A WMN magazin mára a médiapiac egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált, és családi vállalkozásként gyorsan alkalmazkodott a járványhelyzet miatt kialakult gazdasági, illetve piaci nehézségekhez is. DTK és csapata 2020-ban előremenekült: a hirdetési kampányok gyors áthangolásával, saját podcaststúdió kialakításával és a járványhelyzetre reagáló új tartalmaival az elmúlt időszakban még inkább megerősítette pozícióját a piacon. A kríziskezelésről, a családias működés előnyeiről, a függetlenség megőrzéséről, és a WMN növekedéséről az alapító D. Tóth Krisztával, Zákányi Gáspár kereskedelmi vezetővel és D. Tóth András audiovizuálisdivízió-vezetővel beszélgettünk. Ők hárman – a D. Tóth testvérek és unokaöccsük – nemcsak a médiacég menedzsmentjében alkotnak tehát megbonthatatlan egységet, hanem családilag is.
A járvány rég nem látott mértékű gazdasági válságot katalizált, ami mindenkire hatással van: a családi vállalkozásokat, a kis- és középvállalkozásokat azonban különösen érzékenyen érinti. A WMN-re hogyan hatott az elmúlt időszak?
D. Tóth Kriszta: Be kellett rendezkedünk a bizonytalanságra, illetve az állandó alkalmazkodásra. Szerencsére sikeresen voltunk képesek áthangolni a meglévő együttműködéseket: a „Mozdulj ki” kampányt például kreatív csapatunk néhány nap alatt keretezte újra az otthon falai közé, így lett belőle „Mozogj otthon”. De volt olyan ügyfelünk is, akivel közösen fejlesztettünk terméket az új helyzetre, mindössze egy hét alatt. Éppen a kis méretünkből és rugalmas működésünkből sikerült előnyt kovácsolnunk: sok hirdetőnk azért tartott ki mellettünk, mert gyorsan tudtunk reagálni a helyzetre. Emellett pedig azt a biztonságot és személyességet tudtuk nyújtani a közönségünknek, amire az embereknek az elmúlt hónapokban nagyobb szükségük volt, mint valaha.
Zákányi Gáspár: Meg kellett győznünk az ügyfeleinket: ne állítsák le a kommunikációjukat, inkább szűrjék meg, hogy kikkel – a valódi, hiteles hangokkal, autentikus közösségekkel – és hogyan közvetítik a mondanivalójukat. Szerencsére a piac is megerősített minket abban, hogy fontos az, amit mi tudunk, sőt a WMN létjogosultsága egy ilyen krízishelyzetben mutatkozott meg igazán. Nyárra sokat tanultunk arról, hogyan érdemes átalakítani a meglévő együttműködéseket. De persze minket is értek, érnek érezhető veszteségek. Az idei év legnagyobb károsultja a rendezvénydivíziónk. Elmaradtak a Hello, WMN!-estek, illetve épp néhány hete lett volna a Szuper WMN-díj-átadónk, ennek hiányát mindhárman éreztük, személyesen is. A WMN azonban mindig nagyon tudatosan építette a közösségét, ami mostanra meghatározó méretűvé vált, és megőrizte, sőt növelte aktivitását, így áthidaló megoldásokkal továbbra is számíthatunk rájuk. Rendszeressé váltak a szerkesztőség tagjainak élő bejelentkezései, és volt egy nagy sikerű élő digitális kerekasztal-beszélgetésünk is, amit a lakásfelújítása apropóján Fiala Borcsa vezetett az egyik bank szakértőivel; ezt megközelítőleg negyvenezren nézték. Ez is megerősített minket abban, hogy optimistán nézzünk a jövő elé.
Fotók: Kerepeczki Anna/WMN
A túlélési stratégia kialakításában hogyan támaszkodtatok a WMN családias jellegére?
