Ha nincs a páneurópai piknik, lehet, hogy Poli-Farbe sincs, és ha Szabó Antal nem szeret bele a festékgyártásba, biztos, hogy többször abbahagyta volna. A vezető festékgyártó alapító-ügyvezetője olyan lazasággal vezette végig a kecskeméti Forbes Country Tour közönségét a cég elmúlt 30 évén, mintha bárki azonnal utána tudná csinálni.
Magyarország vezető festékgyártója, a Poli-Farbe egy jóízű beszélgetéssel indult egy bajorországi apácazárdából 1989-ben. „A sokadik korsó sör és csülök után elhangzott az a mondat egy bajor festéküzem vezetőjétől, hogy Tóni, ne hülyéskedj az autókkal, gyártsál festéket.” Szabó Antal, a cég alapító-ügyvezetője Bajorországban ismerkedett meg a festőüzemi technológiákkal és azzal a bajor üzemvezetővel, aki hálája jeléül, hogy a magyar kormány átengedte a kelet-németeket a határon a páneurópai piknikre, ő most nagylelkűen segíteni fog egy magyar válalkozónak, hogy beindítsa a bizniszét néhány kezdetleges receptúrával. A segítség jól jött, azonban
a hegyeshalmi határátkelőnél öt napig parkoltatták az első berendezésüket, mert nem tudták értelmezni, mit jelent az, hogy „apportként behozott alapanyag és technológia.”
Meg kellett mozgatni a kapcsolatokat ahhoz, hogy egyáltalán átjöjjön a felszerelés, ami végül egy minisztériumi állásfoglalás után sikerült.
Ács Gábor, a Forbes főmunkatársa beszélget Szabó Antallal Kecskeméten a Forbes Country Tour decemberi állomásán. Fotó: Fekete Csaba
14 év után vett fel először osztalékot
A Kecskemét melletti Bócsára hazatérve aztán egy csirkeólban kezdték gyártani a festéket, ahol a szomszédos negyvenfős tanyaközpont, Fischerbócsa mesteremberei kezdtek tőle vásárolni festéket, amivel kísérletezett. „Nagy szerelemre volt ahhoz szükség, hogy a magyar piac megismerje a bócsai üzemet és a minőséget, amit képvisel” – mondja Szabó, amit szerinte az is jól mutat, hogy tizennégy év után vette ki az első osztalékot a cégből.
Az alatt a 14 év alatt persze sok áldozatra volt szükség ahhoz, hogy a magyar piac megismerje és megszeresse a bócsai üzemet. Szabó szerint főleg arra, hogy ő átlépje a saját árnyékát, és belássa, hogy mennyi mindenhez nem ért. Élelmiszeripari gépészmérnöknek tanult, a főiskolán kémiaórája is volt, de ennyi köze volt a szakmához. Kis segítséggel mégis ő formálta a kezdetleges receptúrákat a magyar igényekhez, ami mentén elindult a termékfejlesztés. Az ezredforduló környékén, másfél milliárdos forgalom mellett azonban a csődtől kellett megmenteni a céget, ami Szabó szerint sokszor az ő hiányosságain múlt.
„Olyan alapfogalmi hiányosságaim voltak, hogy kevertem a fedezetet az árréssel”
– mondja, és belátta, hogy ő ennyire volt képes. Szakképzett segítséget vett fel pénzügyi és marketing területekre, hogy megmentsék a céget. Ahogy az állami vállalatok leépültek a rendszerváltás után, úgy szabadult fel rengeteg szakképzett munkaerő, akiket a Poli-Farbe szívesen vett fel döntéshozói pozíciókra.
Csirkeólban kezdték gyártani a festéket. Fotó: Fekete Csaba
2019-ben a Poli-Farbe már a 79. legértékesebb magyar cég volt 9,1 milliárdos becsült cégértékkel, 2020-ban pedig már 261 főt foglalkoztatott. 14,5 milliárdos árbevételükből 2,3 milliárd forint profitot termeltek évi 54 ezer tonna festék gyártásából, immár egy lengyel cégcsoport részeként – de erről majd később.
Olyan terméket kell adni, amiről még nem tudják, hogy szükségük van rá
Meghatározó áttörést jelentett 2005-ben az, hogy kifejlesztették a máig legsikeresebb terméküket, a Poli-Farbe Platinumot, ami kifejezetten a do-it-yourself festésekhez, egyszerű felhasználóknak, nem szakembereknek lett kifejlesztve. „Figyeljetek, nem volt nehéz…” – meséli Szabó Antal sajátos stílusában. Egy átfogó piackutatással felmérték, hogy az addig elérhető külföldi termékek mellett sikeres lehet a színkeverés nélküli, könnyen kezelhető festék, ezért piacra dobták. „Itt az lett a célunk, hogy olyan terméket adjunk a magyar piacnak, amiről még nem is tudja, hogy szüksége van rá.
Végül szinte abba roppantunk bele, hogy nem tudtuk finanszírozni a növekedést.”
Ez egy komoly veszély volt, amit Szabó szerint a partnereikkel és a beszállítóikkal ápolt jó kapcsolat és bizalom miatt sikerült megúszni.
Miért adta el a lengyeleknek?
A 2010-es évekre már a kiszámítható növekedés volt jellemző úgy is, hogy 2020-ban 600 terméket megszüntettek portfóliótisztítás céljából. A 600 termék kivonásával a forgalmuk mindössze öt százalékát veszítették el. Szabó szerint az emberek figyelmét nem lehet lekötni egy ilyen széles termékpalettával, hangsúlyós, jól promózott slágertermékek kellenek.
2019-ben aztán bekopogott a Ffil Sniezka SA lengyel tőketársaság a Poli-Farbe üzletrészeinek 80 százalékáért, Szabó Antal pedig eladta nekik.
Elmondása szerint lassú, négyéves tárgyalási folyamat előzte meg az akvizíciót, ami közben egy másik tárgyalási folyamat is zajlott, ahol épp a Poli-Farbe akart megvásárolni egy cseh vállalatot. Utólag nagyon jó döntésnek tartja, hogy végül eladott és nem vett.
Ma is Bócsán gyártják a festéket. Fotó: Fekete Csaba
„Esélyem nem volt kilépni a Kárpát-medencéből” – mondja. Nem szerette volna számszerűsíteni, hogy mennyire járt jól a vevő a gyár 80 százalékos megvásárlásával és ő a 20 százalék megtartásával, de a Poli-Farbe az akvizíció óta talán még erősebb, amit az is mutat, hogy
a globális építőipart sújtó alapanyaghiány miatt az ő gyártásuknak egyetlen órára sem kellett leállnia. Szerinte ez a lengyel anyacégnek köszönhető,
azonban a Poli-Farbe festékeit ma is Bócsán gyártják. A cég életében hamarosan egy újabb fontos mérföldkő várható: Szabó Antal 2022. Január elsejével hátralép az ügyvezetői pozícióból, és alapító-tiszteletbeli elnökként marad tovább a cégnél, helyét két, általa kiválasztott ügyvezető veszi át. Szerinte ez is egy olyan pillanat, ahol át kell lépnie a saját árnyékát a cég érdekében, abból eddig nem volt baj.
Borítókép: Fekete Csaba
