Bugir Zsófi előtt 16 évesen attól nyílt ki a világ, hogy programozni kezdett. Ott volt a Skool legelső foglalkozásán, és bár addig semmit nem tudott a Scratch-ről, a nap végére csinált egy játékot. Most 19 éves, nyáron a Prezinek dolgozik, és azt vallja, hogy a jó kód olyan, mint egy vers.
Bugir Zsófia egyike annak a 15 lánynak, akik három évvel ezelőtt, 2014 júniusában részt vettek a legelső Skool foglalkozáson. Zsófi akkor 16 éves volt, semmit nem tudott a Scratch-ről vagy más programnyelvekről. Most 19 éves, gazdaságinformatikusnak tanul a Corvinuson, már mentorként segíti az iskola munkáját, idén nyáron pedig gyakornokként dolgozik a Prezinél. A beszélgetésben említett Remeli Mina szintén az első évfolyamba járt, ugyancsak 19 éves, ő is a Skool foglalkozásán kezdett 16 évesen programozni. Most fejezte be az első évet a BME mérnökinformatikai szakán, szintén gyakornok a Prezinél, és Zsófi egyik legjobb barátnője.
Zsófival azért beszélgettünk, mert az egyik legjobb példája annak, hogy mit tanít a Skool a tizenéves lányoknak, és mit tud kihozni belőlük a kódolás. A Skool az elmúlt három évben 1360 lányt oktatott 130 különböző foglalkozáson, közülük többen már egyetemen tanulják az informatikát. A kifejezetten lányok oktatására specializálódott projekt programjai idén szeptembertől vidéken is elérhetők lesznek, miután elindult a Skool Klub hálózat.
Hány évesen kezdtél a Skoolba járni?
16 évesen kezdtem el ezt az egészet, és nagyon féltem, őszintén.
Mitől féltél?
Azt mondták nekem, hogy bejövök ide, és a nap végére csinálok valamit, amiről fogalmam nincs, hogy az egyáltalán micsoda.
És mit csináltál?
Az elején fogalmam sem volt, csak húzogattam dolgokat a Scratch-ben.
Hallottál a Scratch-ről korábban?
Nem.
Magával a szóval is aznap ismerkedtél meg?
Igen, meg a Minával is. (Mina lett Zsófi legjobb barátnője, később még lesz róla szó.)
És akkor a nap végén úgy jöttél ki, hogy…?
Hogy már csináltam egy játékot. Azért az nagyon-nagyon lenyűgöző volt.
“Az informatikusok nagyon menők” (Fotók: Orbital Strangers)
Honnan hallottál egyáltalán a Skoolról?
Az unokabátyámtól szereztem róla tudomást, ő ott dolgozott a Dealogic-nál, ahol ezt az egynapos programot szervezték, ő szólt nekem. Az én szememben ő hihetetlen menő volt, nekem abszolút ő az egyik példaképem, mindig úgy néztem fel rá, hogy az informatikusok nagyon menők.
Te mindig inkább matekos voltál?
Hát, annyira nem voltam matekos, általános iskolában egy hihetetlen jó magyar tanárom volt. Mindenki azt hitte a családban – ahol egyébként mindenki természettudományos, úgyhogy én picit kilógtam a sorból –, hogy a magyarral megyek tovább. Aztán jött az infó a Skool segítségével. Szóval nem volt olyan tiszta az irány, de egyébként is azt veszem észre, hogy a generációmban úgy vannak az emberek, hogy 18 évesen nem tudják, mit szeretnének. 15-16 évesen pláne nem, de már rá vannak terelve valamelyik pályára, mert érettségire is így készülnek.
Amikor tőlem is kérdezik a cégek, hogy és konkrétan mit szeretnél csinálni, én sem tudom. Annyira még mi sem látunk az egészbe bele, csak ötleteink vannak.
Neked milyen ötleteid vannak?
Hát például a fejlesztéssel vagyok nagyon jóban, de úgy vagyok vele, hogy ez még nem végleges, még bármi lehet.
A játékfejlesztésre gondolsz, ugye? Amit Minával tervezgettek, hogy majd lesz egy játékfejlesztő cégetek. Mennyire gondoljátok komolyan?
