Ha már holnap tartjuk a Forbes Women’s Summit című rendezvényét, megemlékezünk pár női tudósról, akikről kevesen hallottak. Pedig bőven vannak érdemeik: a légköri üvegházhatás felfedezése, a lepra gyógymódja, DNS-kutatás és maghasadás – sok tudományos mérföldkő talán nem is történhetett volna meg, ha nincsenek ezek a női tudósok.
A tudományos területeteket jellemzően még mindig férfidominancia jellemzi. Az elmúlt negyven évben ugyan a nők aránya növekedett a tudományos, a technológiai, a mérnöki és a matematikai pályákon, de arányaiban még mindig csak harminc százalékban vannak a férfi kollégákhoz képest.
Fizetésük általában alacsonyabb, karrierjük jellemzően rövidebb, és a tudományos publikációkban is alul maradnak a férfiakhoz képest – írja róluk a ted.com. A kihívások ellenére, a történelem során így is sok olyan női tudós volt, kiknek tudományos eredményeik alapjaiban változtatták meg a világot.
Eunice Newton Foote (amerikai tudós, 1819-1888)
Tudós és a női egyenjogúságért küzdő aktivista, aki először ismerte fel a növekvő szén-dioxid koncentráció hatását a légköri hőmérsékletre. A légköri üvegház felfedezését gyakran a brit John Tyndallnak tulajdonítják, pedig valójában Foote teorizálta és demonstrálta a jelenséget.
Az 1850-es években számos kísérletet hajtott végre, amik során üvegpalackokat töltött fel különböző gázokkal, ezeket a napra helyezte és vizsgálta a hőmérsékletváltozást.
Fő megállapítása az volt, hogy a napsugarak melegebbek, ha nem száraz, hanem nedves levegőn haladnak át, és akkor a legmelegebbek, ha széndioxidon sütnek keresztül.
fotó: Alamy Stock
1857-ben publikálta úttörő felfedezését az American Journal of Science-ben, de munkáját nem követte különösebb figyelem. Miután egy tudományos konferencián nem engedték ismertetni eredményeit, férfi kollégájától kellett segítséget kérnie.
Lise Meitner (osztrák-svéd fizikus, 1878-1968)
A maghasadás felfedezése nemcsak a nukleáris fizikát, hanem az egész világot megváltoztatta, és megalapozta az atombomba és az atomreaktorok fejlesztését. Lise Meitnernek nagy szerepe volt a felfedezésben, ő javasolta vegyészkollégáinak, Otto Hahnak és Fritz Strassmannak, hogy
nézzék meg, mi történik a neutronokkal bombázott uránatomokkal.
1938-ban zsidó menekültként Stockholmba emigrált és maga mögött hagyta a kutatásait is, Hahn és Strassman közben folytatták a kísérletezést. A fisszió felfedezéséért (a nevet egyébként maga Meitner adta a maghasadás jelenségének) 1945-ben a kémiai Nobel-díjat is megkapták, de a nő nevét meg sem említették.
fotó: Wikimedia Commons
Alice Ball (amerikai kémikus, 1892-1916)
Az afroamerikai kémikus 1916-ban hozott áttörést a lepra gyógyításában. Az akkor huszonhárom éves Ball, a Hawaii Egyetem első női és fekete professzoraként felfedezte, hogyan lehet elérni, hogy a chaulmoogre nevű sűrű növényi olaj injekciózható halmazállapotú legyen.
Felfedezése áttörést hozott, azonban pár hónappal később egy laboratóriumi balesetben életét vesztette. Kutatásait Arthur Dean osztályvezető folytatta, aki Ball fejlesztését a saját neve alatt publikálta. Ball egyik kollégája felszólalt az eset ellen, és az eljárást átnevezték Ball-módszernek.
fotó: Wikimedia Commons
Bessie Blount (amerikai nővér, feltaláló és kézírás-szakértő, 1914-2009)
Gyerekkorában tanára megdorgálta azért, mert balkezes volt, mire Blount nemcsak mindkét kezével, hanem lábujjaival és szájával is megtanult írni. Ápolóként és gyógytornászként végzett, és szakmájában kihasználta különleges képességét. Küldetése lett, hogy segítse a II. világháborúból visszatérő, amputáción átesett katonákat és megtanítsa őket arra, hogyan lássák el magukat.
