Budaörsön pont ezekben az években, a vendéglátás totális megdöglése előtti és közbeni időkben kezdett el bizseregni valami a szokásos magyar középvárosi kötelező olasz éttermes vonalon, meg a magas budaörsi átlagkeresetre azért már reflektáló halpiaci Dokk Büfén túl. Tavaly érkezett a kifinomultan japánkodó Icon, akik remélem, privát degusztációs vacsoráikkal eltámogatják magukat az újranyitásig, hogy majd beoltva mi is rárohanhassunk – és már eleve egyenesen az általános csoffadásba nyitott bele vakmerően a Rutin gasztrolubickoló.
Pallag Dávid séf nem feltétlenül az álmait követte azzal, hogy feleségével saját helyet indítottak: kényszerhelyzetbe került előző munkahelye elvesztésekor, és úgy döntött, a sok pályaelhagyóval szemben inkább a szakmájánál marad. Budaörs nagyon jól járt ezzel, mert a Rutinban egyedül az álmos középszert ígérő név béna, az viszont valóban talányos hülyeség. (Impró, Forma, Lábos, Specli – tessék, egy rakás nem tökéletes, de sokkal kevésbé félrevezető név. Bármelyiket választják, csak egy medvehagymapesztós pulled pork focacciát kérek cserébe!
A gasztrolubickoló műfajmegjelölésről most ne beszéljünk, mert olyanból a Rutintól teljesen függetlenül a főváros I. kerületében is pont lett egy. Várjuk ki, lehet, hogy ez tényleg egy műfaj.)
Az előző hónapokban hetente változó és kifejezetten rövid étlappal ment a Rutin, amerikai-BBQ héttől magyar klasszikusokig volt a világon minden, én inkább kivártam egy színesebb felállást, hogy többet lássunk. Jól jártam: a bögrényi sáfrányos halleves tartalmas és többrétegű, egy órával később kicsomagolva is remek állagú kagylóval és rákkal. A házilag füstölt pisztrángon várakozás közben galádul összeesett a gondosan az utolsó pillanatban ráfújt hollandimártás-hab, de a fizikáról és a kémiáról nem a rutinosok tehetnek, arról viszont igen, hogy a hollandi meg a barnavajas spárga is nagyon jó, egyedül a hal szikkadtra perzselt bőréről nehéz eldönteni, hogy evésre volt-e szánva.
Pulled pork focacciában, joghurtos sambal majonézzel és medvehagymapesztóval:
Füstölt pisztráng gremolátával, barnavajas spárgával és hollandi mártással:
Csirkepaprikás
A már emlegetett pulled porkos focaccia a neve alapján lehetne olyan is, mint amikor az egyszeri pizzériában elszabadul a pizzaszakács, és mustáros-csülkös-tejfölös pizzát készít Giorgio bácsi kedvence néven, de itt nem erről van szó. Ez egy meglepően jól működő találmány, puha tésztával, fűszeres hússal, házi csilipasztás majonézzel és medvehagymapesztóval. Genovában valószínűleg furcsán néznének rá, de ez legyen a genovaiak vesztesége.
Rutin
Budaörs, Budapesti út 51.
A teszt időpontja: április 16. és 17.
Ezt ettük:
Sáfrányos halleves kagylóval és garnélával:
2200
Pulled pork focacciában, joghurtos sambal majonézzel és medvehagymapesztóval:
2900
Füstölt pisztráng gremolátával, barnavajas spárgával és hollandi mártással:
3250
Csirkepaprikás:
2800
Összesen:
11 150 forint
Nem is tudtam visszaszerezni a gyerekemtől, miután elkérte, úgyhogy másnap visszamentünk még egyért. Abból már nem jutott, de a heti étlapokat összekötő, állandónak tűnő csirkepaprikásból igen. A paprikás csodálatosan egynemű szaft és formázott bőrös csirkecomb-roládok képében érkezik: a hátterében szuvidot neszelek, mert a combok jóval feszesebb állagúak, mint amihez az ember a maga konyhájában főtt paprikásoknál szokott. Ha ilyen sokáig tartja magát egy ilyen gyorsan változó étlapon, akkor ez a textúra valószínűleg sok budaörsi ízlésével találkozik.
Hanem a nokedli túlzás nélkül életem nokedlija: egy tejfölös és netán vajas szósz vonja be, így aztán hazafuvarozás után is tökéletes maradt, önmagában megérte kimenni érte.
A szerző a Kreatív főszerkesztője.
