Bemutatta a Yeast Wörks és a Mad Scientist új sörét a Főzdefeszt-alapító Bart Dániel. Közben hajóztunk egy ötven éves luxusyachton, egy gödi bisztró pedig bebizonyította, hogy Dunakeszin túl is van élet.
Messziről kerülöm a sajtóeseményeket. Valahogy mindig úgy érzem, hogy el akarnak adni valamit, miközben egymást fotózó emberekkel vagyok összezárva, akiktől néha tényleg levegőt sem lehet venni anélkül, hogy ne kattintanának. És mindig van pogácsa. Ez eddig lehetne pusztán az én bajom is, de talán valami hasonlót érzett Bart Dániel is, aki a Főzdefeszt (és azóta az Élesztőház, a Léhűtő és még tucatnyi sikeres budapesti vagy épp berlini projekt) előtt újságíróként dolgozott. „2010 környékén járunk. Sörökről blogoltam, aztán rájöttem, hogy hamarosan nem tudok miről írni, ezért megcsináltam” – mondja az azóta sörforradalomnak nevezett jelenségről.
Miután igent mondtam a legújabb sörük, a Duke of Budapest bemutatójára, egy ötvenéves luxusyachton találom magam. (Sőt, valójában a hajónak komoly szerepe volt abban, hogy igent mondtam, pedig veszélyes műfaj ez, két óráig tényleg nem tudsz elmenekülni.)
A Thetis egy német üzletember számára épült 1963-ban. A test fém, a felépítmény hondurasi mahagóniból készült, a hajtásért pedig két Mercedes motor felelt.
A felújítás nem volt egyszerű, mert ennek a fafajtának a kitermelését még a 80-as években leállították, így azt egy amerikai lerakatból kellett megrendelni – meséli Juhász György hajóépítő, aki még a Balatonon ismerkedett meg a Thetisszel. A családjának vette, gyönyörűen felújította – aztán beszippantotta a városi turizmus, három éve járja a főváros körüli Duna-szakaszokat, partnerük többek között a Four Seasons is.
Bart Dani valamiért úgy érezte, hogy nem akar egy sokadik bemutatót kocsmában tartani. „Annyi sörkóstolót szerveztünk, hogy már mi untuk a legjobban. 8 éve ezt csináljuk, arra gondoltunk, menjünk ki a kocsmából” – mondja arról, hogy miért épp egy hajón mutatják be új sörüket, a Duke of Budapestet, amitől azt remélik, hogy felteszi Magyarországot a sörtérképre. Pontosabban az ország már rég fent van, sok tehetséges helyi csapat tűnt fel az elmúlt hat-hét évben, de külföldön is értékesíthető termékkel egyelőre senki sem rúgta rá az ajtót a világra.
„Magyarország nem húzóerő, de Budapest az. A német, holland és angol vásárlókat célozzuk meg. Nem azzal adjuk el, hogy magyar, hanem azzal, hogy világszínvonalú”
– mondja Dani. Nevet is így választottak a Yeast Wörks és a Mad Scientist által lefőzött sörnek. „A város tele van olyan emberekkel, akik a maguk területén zseniálisat alkotnak. Nem akartunk olyan nevet, hogy király, legyen ez egy herceg!”
A Duke of Budapest egy New England IPA, ami nagyon szépen csúszik, a célállomás Gödig van még pár folyamkilométer. Ez a sörfajta nagyon felkapott lett az utóbbi időben: illatban azt a gazdagságot hozza, amit az IPA-k általában, de a belé főzött komlómennyiség (a speciális eljárásoknak köszönhetően) mégsem teszik keserűvé a kortyérzetet. A sörtípus a West Coast IPA farvizén, de teljesen más utat választva hasított hatalmasat. Az eredmény: illatos, lágy, enyhén édeskés és nagyon jól iható sör.
Megérkezünk a gödi Duna-partra, a folyótól ötven méterre található kis tavacskához, amit a téglagyártás, pontosabban az agyagbányászat alakított ki. A fűzfákkal övezett horgásztó partján legalább harminc éve üzemel egy kis büfé, amelyet tavaly vett át a tulajdonos Ica nénitől a Gozsdu hangulatát és kitermelhetetlen bérleti költségeit hátrahagyó csapat.
Komoly kisüzemi sörválaszték (csapon is), kilencféle rum és rövid étlap. Jó jel. Egészben sült pisztráng, királyrák, smokerben sült húsok. Még jobb jel. Ha meg kellene nevezniük egyet, hogy melyik a ház étele, bizonyára a harcsapofára esne a választás. A hús panírt kap, hogy a ruganyosságot és az aromákat megőrizze a harcsa. Mellé csak egy vinaigrette-tel leöntött saláta érkezik, ami a vegyes köret és a rizi-bizi országában merész, de helyes döntésnek bizonyul. A halak mellett a rusztikusabb ételekről sem kell lemondani, a kínálatban feltűnik a kakasleves, a kemencében sült oldalas is, a pont megfelelő csülök-pacal arányú (utóbbi javára) egytálétel nagyon eltalált fogás. Ezt kóstoltam is, házi kenyérrel, sok paprikával, a kakaslevest majd legközelebb.
A Tó Bisztró tulajdonosai azt mondják, nekik fontos volt, hogy a sok újítás vagy az árak miatt ne üldözzék el a helyieket. Nem egy új Lupa-típusú beachet akarnak és nekem úgy tűnik, ez egyelőre sikerült is, a vízparti hangulat megmaradt, az ide betérő vállalkozóréteg mégis otthon hagyja a terepjárót, valahogy mindenki a normálisabb arcát veszi elő.
A személyzet is ennek megfelelő, régen találkoztam ilyen barátságos, de mégsem erőltetetten haverkodó („Sziauram!”-mentes) alkalmazottakkal.
Fotók: Honfi Anna
És hogy vannak-e helyiek? Bizonyára. Minderre a legjobb bizonyíték az a bácsi, aki akkor is ott ül a teraszon, amikor mi érkezünk (valószínűleg ott ül már harminc éve), és csak a kedvéért van még Hubertus is az Eldorado, Diplomatico és egyéb rumok mellett. Szép kontraszt. Ha hozzávesszük, hogy Gödön két kijelölt Duna-strand is található, tényleg megér egy kirándulást. Ahogy az egész Dunakanyar, ami mostanában mintha kezdene magára találni.
