A nemzetközi űrverseny és a kutatói világ mára az egyik legpezsgőbb, milliárdosok által széles körben népszerűvé tett közeggé vált. A Svábhegyi Csillagvizsgáló kirakata ennek a világnak, a magyar kutatók pedig rengeteget tesznek azért, hogy ez a tudás és lehetőség ne csak egy zárt közegnek legyen elérhető, sőt, minél több vállalkozókedvű magyar szegődjön a területre.
„Itt csak a mókuspopuláció csökkent” – vezet körbe minket Kiss László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) főigazgatója a Svábhegyi Csillagvizsgálót övező 5 hektáros ősfás területen. Az elmúlt tíz évben ugyanis kétszeresére, 32-ről 65-re nőtt a kutatközpontban dolgozó kutatók és alkalmazott amatőr csillagászok száma. A mókusokat azonban nem ők szorították ki, hanem két éve egy ónos eső miatt sok fa szenvedett fagykárt.
Kiss tudományos címei alapján (Széchenyi-díjas fizikus, akadémikus) könnyelműen juthatnnánk arra a következtetésre, hogy egy elefántcsonttoronyba vonult tudósként éli a napjait, azonban ez közel akkora tévedés lenne, mint mikor az emberek még azt hitték, hogy Nap kering a Föld körül. Kiss joviálisan vezeti körbe közönségét, miközben „emberkukacként” tekergünk az épületek lépcsőin, büszkén mesél a park nyári szentjánosbogár showjáról – igazi előadó. Ez a szellemiség áthatja a kutatóközpontot, mely megtöbbszörözött energiát fordít a csillagászati kutatási eredmények közérthető formában való megosztására.
Kiss László élvezettel beszél a csillagok és kert látványosságaról. Fotó: Unyatyinszki György
Az élvonalban
A magyar csillagászat szürkeállománya a világ élvonalába tartozik, és bár nem feltétlen olcsó tudományterület, a rendelkezésre álló forrásokkal is jelentős kutatásokban tudnak résztvenni a kutatóközpont munkatársai.
Az Európai Űrügynökséggel közösen fejleszti a CSFK a lakható bolygók kutatására készülő Ariel űrtávcsövet, valamint a NASA Gaia-programjának partnerei, amely kétmilliárd csillag pontos helyzetét és mozgását fogja elemezni a Tejútrendszerben, hogy még pontosabb képet alkothassunk a galaxis kialakulásáról.
A csütörtöki körtúránkon Kiss át is engedte a terepet három fiatalnak, Boldog Ádám exobolygókutatónak, Pál Bernadett marskutatónak és az ismeretterjesztés Paganinijére emlékeztető Szabó Norton amatőr csillagásznak.
Svábhegyi Csillagvizsgáló legnagyobb távcsövei, legfelül a még Konkoly Thege által beszerezett 150 éves távcső. Unyatyinszki György
Boldog bepillantást engedett, hogy a csillagok körül élhető zónába tartozó exobolygók kutatása mennyire összetett, hogyan kell összhangban dolgoznia a biológiai, fizikai és kémia, illetve méröki területeknek. Pál Bernadett a marsi jég felolvasztásának lehetőségeit kutatja, ami a jövő misszióinak szolgálhat hasznos információként. A megfigyelő csillagászat érdekességeiről, történetéről Szabó kimeríthetetlennek tűnő tudása lenyűgöző, de leleményessége is, hogyan nézte távcsővel a magyar-angol válogatott meccset a Puskás Arénán kívülről.
A fiatalítás mellett a külföldi kutatók száma is figyelemre méltó, 15 szakembert sikerült igazolni nemzetközi intézetektől a világ minden tájáról.
Versenyképesség és üzlet
A világűr demokratilázódása (már nem kell nagyhatalomnak lenni ahhoz, hogy sikert lehessen elérni a kutatásban és fejlesztésben) szélesre tárta a kapukat a magyar csillagászat, illetve a hozzá kapcsolódó mérnöki területek előtt.
Az ELTE is kibővítette a csillagászati képzését, a meglévő mesterszakot előkészítő tanfolyamot indított olyan mérnökök, természettudományi területen képzettek számára, amivel még több fiatalt tudnak erre a robbanásszerűen fejlődő területre csábítani.
Pusztán az űrkutatást és a vállalkozásokat kiszolgáló infrastruktúra fejlesztése meghaladta három éve a 200 milliárd dollárt, és akkor az értékesíthető információ, illetve tudás összegéről nem esett szó.