Egy éve kezdtük el csinálni, de sajnos az egyetem nem a mi pályánkra játszott, mert sok időt elvett. Mina ráadásul a BME-re jár, én a Corvinusra, nagyon-nagyon keveset találkozunk. De elkezdtük csinálni ezt a játékot, amivel sok időt töltöttünk, és úgy ment az idő, hogy két pillantás alatt is nagyon jó dolgokat csináltunk. Szóval rövid időn belül nagyon sokat lehet alkotni, és én nem tettem ezt félre, remélem ő se.
Hogy jutottatok el idáig? Mi történt az első Skool-os nap után?
Volt egy 8 hetes Skool foglalkozás a Prezi irodájában, az nagyon meghatározó volt. Hihetetlen intenzív fejlődés, nagyon jó közösség, egymást motiváltuk. Ez suli mellett ment, azt hiszem 5-től 7-ig, hetente kétszer, de ez is elég intenzív volt. Az elején megtanultuk az alapokat, aztán egyre komplikáltabb játékokat kellett csinálni, és varázslatokat. Egyébként itt is kinyílt a szemem, hogy mi mindent lehetett csinálni.
Csoportban dolgoztunk, viszont kaptunk rendesen feladatokat. Eléggé zseniálisan jó tanáraink voltak. Az elején úgy kezdődött az egész, hogy egy piros pontot le kellett kódolnunk, és ebből lett az, hogy mindenki például Flappy Birds-öt csinált. Az se egy hálás játék, de én például a GTA-t akartam újracsinálni, az egy ilyen nem túl szép játék… (Nevet.)
“Nem az a kódolás, hogy 0-24-ben pötyögsz. Gondolkodsz, és van benne kreativitás”
Hogy fogalmaznád meg a kódolást?
Hát, ez egy alkotás. Nem az a kódolás, hogy 0-24-ben pötyögsz, hanem gondolkodsz, és van benne kreativitás. Valaki mondta egyszer, hogy a jó kód olyan, mint a vers. Én is abszolút így gondolom.
Mennyire magányos munka szerinted?
Állásinterjúkon is szokták kérdezni, hogy mennyire vagy csapatjátékos, és mennyire szeretsz önállóan dolgozni, szerintem ez abszolút a kettőnek az ötvözése. Tudnod kell bizonyos mértékben önállóan dolgozni, de fontos a többiekkel együtt is. Arany középút ez a munka, ki hogyan szereti csinálni, minden belefér. Egyébként azt szokták mondani, hogy az IT-cégeknél a kódolás a munka 30-40 százaléka, a többi az igényfelmérés, megbeszélés és csapatmunka. De ha valaki nem annyira szociális ember, az sem probléma, ő többet dolgozik egyedül például.
Szerinted kinek érdemes ezt a pályát választani?
A mai világban már mindenki telefonozik, és ért a géphez, szóval, akinek ez picit is tetszik, az tud vele mit kezdeni. És a többi lánytól meg programozótól is azt hallom, hogy ez mennyire kreatív dolog. Szeretjük kettéválasztani az embereket, hogy vannak a matekosok, meg akiknek így elszáll az agyuk, de az informatika meg pont ennek a kettőnek az ötvözete. Mert az, hogy milyen megoldásokat találsz meg, és hogyan, az nagyon sok fantáziát igényel. És ezt látjuk a foglalkozásokon is, hogy van egy kiinduló játék vagy tananyag, és utána 15 lány 15 féle játékot készít.
Mennyit ülsz számítógép előtt egy nap?
Sajnos sokat. Ott is tanulok, most vizsgaidőszakban 0-24 az megvolt, de szeretek viszont játszani is. League of Legends-et például, stratégiai játékokat. Zenét is a gépen hallgatok.
Egy ideje már önkéntesként is dolgozol a Skoolban, kisebbeket mentorálsz. Mit tudsz belőlük kihozni?
Igen, az előző évi nyári Skool-táborba mentem először mentorként, mert szerettem volna visszaadni valamit abból a sokból, amit itt kaptam. Másrészt meg nagyon érdekes, mert olyan lelkesek és annyira szeretik, amit itt csinálnak, nagyon jó látni. Ők sem úgy jönnek, hogy feltétlenül használtak már Scratch-et vagy robotoztak, de aztán építenek egy Lego robotot, és csak szárnyal a fantáziájuk. 13-14 évesek, többekkel máig tartjuk a kapcsolatot, és tök jó, hogy ha megkeresnek, gyakran tudok a kérdéseikre válaszolni. Ez nagyon jó érzés. Persze tudni kell megtalálni a nyelvet a gyerekekkel, hogy amit tudsz, le tudd nekik fordítani. Bár még én is gyerek vagyok.