D. T. K.: A húsvét környéki időszak számunkra is nagyon nehéz volt, a bizonytalan helyzetben pedig emberileg is egymás hóna alá kellett nyúlnunk. Vezetőként meg kellett találnunk azokat a csatornákat, ahol motiválni, támogatni tudjuk a csapatot. Ugyanakkor a vállalatirányítást strukturálisan is összerántotta a krízis. Mivel a WMN vezetőségében emberileg is közel állunk egymáshoz – a többiekkel is, de mi, hárman ráadásul családtagok is vagyunk: Gáspár az unokaöcsénk –, alapvetően is nagyban támaszkodunk egymásra a munka során. A köztünk lévő bajtársiasság pedig most különösen jól jött.
D. Tóth András: Gyorsan reagáltunk a veszélyhelyzetre: márciusban a csapat védelme érdekében úgy döntöttünk, hogy home office-ban folytatjuk, a fizikai távolság ellenére azonban még nagyobb összetartást tapasztaltunk. Nagy szerencse, hogy a WMN-t abban az időszakában érte a járványhelyzet, amikor már erős volt. Mint egy földrengésnél: hiába mozog minden, esnek le a polcról dolgok, de a stabil alapokon álló épület megmarad, nem dől össze. A járványhelyzet pedig ráerősített, hogy együtt kell tennünk azért, hogy ez a cég sikeres legyen a továbbiakban is.
D. T. K.: 2020-ban tényleg kiderült, hogy mostanra földrengésbiztossá vált a WMN, ami nemcsak az olvasóknak, nézőknek, hanem a benne dolgozóknak is egy igazi love brand. A családias légkör és az emberségen, tisztességen alapuló vállalati kultúra olyan kötődést jelent, ami válsághelyzetben erősíti, személyesebbé, biztonságosabbá teszi a működést. Összezártunk, és ebből hihetetlen erőt tudtunk meríteni. Olyannyira, hogy a tavaszi ijedség után nyárra sikerült rendeznünk a sorainkat. Sőt, elkezdtük használni a bizonytalanságot és a felszabaduló erőforrásokat: ahol például most ülünk, az a WMN saját podcaststúdiója, ami Bandi (D. Tóth András – a szerk.) ötlete és kétkezi munkája nyomán valósult meg.
Fotók: Kerepeczki Anna/WMN
Hogyan fogalmazódott meg a saját podcaststúdió ötlete?
D. T. A.: Már a járványhelyzet előtt felmerült a saját stúdió kialakításának szükségessége, de a pandémia végül aktualitást és lehetőséget teremtett rá. Nyilvánvalóvá vált, hogy ahelyett, hogy külsős stúdióba járnánk adásokat rögzíteni, szerencsésebb kialakítanunk egyet saját működési szabályokkal és technikával, ebben a csapatból bárki kipróbálhatja magát, ráadásul kísérletezhetünk is formátumokkal, tartalmakkal. A stúdió megvalósulásával pedig sorra jöttek a műsoröltetek a már meglévő podcastsorozatunk, a Popfilter mellé. Elindult Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel a pszichológiai témájú Beszélnünk kell! podcast, amelynek első évada óriási sikerrel zárult (minden platformon a leghallgatottabb magyar podcastok között van), valamint elstartolt Gyárfás Dorka kultműsora, a Te+én videósorozat is, amit szintén itt veszünk föl.
Mit tapasztaltatok, hogyan hatott az emberek tartalomfogyasztására az elmúlt időszak, és hogyan igazodott a megváltozott igényekhez a WMN tartalomgyártása?
D. T. K.: Mindenki elbizonytalanodott, a hiteles tartalmaknak és mérvadó személyiségeknek sosem volt akkora jelentőségük (és felelősségük), mint most. Emellett az emberek kapcsolódni szeretnének; nemcsak az intellektusukkal, hanem az érzelmeikkel is szeretnék valahova kötődni. Emberi hangra vágynak, alkotókra, akikben megtalálják magukat, vagy épp akikkel lehet egy jót vitázni. A WMN-nel, valamint a WMN szerzőivel pedig sokan kapcsolódási pontot találtak. Emellett fontos volt, hogy gyorsan tudtunk reagálni a közönség igényeire. A Katona József Színházzal közös projektünk, a Csak neked mondom – amelyben színészek beszélgetnek egymással – második évadának forgatása befejeződött az év elején, az utómunkák után tehát épp akkor tudott elindulni egy színházi műsorunk, amikor a színházak bezártak; ez volt az egyik első online színházi produkció a karantén alatt. A Beszélnünk kell! podcastsorozatot is a pandémia hívta életre. Noémivel régóta jó barátok vagyunk, terveztük, hogy csinálunk majd közösen valamit. Amikor tapasztaltuk, hogy az emberek el vannak veszve ebben az őrületben, rájöttünk, hogy nem szabad várnunk tovább: nagyobb szükség egy ilyen közvetlen, szókimondó, pszichológiai témájú műsorra, mint előtte bármikor.
