A Barcelona gazdasági összeomlása nem előzmény nélküli: a morális csődöt jól mutatja, hogy a kettővel ezelőtti elnök két évet ült, a legutóbbit pedig a héten tartóztatták le, miközben adócsalás miatt több játékos is felfüggesztettet kapott az elmúlt években. Hogyan került egy kis ember egy nagy klub élére, és miért bilincselnek meg valakit internetes trollok miatt? Hogyan lett az FC Barcelona több mint egy klub: egy jól márkázott kifizetőhely? A hétvégén elnökválasztást tart a klub.
„Nem ismered őt. Biztos vagyok benne, hogy Bartomeu azt akarja, Messi távozzon” – mondta a The Athleticnek az egyik forrása még tavaly augusztus végén. A nyár egyik legnagyobb kérdése az volt az FC Barcelona háza táján, hogy Josep María Bartomeu elnök nevéhez kötődik-e majd a gyakorlatilag a városban felnőtt és a klub minden rekordját megdöntő argentin szupersztár, Lionel Messi távozása. A választ már tudjuk: ahogy az elnökválasztásra készülő Bartomeu maradt, úgy Messi is.
Csakhogy az elnök azóta lemondott – most pedig morálisan teljesen megsemmisülve meg is bukott.
A spekulánsok szerint miközben nyáron Bartomeu még mindenhol azt hangoztatta, Messi a Barcelonából fog visszavonulni, addig azon ügyeskedett a háttérben, hogy az argentin távozzon. A klub egy 200 millió eurós ajánlatért cserébe elengedte volna Messit a 700 millió eurós kivásárlási árának leszállításával, csak a bérén 100 millió eurónyit meg is takaríthattak volna ebben a szezonban. Ez már önmagában elég lett volna arra, hogy egy időre egyenesbe hozza a klub gazdálkodását, de csak egy időre.
A pandémia miatt az FC Barcelona 204 millió eurónyi bevételtől esett el és jópár év után zárt veszteséggel, ráadásul a pályán sem a legjobb korszakát éli az újra elnökválasztásra készülő egyesület. Miközben trófeák tekintetében a klubtörténet legsikeresebb elnökei között is ott van, Bartomeu meglepetésre lemondott tavaly októberben. A Barca történelmébe pedig a klub egyik legrosszabb vezetőjeként vonulhat be.
Az ex elnököt hétfőn tartoztatták le három másik Barca-vezetővel együtt, azóta kiengedték őket, de házkutatást is tartottak náluk.
Hogy bilincselhetnek meg valakit néhány troll miatt?
Barcelonában nem unatkoznak mostanság a rendőrök: a börtönbüntetésre ítélt rapper, Pablo Hasél miatt lassan több mint két hete vannak tüntetések a városban, több heves összecsapás is volt. A helyi rendőrség, a Mossos d’Esquedra tagjai hétfőn nyugodtan kezdték a napot, 9-kor a Nou Camp stadionhoz érkeztek, hogy házkutatást végezzenek – délután 5 óra lett, mire végeztek. Bartomeut és több magas rangú vezetőt ezzel párhuzamosan letartóztattak.
A Barcelona 2017-ben évi 1 millió euróra szerződött két céggel, az I3 Ventruesszel és az NS Grouppal, papíron PR-feladatok végrehajtása volt a megbízásuk, a Cadena SER azonban tavaly februárban robbantotta a bombát:
a két cég valójában hamis profilokat létrehozva sározta be a közösségi médiában a klub ikonjait, főleg olyanokat, akik nem rajongtak Bartomeuért. Carles Puyol, Pep Gaurdiola, Xavi vagy a mostani keretből Piqué és Messi is célkeresztbe került.
A spanyol sajtó Barcagate-nek nevezte el a botrányt.
Azóta az El País több alkalmazottat is megszólaltatott: az álprofilok mögé rejtett trollok a közösségi médiában húzták le Bartomeu ellenlábasait, de volt olyan, akinek épp az volt a feladata, hogy az elnököt jó fényben tüntesse fel. A trollok szorgosan dolgoztak azon, hogy javítsák az elnök imázsát a szurkolók előtt. Ennek azért van jelentősége, mert az éves díjat fizető pártoló tagok a klub tulajdonosai, ők szavazzák meg hatévente az elnököt is (a pártoló tagok spanyol neve a socio).
