robbanásának szépirodalmi értéke van! Fotó: Supergiant Games
A műfajt roguelite-nak hívják. Hasonlít a neve a roguelike-ra, de a kettő között az egyetlen, mégis számottevő különbség az, hogy a roguelite-ban van a halálok között fejlődési rendszer, a roguelike-ban nincs, ott minden elvész. Ugye, milyen fontos volt, hogy ezt tisztáztuk?
Ha valaki nem bízna a Hugo-díj döntéshozóiban, az nyugodjon meg:
a Hades az elmúlt kábé egy évben számtalan másik díjátadón rommá nyerte magát, például a brit filmakadémia, a BAFTA külön videójátékos rendezvényén is elvitte az év játéka díjat.
Ízelítő a játékból, hátha ezek után valaki mészárlással töltené az ünnepeket:
Borítókép: Hades. Fotó: Supergiant Games.
