Nem volt könnyű dolga az utóbbi másfél évben a színházaknak és a színházba járóknak, ám a szokatlan helyzetben új kreatív ötletek születtek. A Jurányi Ház például úgy döntött: Shakespeare után szabadon megmutatja, hogy tényleg színház az egész város. A néző – vagyis hallgató – pedig magában mosolyog az utcán.
„Van egy másik visszítérő álmom, de az nagyon para, elmondjam? Itt állok, szélcsend van, kurva meleg, meg sem mozdul a levegő. És valamiért tücskök ciripelnek fényes nappal. Aztán hallom, hogy elmegy mögöttem a villamos, de iszonyatosan csikorog. Aztán a csikorgást átkiabálva kiüvölt belőle egy ember, hogy »rohadjon meg minden politikus!«. Aztán valami fura hangot hallok a fejem fölül. Felnézek, és látom, hogy az égből egy hatalmas üveggömb zuhan a föld felé. Áttetsző. Ahogy földet ér, széjjelrobban, és egy törpe katona bukfencezik ki a belsejéből. Vigyorogva néz rám, és azt mondja, hogy »jön a szél, jön a szél«. És akkor tényleg fújni kezd, és hallom a zászlót, ahogy lobog a rúd tetején. Egyre hangosabban csattog. Aztán a szél orkán erejűvé növekedik, és leszakítja a zászlót. Aztán hirtelen csönd lesz. Nyikorogva kinyílik az ajtó, és kisétál a Parlamentből az Orbán, aztán énekli kezdi a Coco Jumbót, Olyankor mindig felébredek.”
Vinnai András Álomőrség című hangjátékát hallgatom a Parlament előtt egy fülhallgatóval. (Zászlófelvonás épp nincs, az lenne az igazi, de így is működik a fantázia.) A parlamenti díszőrség Vinnai-féle elképzelt csevejéből kiderül, milyen trükkökkel csajoztak, milyen bizarr szexuális élményeik voltak, és a visszatérő álmokból a fentiekhez hasonló szürreális részleteket tudhatunk meg.
Máskor a Filozófusok kertjében nézem a nyolcalakos szoborcsoportot, amelynek tagjai terápián vesznek részt egy hangjátékban. Merthogy mára ugyan kiderült, hogy nincs szükség vallásokra, a józan ész és a tudomány végre győzedelmeskedett a vak hitek fölött, ám ők még nem tudták elengedni ezt a dolgot, és valamilyen pszichés zavarok miatt önigazolást keresnek bennük, sőt többen újat is alapítottak.
„Szeretettel üdvözöllek benneteket az anonim vallásalapítók csoportjában… Itt biztonságos terápiás térben vagytok, minden, amit mondtok, ebben a parkban marad. Az ülés anonim, tehát nem kell neveket mondani, de azért valami becenevet, hogy szeretnétek, hogy szólítsalak titeket” – hangzik el a Szabó Borbála Csoportterápia című színdarabjában, és a nagy filozófusok, akikről a szobrokat mintázták, Jézustól Ábrahámon át Buddháig szépen bemutatkoznak.
Aztán jön a terápia, és a járókelők először furcsán, majd inkább irigykedve nézik a mosolyt rajtam, a magányos fülhallgatóson.
A különleges kalandot már tizenegy helyen lehet átélni Budapesten, miután a Jurányi Ház úgy döntött: egy kísérleti előadássorozattal kilép a színpadról, és Shakespeare után szabadon megmutatják, hogy tényleg színház az egész város.
A programban pár kattintással online lehet jegyet venni a hangjátékokra, majd azokat a város adott helyszínein érdemes meghallgathatni. Nyolc 10-15 perces színdarab készült első körben, de a szeptember végi indulás óta ezek száma máris tizenegyre nőtt, és az a terv, hogy az évad végére akár meg is triplázódhat a produkciók száma.
A hangjétékok helyszínei. Forrás: Jurányi Ház
Miután a produkciónként 1900 forintos jegyet megvásárolja az ember online (később csomagokat is tervez a Jurányi), instrukciót kap, hogy például sötétben vagy világosban érdemes meghallgatnia a darabot az adott helyszínen. A kép maga a város, ám a színdarabokkal új életre kelnek a minket körülvevő emberek, állatok, tárgyak – amik amúgy annyira a mindennapjaink részei, hogy esetleg fel sem tűnnek. A hang pedig az, amit a fülében hall a „néző”.
Egyszer lehet elindítani a felvételt – ahogyan a streamelésnél már megtanultuk –, és indítás után egy órán belül hallgatható meg a darab.
Tizennégy írót kértek fel a projektre, Pass Andreát, Péterfy Novák Évát, Péterfy Gergelyt, Vinnai Andrást, Szabó Borbálát, Kovács Dániel Ambrust, Tasnádi Istvánt, Horváth Kristófot – az ő hangjátékaikra már be lehet nevezni –, és hamarosan lesz színdarab Kelemen Kristóf, Schwechtje Mihály, Göttinger Pál, Grecsó Krisztián és Kovács D. Dániel tollából is.
Tasnádi István például a Városmajorba hívja a nézőket, pontosabban hallgatókat, míg Szabó Dániel Ambrus a Margitszigeti Vadasparkhoz, Pass Andrea az Operaházhoz, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely a Központi Vásárcsarnokba, Horváth Kristóf pedig a VIII. kerületi Baross utca és Szigony utca kereszteződésénél lévő Muzsikus cigányok parkjába.
Utóbbi hangjáték különösen izgalmas: arra keresi a választ, hogy miért nincsenek cigány hősök, híres cigány nők, és hogy egyáltalán ér-e azt mondani, hogy cigány.
Péterfyék Daráló című hangjátékában pedig eltűnik a könyvritkaságokat tartalmazó gurulópolc, és a szomszédos kofák elmondják, hogy mennyire nem volt közéjük való. Jön a nyomzás, előkerülnek furcsa áfa-befizetések, bankszámlakivonatok, és az eladóknak el kell magyarázniuk, mitől csökkent a bevételük. „Nagyon emelkedetten beszélt az élet értelméről” – okolják a kiesésért a könyvest. A kriminek egészen morbid vége van, de nem spoilerezünk.
A borítóképen Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház vezetője. Fotó: Vollmuth Krisztián.