Egy álprofil mögötti troll támadja a Barcelona védőjét, Piquét. A posztot minden jel szerint az elnök rendelte meg.
A nyomozati anyagból annyi például már nyilvánosságra került, hogy 2017-ben, amikor a megbízás indult, az NS Group monitorozta a közösségi médiát, és arra jutott, hogy az elnökkel kapcsolatos kommentek 87 százaléka negatív. A kutatásokban folyamatosan csak JMB-ként hivatkoztak Bartomeura a neve után, vagyis teljesen egyértelmű, hogy a felkért cégek csak az elnök és nem klub imázsán dolgoztak.
Persze ne csináljunk úgy, mintha más nem nyúlt volna már ilyen eszközökhöz, ez önmagában csak egy igen kínos ügy volt Bartomeu és néhány fejes számára.
Akkor miért vitték el őket a rendőrök mégis?
Bartomeu és csapata a koronavírus-járvány kitörése előtt megcélozta volna az újabb elnöki ciklust, ezért igyekeztek eltüntetni minden nyomát annak, hogy a PR-megbízás valójában miről is szólt. Minden jel arra utal, hogy az elnök az igazgatóság elől is elrejtette, mire szerződött a külsős cégekkel – emiatt amúgy már tavaly hatan távoztak az igazgatótanácsból. A helyüket az elnök a klubhoz és a sporthoz nemigen kötődő, hozzá hű ismerőseivel töltötte fel.
Júliusban a Pwc tanácsadócég folytatta le azt a belső vizsgálatot, amiből kiderült, hogy Bartomeu kisebb megbízások mögé rejtve, 200 ezer eurónként fizette ki az NS Group és az I3 valódi megbízási díját, összesen 3 millió eurót három év alatt. Ez az a határ, ami alatt nem kellett a szerződéseket végig futtatni a belső eljárásrenden, vagyis így tudta megkerülni a teljes igazgatóságot abban, hogy a klub pénzéből járassa le a klub vele szembe helyezkedő ikonjait, játékosait. A metódus Magyarországon is ismerős lehet, lásd közbeszerzési értékhatár alatti megbízások.
Bartomeu tavaly októberben, amikor bejelentette lemondását. Fotók: FCB/Press
Ez az a pénzügyi manőver, ami miatt házkutatást tartottak az érintetteknél és a Nou Camp irodáiban is. Az I3 Ventures kitart amellett, hogy évente 198 ezer eurót kaptak a klubtól és nem tudtak a trollkodásról. Az NS Group alapító-vezetője pedig Uruguayban van.
A klub a nyári belső vizsgálat után felmondta a szerződést az érintett cégekkel és igyekezett úgy tenni, mintha lezárt lenne az ügy. Csakhogy a pártoló tagok egy csoportja ezt nem így gondolta és panaszt tett és elindult a dominó: már májusban és júniusban is dokumentumokat foglalt le a rendőrség, ezt követte aztán a hételeji, nagyobb szabású művelet.
A rendőrség ugyan nem erősítette meg, de a katalán sajtó szerint
gyanúsan magas volt a trollkodásért fizetett összeg, valószínű, hogy ebből visszacsorgathattak összegeket néhány igazgatósági tagnak.
A vád ezért lett pénzmosás és korrupció.
A szürke menedzser belekapaszkodik élete lehetőségébe
Ami biztos: Bartomeu maga sem számított arra, hogy valaha ilyen magasságokba emelkedik a sportvezetői karrierje. A barcelonai születésű üzletember 11 éves kora óta a klub pártoló tagja, de sok más igazgatósági taggal ellentétben nem a futball világából érkezett. Kosarazott. A klub kosárlabdacsapata is top kategóriát képvisel: a magyar Hanga Ádámmal a soraiban bő két hete nyerték meg a kupát az ősi rivális Real Madrid ellenében, és nem sokra rá jelentették be, hogy leigazolták a 40 éves sportági legendát, az NBA-ban is komoly karriert futó katalán Pau Gasolt.
Bartomeu nem futott be nagy sportkarriert, számításait inkább a családi cégben találta meg. Az Adelte Group egy építőipari-mérnöki cég, alighanem mostanság a profilváltáson törhetik a fejüket, mert repülőtéri utasmólók tervezésével és kivitelezésével foglalkoznak.
