Sokszor mi vagyunk saját magunk legnagyobb kritikusai. Feszült helyzetekben úgy beszélünk magunkkal, ahogy azt mástól már nem fogadnánk el. „Elrontottam a prezentációt. Mindenki más jobb nálam. A gyerekem dühös lesz, amiért megint túlórázom.” Ne gondoljuk, hogy az önbírálat arra motivál minket, hogy jobban teljesítsünk. Az együttérző, motiváló beszélgetés magunkkal, azonban igen.
Az együttérző viselkedés magunk felé javítja a csoportban való működésünk hatékonyságát és ezzel könnyebben feldolgozhatjuk a kudarcot is. Azok, akik ezzel a technikával motiválják magukat, jobban viselik a pszichológiai nyomást, a magánéleti nehézségeket. Az egyik módja az együttérző viselkedés gyakorlásának, az, ha nem félünk beszélni magunkkal. Igen, szó szerint. Ehhez a Harvard Business Review adott néhány tanácsot.
Többféleképpen is szóba elegyedhetünk magunkkal. Ott a kedves, támogató kérdés, például, hogy „Mire van most szükségem?” Ezzel megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy széles skálán gondolkozzunk és válasszuk ki, mi az, ami segít az adott szituációban. Máskor nagyobb önfegyelemre van szükség, de az együttérzést ilyenkor sem szabad elfelejteni. Ha rossz napunk van, de hatékonynak kéne lennünk, mondjuk azt: “Nem kezdheted el, amíg ilyen feszült vagy. Jó munkát akarsz végezni, érthető. Adj 90 percet a munkának, utána élvezd a nap további részét.”
Az együttérzés fontos része, hogy újragondoljunk néhány káros szokást, például a perfekcionizmust.
Használjuk arra, hogy megkülönböztessük a tökéleteset a késztől, és ne ostorozzuk magunkat, ha ez alkalommal csak az utóbbi sikerült.
A perfekcionisták a legkevésbé megértőek önmagukkal, és azt hiszik, ha valami nem sikerül, az hosszú távú következményekhez vezet. Ha azt mondod magadnak: „mindenkinek vannak vakfoltjai a fejlődésben, nem kell tökéleteset alkotnom magamtól és kérhetek segítséget másoktól” – na ez az igazi önmotiváló gondolkodás.
Így fejlődj az önmagaddal való együttérzésben
Urald a fejedben zajló párbeszédet és alkalmazz benne pozitív változtatásokat olyan módon, hogy ne érezd természetellenesnek. Amikor azon kapod magad, hogy múltbeli dolgokon tépelődsz, összehasonlítod magad másokkal vagy csak a hiányosságaidra figyelsz, itt az idő, hogy belehelyezkedj az együttérző gondolatmenetbe.
Mérd fel a hátráltató mintázatokat az életedben
Ez segít abban, hogy élesben felismerd, és változtass. Ha feszült vagy, lehet, hogy többet dolgozol, esetleg belerángatsz a környezetedből is embereket a feszültségbe, pedig nem lenne rá okod. Ha ezt felismered, el tudod kezdeni gyakorolni a feloldását éles helyzetekben. Ebben az esetben a helyes belső párbeszéd valami ilyesmi lehet:
„Mindezt csak azért csinálod, mert feszült vagy és uralni akarod a helyzetet. Válts stratégiát és nézd a nagyobb képet, attól jobb lesz.”
Vedd észre, mi nyugtat meg
A mentorod, egy barátod figyelmes mondata, vagy valami sokkal konkrétabb, egy mondás vagy mottó, ami segít kitisztítani a fejed. Ezeket aztán aktívan használd, amikor az együttérzést gyakorlod.
Tervezz előre
Írj össze egy tucat helyzetet, amikor szerinted jól fog jönni az együttérző párbeszéd magaddal, és minden helyzetet mérd fel az előző két szempont figyelembe vételével. Így segítesz magadnak szokást formálni az együttérző párbeszédből.
Kérj segítséget
Ha megrekedsz, segíthet egy kívülálló nézőpontja. Vitasd meg egy baráttal, coachcsal, terapeutával azokat a helyzeteket, amelyek gondot okoznak.
Ne felejtsd el, hogy az együttérző párbeszéd önmagaddal nem azt jelenti, hogy minden felelősség alól negédesen felmentheted magad. Az önbíráskodást sem szünteti meg varázsütésre, de egy eszközkészlet részeként sokat tehet az ellen, hogy agyonnyomjon az önkritika.
Borítókép: Mathieu Stern // Unsplash