“Én nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire nyitottnak, mint most!”
Szerinted van már olyan a környezetedben, aki miattad kezdett el kódolni?
Úgy érzem, hogy nem feltétlenül miattam, de nagyobb kedvet tudtam nekik adni, és biztonságérzetet, hogy hozzám tudnak fordulni.
Hova jártál gimibe?
Érdre jártam a Vörösmarty Mihály Gimnáziumba.
Ott menő dolog volt, hogy 16 évesen, lányként programozol?
Hát a faktválasztásnál én csak egy faktot választottam, az infót. De amikor kérdezték, hogy akkor mi akarok lenni, mondtam, hogy informatikus, és mindenki nézett, hogy micsoda? Mivel nyelvi tagozatos osztályba jártam. Az évfolyamtársak közül vannak, akik most a BME-n tanulnak mérnökinformatikán, és azért kapok pár irigy pillantást, amikor megmondom, hogy a Prezinél dolgozom. (Nevet.)
Merthogy idén nyáron a Prezinél gyakornokoskodsz, igaz?
Igen, megkerestek minket a Minával. Mondták, hogy van egy ilyen tök jó lehetőség, mi meg nagyon szívesen mentünk. Már a Skool/Prezi 8 hetes kódolás kurzusáról ismertek minket, de én még most se hiszem el, hogy elsőévesként kiválasztottak minket. Én a Corvinuson tanulok, és azt látom, hogy az informatikusokat szívják el nyáron, de nagyon ritka, hogy elsőéveseket hívjanak. 4-6 hetes lesz ez a projekt, és addig maradunk, amíg meg tudjuk csinálni a feladatunkat.
Kétféle listát kaptunk, én a cross-site scriptinget választottam, aminek az a lényege, hogy kiszűrjük a rosszindulatú kódokat a weboldalakról. Például, ha bármilyen weboldalon járunk – Facebook, YouTube stb. – akkor előfordulhat, hogy valaki mondjuk egy „szia” helyett beír a másiknak egy rossz indulatú kódot is, ami kideríti a jelszavadat JavaScript nyelven. Ez az elsődleges probléma ezeken az oldalakon, hogy lehet ilyeneket csinálni, és a Prezi és a Google is elég komoly pénzeket ajánl azért, ha valaki ezeket a hibákat segít kijavítani. Meg sok olyan probléma is van, hogy például beriaszt akkor is, ha nem is történt semmilyen komoly dolog. Ezt is redukálni kell.
Ezen egyedül fogsz dolgozni?
Főleg önállóan, de lesz egy csapatom is, akiktől bármikor segítséget kérhetek.
Szívesen dolgoznál a jövőben a Prezinél?
Szívesen dolgoznék ott.
Külföldre elmennél?
Jól érzem magam egyelőre itt, de azért nem mentem külföldre, mert előbb itt van nekem az egyetem, külföldön dolgoznom is kéne, hogy eltartsam magam. Elsőre még biztos nem tudnék olyan munkát találni, ami programozás.
Azt mondtad, sok mindent kaptál a Skool-tól. Meg tudod fogalmazni, hogy mi az, ami a kódoláson túlmutat?
Abszolút! Én nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire nyitottnak, mint most a Skoolban. A személyiségem is kinyílt, és nekem tényleg azt adta, hogy megvannak a lehetőségeim. Csak el kell kapnom őket, és bármit el lehet érni. Plusz megismersz egy csomó embert, akinek hasonló az érdeklődési köre, és ráadásul azt vettem észre, hogy ha egy cégnél azt mondod, hogy Skooloztál, olyan örömmel fogadnak!
“Azért kapok pár irigy pillantást, amikor megmondom, hogy a Prezinél dolgozom.”
A leendő játékfejlesztő cégeteknek már van neve?
Nincs, de ha lenne is, titok lenne.
És milyen típusú játékon dolgoztok?
Például a Game of Thrones egész tetszett, ez az irányvonal, de ennél nyilván vannak komolyabb tervek is. Viszont egy volt sulis társam kitalálta, hogy disznóvágás szimulátort fog csinálni, és iszonyú mély sztorit írtunk hozzá, ezen is fogunk dolgozni a nyáron. Zseniális, nem? (Nagyon nevet.)