Bartomeu vezérigazgatóként kifejezetten sikeresen debütált az üzleti életben, de későbbi pályáját a barcelonai ESADE Business School határozta meg.
A katalán politikai és gazdasági elit sok tagja végzett itt, nemcsak maga Bartomeu, hanem Sandro Rosell is.
Rosell maga is sikeres üzletember volt, aki itt ismerkedett meg és barátkozott össze Bartomeuval. Kettejük közül egyértelműen Rosell volt a hangadó. Ő hívta el, hogy dolgozzanak együtt egy katalán ügyvéd, Joan Laporta kampányában. A progresszív szemléletű Laporta komoly ígéretekkel lett az FC Barcelona elnöke 2003-ban és vele kezdődött meg a csapat újabb aranykorszaka a 90-es években, Cruyff edzette Dream Team után. Az igazgatóságban helyet kapott Bartomeu is, aki a kézi- és kosárlabda szakágért felelt igazgatóként.
Laporta ugyanakkor nem vetette meg a hatalmat és kezdte a klubvezetést a maga képére formálni, ami többeknek nem tetszett. Az elnöki pozíció eleve erős jogosítványokkal bír. Laporta ellenzéke Rosell köré csoportosult, ide tartozott Bartomeu is, akit az akkori elnök egyáltalán nem vett komolyan. Egy sajtótájékoztatón, például, látványosan szembe helyezkedett Bartomeuval edzőkérdésben, elég egyértelműen azért, hogy nyilvánosan megalázza. Nem sokkal később Rosell vezetésével több igazgatósági tag lemondott, köztük a régi barát Bartomeu is.
A páros 2010-ben tért vissza, amikor Rosell megnyerte az elnökválasztást. Bizalmasát azonnal alelnöknek tette meg, és igyekeztek – igencsak ellentmondásos módon – azonnal eltörölni a Laporta által hátrahagyott örökséget. Rosell, hasonlóan egyébként Laportához, igyekezett egy erősen kontrollált igazgatóságot vinni, amiben Bartomeu ugyan komoly támasza volt, de egészen 2014 januárjáig nem számított fajsúlyos szereplőnek a klub életében. Aztán Rosell váratlanul lemondott.
A sportvezető gyakorlatilag a brazil Neymar ügyébe bukott bele, kiderült ugyanis, hogy különböző csatornákon keresztül a Barcelona jóval többet fizetett a játékosért annak klubja, a Santos tudta nélkül. A szövevényes ügyben a pénzmosás volt a legsúlyosabb vád és a brazil szövetség is érintett volt benne a vád szerint. Rosell körül elfogyott a levegő, miközben a szurkolók megőrültek azért, hogy a fiatal tehetség, Neymar az argentin zsenivel, Messivel varázsol együtt a pályán.
Az első sportklub, amely elérte a bűvös 1 milliárd dolláros árbevételt
Rosell végül két évet ült előzetesben, gazdasági bűncselekmény miatt Spanyolországban senki más nem ült még ennyit előzetesben (a legtöbb vádpontban tisztázták, mire szabadult). 2019 áprilisában helyezték végül szabadlábra, ez iránti kérelmét korábban 13-szor tagadták meg.
Veszélyes dolog Rosell barátjának lenni, ha már itt tartunk, cellatársa Joan Besolí andorrai üzletember volt, aki szintén jó barátja.
Hogy Bartomeu milyen szerepben érzi magát jól, az már az első elnöki sajtótájékoztatóján is látszott. Miközben a vezetőségből mellette helyet foglaló Raul Sanllehi igyekezett ködösíteni a Neymar-ügyet firtató újságíróknak, Rosell a csapattal kapcsolatos, jóval kényelmesebb kérdésekre büszkén válaszolt.
„A futballmeccseket a pályán nyerik, nem irodák zárt ajtaja mögött. Di Stefanót elvesztettük egy irodában, Neymart nem”
– Bartomeu ennyivel intézte el a botrányos igazolási ügyet.
Az újdonsült elnök egy, a Barca számára fájó történetre utalt ezzel. Az argentin Di Stefano az 50-es években volt a Real csillaga, félelmetes támadósort alkottak Puskással is, és sorra nyerték a BL elődjének számító BEK-trófeákat. A csatár játékjogára a Barca és a Real is igényt tartott (jogosan), végül Madridban maradt (az igazsághoz hozzátartozik, azért is alakult így, mert a Barca végül lemondott róla).
