Rófusz Ferenc a hazai alkotók közül elsőként nyerte el az elnyerhető talán legnagyobb filmes elismerést. A légy című, kirobbanóan újszerű animációs filmen közel három évig dolgoztak, de megérte: a háromperces repüléssel berajzolta magát a történelemkönyvekbe. Alkotója megtalálta a kiskaput a Vasfüggönyön, Walt Disney kollégája fogadta barátságába, megbecsült szakember volt az NSZK-ban, menő reklámfilmes Kanadában, saját cége, a Super Fly Films jó nevet szerzett a szakmában. De hazatért, többek között azért, hogy később elkészíthesse Ticket című, szívbemarkoló mestermunkáját, megmozdítsa a Leonardo-féle Utolsó vacsorát és élővé tegye a Bosch által megfestett Gyönyörök kertjét. Budán, egy kanadai reklámfilmes közvetlenségével éli hétköznapjait, és naptárába mindig berajzolja, hogy aznap mi történt.
„A Pink Floyd volt az első zenekar a világon, aki bezörejezte a számait. Volt egy vacak kis fülhallgatóm, és ahogy hallgattam rajta azt a számot, arra gondoltam, hogy Úristen, ez egy film” – meséli az Ummagumma album kilencedik, Grantchester Meadows című számáról, ami szokatlanságában is nagyszerű filmjének, A légynek alapötletét adta.
Az ebből készült forgatókönyv már 1977-ben készen állt, de az első képkockák megrajzolására még várni kellett. Arra ugyanis ő sem gondolhatott, hogy a politika olyan dolgokat is belelát a hétköznapi történetbe, ami neki eszébe se jutott. Végül a film három ember egyenként közel három évnyi munkájával elkészült:
kilenc év, száznyolcvan másodperc.
A filmbéli légy háromperces repülése túlzás nélkül ámulatba ejtette a közönséget és a szakmát. Még ma, a számítógépes effekteken harcedzett szem számára is világos, hogy a film minden másodperce technikai bravúr. Jelentőségét jól jelzi, hogy negyven év alatt mindössze egy hasonló nézőpontú film készült – történetesen azt is Rófusz rendezte.
„Nagyon funny volt” – Rófusz Ferenc gyakran kezdi történeteit ezzel a fordulattal, de ezt leszámítva elsőre semmi jele annak, hogy az életéből több mint másfél évtizedet külföldön élt. Elgondolkoztató, filozofikus-meditatív filmjei alapján gondolhatnánk zárkózott személyiségnek, de ennek tökéletes ellentéte, az idén hetvenöt éves rendező szemében még ma is van valami gyermekien huncut mosoly, karakterében a bohém kanadai reklámfilmes és a katolikus budai polgár találkozik.
A teljes portrécikket a magazin decemberi számában találod! Lapozz bele itt, és keresd az újságárusoknál!
Borítókép: Orbital Strangers