Rengeteg pénz van az űriparban, a milliárdosok csak a hab a tortán
A magyar Masat-1 műhold Föld körüli pályára állítása 2012-ben az élvonalba helyezte a magyar űrkutatást, demonstrálva a kisműholdakban rejlő technológiai lehetőségeket, amelyekre vállalkozások építhetnek. Ennek nyomdokain indult el az egyre nagyobb hírnevet szerző magyar C3S vállalkozás is.
A korong két oldala
„Ambivalens vagyok a magánvállalkozások térnyerésében, mert bár nagyon jól hangzik, hogy az űrutazás lehetőségével, hogy visszatekinthetünk az egyetlen bolygónkra, formálható a környezetvédelemről való gondolkodást is, de a Musk-féle Starlink műholdhálózat telepítése viszont beszennyezi a csillagászati fényképeket”
A fókuszban a szabad szemmel is látható Jupiter. Fotó: Unyatyinszki György
„Ezt már visszafordítani nem lehet, egy részük 150 évig is keringeni fog” – fűzte hozzá Szabó. Csak a Starlink 42 ezer, az Amazon 17 ezer műholddal számol, és akkor a nemzeti űrügynökségek és a kisebb vállalkozások műholdjainak sok tízezres számáról még nem esett szó.
„Ötezer éves csillagképekről beszélünk, amit egyre kevésbé lehet látni zavartalanul, most még csak 3-4 műhold lehet a képben. Egy természetközeli nép számára ez olyan lehet kulturálisan, hogy megjelent több száz új istenség az égen, ami felforgatja a világukat.
Szabó leszögezi, hogy a technológiai fejlődés várhatóan le fog gyűrűzni az emberekhez, mint ahogy a mobiltelefonban megjelentek a kisméretű kamerák.
A legnagyobb cégek közötti verseny gyorsítja a fejlődést – Boldog Ádám a következő Hold-komp tervezését hozva példaként –, ami egyúttal azzal is jár, hogy nem osztják meg úgy eredményeiket, mint az megszokott volt az űrkutatásban, hiszen ezzel tudják védeni az üzleti titkokat a vetélytársakkal szemben.
A Svábhegyi Csillagvizsgálóról
Az intézmény alapjait Konkoly Thege Miklós rakta le a 19. században. A felvidéki nemesi származású Konkoly-Thege hobbicsillagász volt, melyre komoly összegeket fordított: 1869-ben építette a Felvidéken, ógyallai birtokán a csillagvizsgálóját, többek között a svábhegyi legnagyobb megfigyelőépületben mai napig használt általa készíttetett távcső is neki köszönhető. Örökös hiányában az államra hagyta életművét, ami a magyar csillagászati kutatások alapintézménye lett. Az ógyallai intézetet az első világháború miatt sietve, 1919-ben költöztették el, a ma látható épületek az 1920-as években épültek Budapest felett.
Rendszeres élménye a kutatóközpont csillagászainak a lenyugvó Nap égi játéka. Fotó: Unyatyinszki György
A kutatóintézetben zajló szellemi munkát leszámítva a területen már nem zajlik komoly megfigyelő tevékenység, azokat más intézményekben, például a mátrai Piszkéstetőn végzik a kutatók. A Svábhegyi Csillagvizsgáló emiatt alakult át nyitottabb intézménnyé, ahol a tudománykommunikáció, felnőtt- és gyerekprogramok zajlanak egész évben.
A csillagvizsgálóban hagyományteremtő szándékkal ezen a hétvégén október 1-4. között 100 óra csillagászat címmel éjjel-nappal várják a programokra az érdeklődőket.
Konkoly Thege és az idő
Konkoly Thege meglehetősen öntörvényű ember volt, környezete unszolására felvett komáromi aljegyzői hivatalát is csak rövid ideig viselte még fiatalként, ezután szinte csak a csillagászatnak élt. Másik hobbija a gőzhajózás volt, ő szolgáltatta a pontos időt a Dunagőzhajózás társaságnak is, illetve a MÁV-nak. Bár ez a kapcsolat sokáig gyümölcsöző volt, egy vita következtében Konkoly Thege annyira megorrolt a társaságra, hogy személyesen kormányozta ki gőzhajóját a közös folyami kikötőből, széttolva, törve a többiek hajóját.
Az időt szó szerint Konkoly Thege diktálta: az úgynevezett meridián műszer egy régi óramű, amely segítségével – az égi főkör követésével – a csillagokról leolvasható a pontos idő, amihez a mechanikus órákat állították. Egészen a dualizmus időszakáig nem volt ilyen eszköz Magyarországon, ezért Bécsből kellett megkérdezni a pontos időt. Konkoly Thege meridián műszere ezen segített. Ez a technológia az atomóra elkészítéséig a lehető legpontosabb időt szolgáltatta a világon.
Borítókép és fotók: Unyatyinszki György