Bartomeu mindezt még megtoldotta néhány homályos utalással is, ami arról szólt, hogy a Neymar-ügyet valójában az ősi rivális, a Real Madrid gerjesztette a háttérben. Erre nem volt bizonyítéka, de népszerű lett vele a pártoló tagok között, annyi szent. Ezt leszámítva Bartomeu a katalán függetlenség ügyében jóval visszafogottabb volt elődeinél.
A sztori pikantériája, hogy végül Neymart is elvesztették, a brazil 222 millió euróért távozott 2017-ben a katari pénzből feltőkésített Paris Saint-Germain (PSG) csapatához, maradjunk annyiban, a kontinentális szövetség, az UEFA sem vette nagyon komolyan a saját pénzügyi fairplay szabályát, amikor gond nélkül rábólintott a szabályozás szellemével ellentétes dealre (Neymar zsebből fizette ki a kivásárlási árát, amit a PSG tulajdonosa adott neki „kölcsön”).
„A katalánokat bántják, mert Neymar hozzánk jött” narratívát a spanyol ügyészség nem vette be, pedig Bartomeu a magyar füleknek ismerős ritmusban ismételgette, bármikor szóba került – a klub végül egy 3,8 millió eurós büntetést befizetve lényegében elismerte, hogy a gyanús pénzmozgatásokban szerepe volt, cserébe minden más érintett megúszta büntetés nélkül. Rosell ekkor már börtönben volt.
Bartomeunak ugyan addig nem voltak komoly vezetői ambíciói, de az igazgatóság megbízta, hogy a következő elnökválasztásig vigye a klubot. Rosell elnöki ciklusából két év volt hátra, ezt bízták Bartomeura.
Kettejük viszonya továbbra is bensőséges maradt, gyakorlatilag egy csapatként dolgoztak, de Bartomeu vezetőként igyekezett megmutatni a saját arcélét is. Kevés sikerrel.
Elnöksége első teljes évét így is „triplázással kezdte”, a 2014/15-ös szezonban a Barca megnyerte a kupát, a bajnokságot és a legrangosabb, nemzetközi sorozatot, a Bajnokok Ligáját is (BL). A trófeákra szükség is volt, mert a csapat 2014-ben nem zárt jó szezont, majd a kiskorúakra vonatkozó átigazolási szabályok megsértése miatt kizárták őket két évre az átigazolási piacról is.
Egy magyar zseni, aki a spanyol válogatottat nem, de a Barcelonát megváltoztatta
Jó politikus volt, de nem jó vezető
Lehet, hogy nem egy színes egyéniség, de Bartomeut sem ejtették a fejére: jó politikus módjára 2015-ben előrehozott elnökválasztást írt ki, amit kényelmes előnnyel nyert meg. Valódi alternatíva nem nagyon volt, a törésvonalakat a szurkolók még nem láthatták, három újabb kupa került a vitrinbe, miközben a visszatérésre készülő Laporta elég komolytalan programmal és kampánnyal állt rajtvonalra. Nem volt meglepetés, hogy elbukott. Bartomeu mögött immár ott állt a szurkolói felhatalmazás, a közel 120 ezer pártolótag több mint 50 százaléka voksolt arra, hogy hat évig vezesse a klubot.
A Luis Enrique edző leigazolásával érkező sportsikerek ugyanakkor csak elfedték a sokasodó gazdasági gondokat, és közben a klub mögül is elszivárgott a szürkeállomány.
Az aranykorszak egyik fontos láncszeme volt a sportigazgató Txiki Begiristain, aki ma a Manchester City-nél viszi ezt a pozíciót, az arab pénzből feltőkésített manchesteri kékek vezérigazgatója az a – szintén az ESADE-n végzett – Ferrán Soriano, aki csakugyan Barcelonából tette át a székhelyét. Rosell anno a szintén klublegenda státuszban lévő Zubizarretát hozta Begiristain helyére, őt már Bartomeu tette lapátra. Miközben a nagy csapat még nyerte a címeket, a Barcelona híres akadémiáját, a La Masíát lerabolták az európai nagycsapatok.
Pep Guardiola elköszön a Nou Camp közönségétől. A klub történetének legsikeresebb edzője jelenleg, sok egykori vezetővel együtt, a Manchester City alkalmazottja.