Blount kifejlesztett egy eszközt, amivel az amputáltak magukat tudták etetni.
Nem tudta forgalomba hozni találmányát, mivel az Egyesült Államok Veteránigazgatóságától nem kapott támogatást. Az önadagoló készülék szabadalmi jogát később a francia kormánynak adta. További találmányai is voltak, kidobható hányásmedencéját a kórházak a mai napig használják.
Ötvenöt éves korában Blount első fekete nőként a Scotland Yardnál képezte magát, mint kézírás-szakértő, később ebben a szakmában dolgozott tovább.
fotó: The Library of Virginia
Katherine Johnson (amerikai matematikus, 1918-2020)
Johnson 1953-tól került a NACA-hoz (a NASA elődje), amikor az űrügynökség matematikusokat keresett. Kapacitáshiány miatt hosszú évekig kolléganőivel közösen olyan, repüléssel kapcsolatos számításokat végeztek, amiket máshol már számítógépek számoltak.
Szerepe volt abban, hogy az Apollo-13 legénysége megúszta a híres tragédiát, a sikeres hazatérésben az általa tervezett navigáció is segített. Az afroamerikai matematikus nevét sokáig mégsem ismerték el, végül 2015-ben Barack Obama akkori amerikai elnök az Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki, ami a civileknek adható legmagasabb kitüntés.
fotó: Wikimedia Commons
Rosalind Franklin (brit vegyész, 1920-1958)
1962-ben Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins megosztva nyerték el az orvosi Nobel-díjat a nukleinsavak molekuláris szerkezetének felfedezéséért és a DNS első háromdimenziós modelljének elkészítéséért. A tudományos sikerüket megalapozó röntgendiffrakciós felvételt Rosalind Franklin készítette, nevét azonban meg sem említették a díj átadásánál.
Franklin 1952-ben a londoni King’s College-ban készítette el a Photograph 51 néven ismert felvételt a DNS-ről, ami alapján fény derült annak kettős hélix szerkezetére (a köznyelvben kettős spirálként terjedt el a név).
Már a fénykép elkészítése is hatalmas kihívás volt, de Franklinnek plusz egy évbe telt hogy a kettős hélix szerkezetét értelmezze és leírja. Nagyon fiatalon hunyt el, mikor három férfi kollégája átvette a díjat, már három éve nem élt.
fotó: Wikimedia Commons
Elinor Ostrom (amerikai közgazdász, 1933-2012)
Régebben azt feltételezték, hogy az emberiség nem igazán jó a megosztásban. A közlegelők tragédiájának elmélete rávilágít a közjó és az önérdek konfliktusára, ami az önzés szabadsága esetén társadalmi csapdához vezet. Eszerint ha az egyének korlátlan hozzáféréssel rendelkeznek az olyan erőforrásokhoz, mint például az édesvíz, az erdő, vagy a halállomány, a saját érdekeiket tartják fontosnak a csoporttal szemben.
Elinor Ostrom olyan közösségeket kutatott és dokumentált szerte a világon, akik hatékonyan és fenntartható módon kezelték a közös természeti erőforrásaikat helyi szintű szervezéssel.
2009-ben Ostrom első nőként részesült a Közgazdasági Nobel-emlékdíjban. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Ostromot a gazdasági kormányzás elemzése miatt választotta, mert rávilágított arra, hogy miképp lehet egy közjószágot sikeresen menedzselni úgy, hogy a vezetők a felhasználók.
Fotó: Wikimedia Commons
Carolina Vera (argentin meteorológus 1962-)
Az 1988-ban Genfben alapított Éghajlatváltozási Kormányközi Testület a mai napig az egyik legfontosabb szakmai intézet. A szervezet célja, hogy értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. Tudományos publikációkat dolgoz fel, amiket jelentésekben foglal össze. Az IPCC intézményén belül azonban a nők és a fejlődő országokból származó munkatársak alulprezentáltak.
Vera argentín meteorológusként és klímatudósként nemcsak az éghajlatváltozás problémájra hívja fel a figyelmet, de sokat tesz azért is, hogy segítse a nők és fejlődő országokból érkező szakmabeliek pályafutását is.
A kiemelt képen Lisa Meitner // fotó: atomicarchive.com
