A hazai biztosítási piac egyik legismertebb alakja, üzleti cápa és mecénás: Horváth Béla az elmúlt húsz évben egy félezer darabból álló gyűjteményt halmozott fel főleg birtoklási vágyból és hiúságból, alapítványa pedig évi ötmillió forintért vásárol fiatal, kortárs művészektől. Portréját az áprilisi Forbes-ban írtuk meg.
„Áhh, nekem nincs szépérzékem. Egy nyakkendőt sem tudok úgy kiválasztani, hogy ne röhögjenek ki” – mondja Horváth Béla, ahogy a könyvtárszobában egy óriási Szűcs Attila-festmény előtt állunk. Már a könyvtárszobáig eljutni sem egyszerű, a bejárattól egészen a hátsó dolgozószobáig minden szabad falfelületen nagyméretű festmények sorakoznak, színes, változatos, figuratív képek kortárs alkotóktól.
Horváth Béla: az egyik oldalról nagydumás, hiú, felvágós és sznob, a másik oldalról kedves, közvetlen, segítőkész és nagylelkű.
„Ez egy Hecker Péter, az ott egy Braun András” – sorolja szinte unottan az értékesebb darabokat, akár többmilliós festményeket, ahogy hátrafelé sétálunk.
A dolgozószobában vár minket a majd ötszázdarabos műgyűjtemény legértékesebb darabja: Nefertiti teste.
A világ egyik legrégebbi, több, mint 3300 éves műkincsének, az ókori egyiptomi királyné, Nefertiti mellszobrának 2003-bankészített ideiglenes testet a Kis Varsó képzőmű-vészcsoport. Béla komoly anyagi segítséget nyújtott a művészeknek, hogy a szobrot kiállít-hassák a Velencei Biennálén. A mű aztán évekig járt kiállításról kiállításra, mire kikötött Béla dolgozószobájában.
Amikor az áráról kérdezem, tulajdonosa a fejét vakarja. Talán 16 millió forint körül lehetett, ma már a sokszorosát éri, de semmi pénzért nem válna meg tőle. Ha már az ő segítségével indult a mű a világhódító útjára, nem kaphatta meg ajándékba, ingyen? – kérdezem. „Ingyen? – néz rám mosolyogva. – Ezen a piacon nincs olyan, hogy ingyen.
Ha valaki tudja, mit jelent az ingyen és a drága közti különbség, az Horváth Béla.
A hazai biztosítási piac – ahogy magáról mondja – valaha volt „legértékesebb játékosa” és number one-ja, agresszív, rámenős üzletember, egyben adakozó és mecénás.
Az egyik oldalról nagydumás, hiú, felvágós és sznob, a másik oldalról kedves, közvetlen, segítőkész és nagylelkű.
A teljes portré az április Forbes magazinban!
Borítókép és fotók: Orbital Strangers