Lassan minden muníció elfogyott, erős, elnöki vízió híján a sikernek egyetlen letéteményese maradt: Lionel Messi.
Bartomeunak ez minden pénzt megért. Ma már tudjuk, hogy katalánul ez egészen pontosan 555 millió eurót jelent.
Az elnök a rövid távú sikerekért cserébe beáldozta a fenntarthatóságot és a középtávú eredményességet, az építkezést. Bartomeu alatt gyakorlatilag évente változott a sportigazgató személye, az irány hiánya az igazolási politikán is meglátszott: a 145 millió euróért igazolt Coutinho, a 120 millió euróért érkezett Antoine Griezmann és a korábban 105 millió euróért megszerzett Dembelé sem váltotta be a reményeket, igaz, nem tudni, mi lehetett velük az elképzelés. A brazil Coutinho most azért padozik a csapatban, nehogy plusz pénzt kelljen fizetni előző klubjának, a Liverpoolnak, amiért adott számú meccsen pályára lép.
Csaknem olyan megalázó helyzet, mint a tavalyi Bayern München elleni 8-2-es fiaskó – amikor Coutinho még épp a Bayernnél volt kölcsönben, mert a katalánok annyira nem tudtak vele mit kezdeni, hogy inkább elpasszolták a bajoroknak.
Felszínre kerülnek a problémák
Messi végül maradt a nyáron, arra hivatkozva, hogy nem akart pereskedni szeretett klubjával – ma már tudjuk, a kiszivárgott szerződéséből kiderült, a brutális hűségpénz is közrejátszhatott abban, hogy mégsem lépett le.
A legnagyobb sportszerződések, Messi tényleg másik bolygóról való
Messi 555 milliós szerződése is jól mutatja Bartomeu gyengekezű személyzeti politikáját: miközben az elnökségben szépen lassan leszámolt ellenfeleivel, a játékosoknak szinte bármit megadott. Így jutottunk el odáig, hogy a Barca kiadásainak 85 százaléka fizetésekre ment, ami irreálisan magas még a profi futballban is. Hogy milyen erős a játékosuralom, azt az is mutatja, hogy a pandémia által sújtott évben
a Barcánál csupán 5 százalékkal esett vissza a bérekre kifizetett összeg, miközben a bevételek közel 20 százalékkal csökkentek.
Közben a családi építőipari cégből a klubfutball csúcsára ugrott elnök a fejébe vette: felújítja a csapat legendás stadionját, a Nou Camp-ot. Ez amúgy régi terv, hiszen egy modern stadionban már alap, hogy az ülőhelyek nagy része fedett legyen. A rekonstrukciós tervek nagy része arról szólt, hogy kívülről „befedik” a stadiont, ami tetőt is kap, végül az oldalsó, LED-falas borításról le is mondtak. A projekt csúszott-csúszik, ezzel párhuzamosan nőttek a költségek. A 3,5 féléves munkának 2017-ben kellett volna elindulnia.
Szuperstadiont avathat a Real Madrid és a Barcelona
Bartomeu egy kötvénykibocsátással próbálta előteremteni a megfelelő forrásokat. A klub így nem kényszerült arra, hogy bankokkal egyezkedjen, vélhetően az egyesületi formához is jobban passzolt, hogy így vonjanak be nagyobb tőkét – és úgy tűnt, a futballbiznisz robog megállíthatatlanul, vagyis könnyen kifizetik majd a kötvényeseket.
Egy 2017-es látványterv a felújított stadionról. 99 ezerről 105 ezerre bővítenék az ülőhelyek számát is.
A pandémia ugyanakkor keresztbe tett, hiába refinanszíroztatja már most is 700 millió euróra rúgó, rövid távú kötelezettségeit a klub,
2023-ban 200 millió eurót kell majd visszafizetniük csak a kötvénytulajdonosoknak
(intézményi befektetők jegyezték le a kötvényeket). A következő három évben komoly pénzügyi nyomás lesz a klubon.
Miközben a Barcelona azon dolgozik, hogy visszarántsák a csőd széléről a klubot, addig a Real Madrid, kihasználva, hogy nézők úgysem mehetnek most meccsekre, megkezdte stadionja teljes felújítását. Valószínűleg ezt is nehéz szívvel fogadták a Barca-hívek.
