A Ziegler márkanévről sokaknak a nápolyi, másoknak a sajtos tallér jut eszébe, akinek pedig már az 1970-es, 1980-as évekből is vannak fővárosi gasztroemlékei, a Kodály köröndi ostyaüzem előtti sorban állásokra, esetleg a vasárnaponként a kapuban frissen sütött medvetalpra emlékezhet. Zieglerék több államosítást elszenvedve, a családi vagyon egy részét értékesítve vették meg első ostyasütő kemencéjüket. A vállalkozás harmadik generációja, Ziegler János és Péter válogatott jégkorongozóként egy csapatban játszottak, de az üzletben külön építettek sikeres vállalkozásokat, és mostanra már az ötödik generáció egy része is a startvonalra állt.
Részlet a Forbes magazin júniusi számából, a teljes cikket itt tudod elolvasni.
„Elnézést, megkérdezhetem, hogy lehet-e itt ostyát venni? Egész nap érezzük az illatát, szívesen megkóstolnánk” – szólítja meg egy srác az Eredeti Ziegler Ostya Kisgömb utcai régi székhelyén folyó építkezésnél Ziegler Ágnest, amikor kikísér az interjúról. „Megbeszéljük, szólok a fiúknak” – mondja az ügyvezető, majd felém fordulva mosolyogva megjegyzi, hogy már legalább harmadszor kérdezik, csak eddig elküldték a kollégái, pedig „látja, milyen illedelmesen kérdezte. Nekem azt tanították, hogy minden vevő ugyanolyan fontos, és mindenki felé nyitottan kell fordulni”. Ez a szemlélet generációról generációra öröklődik a Ziegler családban, már Ágnes nagyapja, az 1950-es években ostyasütésre iparengedélyt kapó Ziegler Tibor is azt vallotta, hogy az az igazi vevő, aki megveszi azt az egy kerek medvetalpat, és a sarokig elrágcsálja.
Valószínűleg az egyik utolsó fénykép, ami a Kisgömb utca 26. utcafrontját díszítő Ziegler 1902 feliratot megörökíti, a vállalkozás Szentendrére költözik hamarosan. Fotó: Orbital Strangers
Ha van a Ziegler ostyagyártásnak emblematikus helyszíne a fővárosi Kisgömb utca mellett, akkor az mindenképpen a Hübner-udvarként ismert patinás Kodály köröndi épület, amely a Fontány családé volt, ahová Ziegler Tibor beházasodott, de ezt az ingatlant is államosították, és csak a földszinti, 270 négyzetméteres polgári lakást tarthatta meg a család. Ebből negyven négyzetmétert ostyaüzemmé alakítottak. A konyha és a spájz mellett, a korábbi cselédszobában sültek az igen hamar nagyon népszerűvé váló Ziegler ostyák.
„Szóljatok ki, hogy már csak öt vásárlónak jut ostya” – a számok persze mindig változtak, de az 1960-as évektől gyakran hangzott el hasonló mondat Ziegler Tibor felesége, Fontány Lívia szájából. Ezután valamelyik fia, János vagy Péter átküzdötte magát az előszobán, ahol a 24 személyes, kihúzható ebédlőasztalon sokszor több száz ostya várt kenésre és csomagolásra, majd kiszólt az Andrássyn kígyózó vásárlóknak, hogy hányan térhetnek még haza a várt finomságokkal. A Központi Bizottság ostyarajongó tagjaira ez nem vonatkozott, őket mindig előre kellett venni a sorban.
Ziegler Péter, Ziegler Péterné, és gyermekeik, Zoltán és Ágnes a pesti mintaboltban. Fotó: Orbital Strangers
„Egy kihasználatlan perc sem volt az életemben” – mondja Ziegler Péter arról, hogy náluk talán kicsit idő előtt indult a generációváltás, mivel édesapjuk 1970-es agyérgörcse után ő volt az, aki beszállt a vállalkozásba apja mellé. 1976-tól hat évig szüleivel váltásban dolgozott: a szülők elmentek május elsején a balatonakarattyai nyaralóba, közben Péter vitte a boltot október végéig. Hetente 350 kilogramm készült az ostyákból, ebből száz kiló nápolyi, mindent ő töltött, volt, amit ő is sütött. „Reggel hatkor kezdtem, és este tízkor még gyorsan felolvasztottam harminc kiló vajat a másnapi munkák előkészítésére. De nem érdekelt, azt gondoltam, majd csak eljön október 31.”
Ziegler Péter 1986 óta egyedül viszi a céget, a Ziegler védjegy is az Eredeti Ziegler Ostya Kft. tulajdonában van, Péterre a szüleinek fizetett életjáradék fejében szállt a védjegytulajdon. Bátyjáék, Jánosék a monogramjukból tervezett, ZJ logóval sütik Zsámbékon a sajtos tallért, illetve ostyasütő gépeket terveznek és gyártanak. Arra a kérdésre, hogy gondolkoztak-e a családi szinergiák egyesítésén, a család mindkét fele diplomatikusan válaszol. A két cég külön is sikeres, és „ez így van jól”.
Három generáció Zsámbékon: Ziegler Tibor portréját fia, idősebb Ziegler János igazítja, mellette fia, ifjabb Ziegler János. Fotó: Orbital Strangers
A teljes cikk a Ziegler ostyák több mint 100 évet felölelő történetéről a júniusi magazinban olvasható, többek között olyan mondatokkal mint:
- „Úgy látszik ettől nem tudunk szabadulni, de most legalább nem a fejünk felett táncolnak.”
- „Amikor az unokád született, előtte egy nappal volt az első kapavágás.”
- „A gyerekek most többször kijönnek ide az üzembe az online oktatás miatt, gyakori a zh-írás a szomszéd szobában.”
- „Most már végre elárulhatnátok, hogy hol van az én raklapom!”
- „Nekem egy fél íróasztal maradt.”
Borítókép fotó: Orbital Strangers