A járványhelyzet okozta nehézségek mellett hogyan tudja a jelenlegi médiapiaci, illetve politikai-közéleti környezetben a WMN megőrizni a függetlenségét?
D. T. A.: A függetlenség megőrzése egyre nehezebb feladat, sokszor árral szemben kell úszni. Ennek ellenére mégis meg lehet találni a módját, hogy az ember haladjon. Sokat kell edzeni, és nem szabad megijedni az áramlástól.
D. T. K.: Szerencsére nálunk elég sok bátor ember dolgozik. Fontos számunkra az autonómia, a tisztesség, az, hogy szakmai és emberi szempontok alapján hozzunk döntéseket – nincs mutyizás, transzparensen kommunikálunk. Ehhez a vállalati kultúrához ragaszkodunk, aztán meglátjuk, meddig tudunk így úszni. Annyi biztos, hogy kemény izmokat növesztettünk az elmúlt években. És ennek érezzük a felelősségét is – ahogy szűkül a hatalomtól független médiapiac, egyre fontosabb az a néhány szereplő, akik még bírják.
Fotók: Kerepeczki Anna/WMN
A WMN mára meghatározó termékké vált a médiapiacon. A versenytársakhoz képest hogyan pozicionálja magát?
Z. G.: A versenytársaink száma az elmúlt időszakban csökkent, ami elszomorító, mert minél sokszínűbb a piac, annál egészségesebb a működése is. Egy motiváló, piaci alapon működő versenytárs kifejezetten jót tesz nekünk, sőt mindenkinek. A célcsoportunkat tekintve még látunk növekedési potenciált, de így is nagyot nőttünk olvasottságban, elérésben az elmúlt időszakban. Már stabilan hozzuk a havi egymillió egyedi látogatót, illetve napi szinten is nyolcvanötezer olvasó fordul meg a wmn.hu-n. És akkor még nem beszéltünk a YouTube-csatornánkról, amelyen jelenleg közel százharmincezer feliratkozónk van, illetve az Instagram- és a Facebook-oldalunkról, valamint a véleményvezér szerzők közösségi platformjairól.
Gáspár korábban említette, hogy optimistán néztek a jövő elé. Milyen terveitek vannak vállalati szinten?
D. T. A.: Az elmúlt másfél évben nagyot erősödött az audiovizuálistartalom-gyártás a WMN-nél, nagyjából megduplázódott a YouTube-csatornánk követőinek a száma, jó néhány sikeres formátumot készítünk a gasztrovideóktól a beszélgetős műsorokig. Mi gyártjuk Magyarország legkedveltebb talkshow-ját, ez az Elviszlek magammal, amely a YouTube mellett televízióban is látható. A podcastműsoraink közül már a második szezonjánál tart a Popfilter Csepelyi Adrienn-nel, nemrég ért véget a már említett Beszélnünk kell! első évada, és 2021 elején indul podcastja Al Ghaoui Hesnának, akivel új formátumot fejlesztünk közösen. Továbbá elstartol a WMN podcastkibeszélője is, a szerkesztőség tagjainak részvételével, abban a bizonyos utánozhatatlan „wmn-es hangulatban”.
D. T. K.: Mostanra egy meghatározó kreatív tröszt állt össze a WMN-en belül. Tele vagyunk lendülettel és ötletekkel – csak bele kell vágni a megvalósításukba.