Közben van olyan elnökjelölt, akinek programjában szerepel a szurkolói kötvények kibocsátása is. Persze, a Barca olyan „nemzeti intézmény”, amit a katalán tartományi kormány nem fog hagyni csődbe menni (nem kérdés, ha magántársaság lenne, már megtörtént volna ez), a koronavírus-járvány miatt az Európai Bizottság amúgy is elnézőbb lehet az ilyen típusú támogatásokkal. Korábban a Real Madridot, a Bilbaót és a Barcelonát is megbüntette már, mert a városi önkormányzatok tiltott módon segítették csapataikat (igaz, az EU Bírósága a Barca ügyében ellentmondott a Bizottságnak).
A világjárvány sokkal inkább láthatóvá tette a sociók előtt, hogy milyen felelőtlen és fenntarthatatlan gazdálkodást folytatott a menedzsment. A felelősség ugyanakkor főleg az elnököt terheli, hiszen igen komoly jogosítványokkal rendelkezik, és az elmúlt években szerepe még hangsúlyosabb lett.
A nagy spórolás következménye lett, hogy több kulcsjátékost (Suarez, Rakitic) gyakorlatilag aprópénzért engedtek el, csakhogy a fizetésük ne terhelje a klub mérlegét. A Bartomeu-féle HR-politika itt is visszaköszön: nem értékesítették a legjobbjaikat, hogy pénzhez jussanak, hanem inkább megszabadultak tőlük, csak ne kelljen a tetemes fizetésüket kicsengetni.
Közben a pályán nyújtott eredmény sem volt valami meggyőző,
a klubvezetés előtt pedig láthatóan semmilyen vízió nem volt – hogy mit akarnak látni a pályán, vagy épp a zárt irodákban, mondjuk a klub gazdasági osztályán.
Bartomeu körül így fogyott el a levegő – amihez hozzájárult a Barcagate néven elhíresült botrány is.
A gazdasági összeomlás előzménye: a morális csőd
Vasárnap tartják az elnökválasztást, ahol a legnagyobb esélyes az a Joan Laporta, akinek örökségét Bartomeu és Rosell is igyekezett eltörölni. Tegyük hozzá, Laporta alatt is voltak botrányai a Barcelonának – és kritikusai szerint nehéz elképzelni, hogy ő lenne a megfelelő ember a klub adósságainak rendezésére.
Továbbra is nagy kérdés, mit kezd majd az új elnök, legyen az bárki is, azokkal a senior vezetőkkel, akik az előző két elnök mellett dolgoztak. A nagy takarítással egyelőre mindenki óvatos, bár Laporta már beemelte kampányába, hogy mindenben együtt működik a hatóságokkal, és alatta ilyenek nem történhetnek majd.
Az biztos, hogy komoly morális megújulásra is szükség lesz a klubnál. Hiába volt az elmúlt bő 10 év páratlanul sikeres a pályán, miközben olyan botrányok borzolták a kedélyeket, mint a játékosok adózási trükkjei, amiért többen – így Messi is – felfüggesztett börtönbüntetés kaptak, vagy az igazgatósági tagok homályos üzleti ügyeskedései, ami miatt egy elnököt már leültettek, egy meg épp letartóztatásban van.
Ez már több, mint a nagy egók összefeszülése vagy a vitriolos fordulatokban bővelkedő, átlagos barcelonai üzletmenet – pláne egy olyan, a katalán nemzeti öntudat szempontjából intézménynek számító egyesületnél, ami egyre hiteltelenebbül próbálja elhitetni a pártoló tagjaival, hogy „több mint egy klub”. Az új elnökségnek azt kéne felépítenie, hogy a szlogen nem arra utal, hogy az FC Barcelona egy jól márkázott kifizetőhely.
Hogy mi várható, és hogy a Barcagate-nek milyen utóhatásai lehetnek, azt jól mutatja, hogy a Twitter harminc gyanús felhasználót függesztett fel, mindegyik egy-egy elnökjelölt mellett agitált feltűnően lelkesen. Az aspiránsok kampánycsapatai tagadták, hogy közük lenne a felfüggesztett fiókokhoz.
A cikkhez felhasználtuk a La Vanguardia, az El País, Cadena SER, az Expansión és a The Athletic több cikkét is.
Borítókép: Josep María Bartomeu, az FC Barcelona elnöke 2020 októberében sajtótájákoztatót tart, hogy bejelentse lemondását. Fotó: FCB/Press
