Egy dobosnak mindig nehezebb a csajozás. A dobszerkó takarásában ül, még a nevét is kevesebben tudják, mint a frontemberét. Dorozsmai Péter a kivételek közé tartozik: olyan legendás együttesekben játszott, mint a Korál és az East, és a könnyű- és komolyzenei színtéren legalább ennyire ismerik Tom-Tom Stúdiójáról. A rendszerváltás előtt induló családi vállalkozás mára nemzetközi filmprodukciók kedvenc hangfelvevő helyévé is vált, és körülbelül mindenki ott rögzíti a lemezét, aki a magyar zenei életben csak számít, a Quimbytől Ákoson át Presser Gáborig. A Tom-Tom és Dorozsmai Péter sztorija a júniusi Forbes magazinban.
Ez egy részlet a Forbes magazin júniusi számából, a teljes cikket itt tudod elolvasni.
Vézna, vörös hajú, szeplős kissrác gubbasztott 1969. július 20-án Csillaghegyen, egy Ady Endre utcai kert almafáján. A legfelső ágig mászott, és kartonból készített, lencsékkel teleragasztott távcsövön át kémlelte órákon át az eget. Neil Armstrongék aznap léptek a holdra, és tízéves magyar rajongójuk abban bízott, hogy amikor a holdkomp visszaindul az anyaűrhajóra, ő is látni fogja, ahogyan bekapcsolják a hajtóműveket. Nem látta, de nem keseredett el. Hamarosan már rádiót bütykölt az éléskamrában, onnan vezetett ugyanis létra a padlásra, ahol a kacatok közt kihúzta a tetőre a buherált antennát, aztán izgalomtól remegő kézzel összekötötte a hiányzó csatlakozást, és várta a rádiófrekvenciás jeleket, fejhallgatóval a fején.
„Éppen kiabált a mamám, hogy kész a vacsora, amikor megszólalt a világ a fejemen. Nem egy csatorna, hanem az összes. A hangok keveredtek egymással, éteri szimfónia volt az akkor nekem, a nagyfülű kisgyereknek” – idézi fel élete egyik sorsdöntő pillanatát több mint ötven évvel később Dorozsmai Péter. Azóta vörös haját azóta őszre cserélte, és nem fizikus vagy csillagász lett, ahogyan arra gyerekkori érdeklődése predesztinálta volna, hanem a legfoglalkoztatottabb magyarországi hangstúdió, a Tom-Tom tulajdonosa.
Péter harmadévesen került a 80-as évek egyik legsikeresebb rockbandájába, a Korálba. „Balázs Fecóék kijöttek hozzám Csillaghegyre, meghallgattak, azt sem mondták, hogy jól doboltam, egyszerűen közölték, hogy írjam be a naptáromba: május elsején a Budai Ifjúsági Parkban lesz az első nagy buli.” A következő pár év masszívan a koncertezésről szólt, de évi 150 fellépést aligha lehetett volna hosszú távon túlélni – nem csoda, hogy a Korál 86-ban le is állt vagy tíz évre.
Így a huszonéves hosszú hajú – még mindig vörös, szeplős és nagyfülű – rockerfiú 1988-ban belevágott, hogy saját próbahelyet építsen, ami a majdani hangstúdió alapja is lett.
Péter szerint ha a digitális streamszolgáltatóknak egyszer kritikus számú előfizetőjük lesz, a fillérekből összejöhet akkora összeg, hogy az mentőöv lehet a zeneiparnak. Fotó: Orbital Strangers
Mint általában a zenészeknek, Péteréknek is állandó problémát jelentett ugyanis, hol próbáljanak. A 80-as évek második felében már az East nevű progresszívrock-együttesben dobolt, és a család éppen akkoriban költözött Csillaghegy hegy felőli részére, a Rókahegyi útra, a pince pedig kiváló stúdióhelynek bizonyult, mert részben belenyúlt a hegyoldalba, másrészt viszont a Duna felől sok fényt kapott. „Hosszú lejáratú hitelt kellett felvennünk, hogy profin hangszigetelt helyiséggé alakítsuk, persze még gmk-ban, és az üvegezésre már egy baráttól kértem kölcsön tízezer forintot” – emlékszik vissza.
Röpködtek a hárombetűs rövidítések
A szocializmusban az állami lemezkiadó, a Hungaroton stúdióiban rögzítették Magyarországon a poplemezeket, aztán a rendszerváltás körül elkezdtek megjelenni kisebb magáncégek, és enyhítették a kapacitáshiányt. Ilyen volt a Tom-Tom mellett például az Omega Stúdió. Mint általában a forgalmas hangstúdiókban, a Tom-Tomban is rendszerint két műszakban mentek a felvételek, és mindenkinek felettébb szimpatikus volt, hogy zenész ült a keverőpultnál.
Péter több hangmérnöknél, mert ösztönösen zenei oldalról közelíti meg a problémákat.
Miután Péterék már elég sok felvételt készítettek, úgy döntöttek, hogy azokat a szerintük igenis izgalmas zenéket, amikben esetleg a nagy cégek nem látták az üzleti potenciált, maguk dobják piacra. „Gondoltuk, ha már felvesszük, onnan nem nagy ugrás legyártatni a hanghordozót.” 1999 óta Tom-Tom Records néven jelentetik meg kiadványaikat, azóta több százat, a műfajok széles skáláján.
Körülbelül a 2000-es évek első évtizedének közepén elkezdtek hemzsegni Magyarországon a nemzetközi filmes forgatócsoportok, nem függetlenül persze a filmtörvényben nekik kínált adókedvezményektől. Itt vette fel például a BBC a Robin Hood című sajátgyártású sorozatát, amit eredetileg egyetlen évadosra terveztek, de aztán akkora siker lett, hogy folytatták. A rendező, a zeneszerző és a producer körbenézett: találnak-e megfelelő stúdiót Budapesten a hangutómunkákra, a szinkronra, a zajozásra és a zenei betétek felvételére.
A Robin Hood volt az első ilyen összetett munkájuk, amiből harminc rész készült végül. Aztán az egyik megbízás hozta a másikat, náluk készültek például Peter Gabriel filmzenéi, és az egyik legutóbbi projekt a Hivatali titkok című brit–amerikai dokumentumfilmdráma volt.
Rendszeresen készítenek utószinkront is, szakszóval ADR-t (az addititonal dialogue recording rövidítése). „Eleinte csak néztünk, amikor röpködtek a nemzetközi munkákon ezek a hárombetűs rövidítések, de aztán megtanultuk őket” – nevet Péter. Az ADR azt jelenti, hogy ha Budapesten forgat egy stáb, miközben az egyik színész korábbi munkájának a szinkronját például Los Angelesben készítik, és ki kell javítani egy-két mondatot utólag, akkor összekötik a kinti stúdiót az ittenivel, és senkinek nem kell utazni.
„Éppen itt állt Tom Hanks, és a képernyőn megjelent Steven Spielberg, miután a kinti hangmérnökök kérték, hadd kapcsolódjon be Kanadából a rendező is. Ezek azért emlékezetes pillanatok” – mesél Péter az egyik hangfelvételükről, és közben megmutatja a régebbi, B stúdióban a fülkét, ahol Tom Hanks 2017-ben felmondta az utószinkront egy Spielberg rendezte amerikai filmhez.
Arról, hogy miként vészelte át a hangstúdió a covidot, hogyan csináltak Péterék gázlángégőhangot Dés Lászlóval a Tom-Tomban, illetve hogy miként árazzák a munkát egy hangstúdióban, a júniusi Forbesban olvashatsz. Lapozz bele a magazinba!
