Fokozódni fognak a társadalmi egyenlőtlenségek a Habitat for Humanity Magyarország friss jelentése alapján, legalábbis amennyiben elmaradnak az erre vonatkozó erőfeszítések. A szervezet most mutatta be kilencedik éves jelentését a lakhatási szegénységről, ez alapján a tavalyi adatokhoz képest nem csökkent érdemben a lakhatási szegénységben élők száma, sőt.
Idén is elkészítette a Habitat for Humanity Magyarország a lakhatási helyzetről szóló éves jelentését, írja a szervezet sajtóközleménye. A jelentés a lakhatás három szegmensét mutatja be: a befektetési célú ingatlanvásárlások hatását az ingatlan- és albérletpiacra, az energiaszegénységet, valamint a fogyatékos emberek, különösen a mozgáskorlátozottak lakhatási helyzetét. A kiadvány emellett tartalmaz olyan javaslatokat, amik megoldanák vagy enyhítenék a felvázolt problémákat.
Az adatok alapján 2020 a lakáspolitikai támogatások csúcséve lehet, de a koronavírus hatásai fordulatot jelenthetnek a kormányzati lakáspolitikában.
Ami változatlan maradt: a kormányzati lakáspolitika továbbra sem rászorultsági alapon, hanem elsősorban családpolitikai-demográfiai célok alapján alakítja ki támogatási rendszerét.
Idén a központi állam tizenegyszer annyit költ szociálisan nem célzott, mint rászorultság alapján adott támogatásokra. Ennek legmeghatározóbb eszköze a 2015-ben indult Családi Otthonteremtési Támogatás (CSOK). Ez továbbra sem férhető hozzá mindenki számára, aki lakhatási szegénységben él, annak ellenére, hogy a jogosultak és az igénybe vehető támogatások köre kis mértékben bővült.
Mivel a lakhatásnak nincs meghatározott helye a kormányzati hierarchiában, a lakhatási ügyek folyamatosan szétaprózódnak, azaz egyre több minisztérium egyre több államtitkársága szól bele. A Habitat ezért továbbra is azt javasolja, hogy legyen egy kormányzati szintű, a lakhatási szegénységet érdemben mérsékelni tudó stratégia, valamint a lakhatási kérdésekért felelős kormányzati csúcsintézmény vagy szerepkör, legalább államtitkári szinten.
40 százalék hitelre
Minél alacsonyabb egy háztartás bevétele, a lakhatási kiadások annál nagyobb hányadát teszik ki a lakhatási költségek. A hitelek esetében hasonló a helyzet: míg a leggazdagabb tíz százalék csupán jövedelme 6 százalékát fordítja törlesztése, az alsó ötödben ugyanez 40 százalék.
Bár az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt az újonnan engedélyezett lakáshitelek száma, az MNB értékelése szerint a lakáshitelezés jelenleg nem kockázatos, a 2008-as válság utáni szigorúbb hitelfelvételi szabályok miatt. 2019 negyedik negyedévében azonban több mint háromszor annyi új személyi kölcsön szerződés jött létre, mint amennyi új lakásszerződés.
Márpedig a Habitat for Humanity szerint a személyi kölcsönökben való eladósodás is gyakran kötődik a lakhatás megfizethetetlenségéhez.
Vagy azért, mert jövedelmet pótol ki, és a háztartások ezzel akarják magukat „utolérni”, vagy szintén gyakori a személyi kölcsönök lakáscélú felhasználása, például olcsóbb ingatlanok vételárára, az önerőre, felújítási költségekre, kaució kifizetésére. Ez pedig egy új, potenciálisan kockázatos hitelezési szegmenst jelenthet.
Mivel a koronavírus hatásainak következtében várhatóan csak nőni fog a háztartások eladósodásának kockázata, olyan lakhatási megoldásokra van szükség, amelyek tartósan megfizethetőek az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára is.
Az energiaszegénység is komoly probléma
Itthon a háztartások 10 százaléka számít energiaszegénynek, azaz nem képes megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, ami a tisztességes életminőséghez kell. Ez a kiadások oldalán is megjelenik: a háztartások átlagosan a lakásfenntartási költségeik közel 60 százalékát fordítják energiára. Az alacsony jövedelmű háztartásokra rója a legnagyobb terhet, hogy a magyarországi lakásállomány túlnyomó része elavult és tipikusan rossz energiahatékonyságú, ami nemcsak magas rezsiköltségekkel jár.
A korszerűtlen kályhák és az épületek rossz hőszigetelése miatt a lakossági szilárdtüzelés az egyik legfőbb oka a magyarországi légszennyezettségnek.
A szállópor-kibocsátás 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős, míg az EU átlag mindössze 41 százalék. Bár a legelterjedtebb fűtési módszer még mindig a gáz, a második helyen álló szilárdtüzelés gyakorlatilag a szegényebb rétegek energiahordozója.
A jelentés kitért a fogyatékkal élő emberek lakhatáshoz való jogához is. A jelentés alapján a fogyatékkal élő emberek lakáskörülményei rosszabbak, lakásaik kisebbek a népesség átlagánál, a piaci albérleteket pedig még a népesség egészéhez mérten is nehezen tudják megfizetni. Számuk a társadalom 5 százalékára tehető, az őket érintő területi, gazdasági, érdekérvényesítő és szolgáltatásbeli hátrányok egymást erősítik. Ezért szükség lenne átfogó, rendszerszintű gondolkodásra a fogyatékos emberek lakhatásáról és az akadálymentességről, ami jelen pillanatban hiányzik.
A fogyatékos népesség csaknem fele, 235 ezer fő mozgáskorlátozott, közülük 150 ezren élnek egyedül vagy családjukkal. Gyakori, hogy fizikai ellátásra nem szoruló, vagy házas fogyatékos emberek sem tudnak önállóvá válni, például elköltözni a szüleiktől. Sokszor még akkor sem engedhetik meg maguknak a saját háztartás vezetését, ha az a lakás, amiben jelenleg élnek, nincs megfelelően akadálymentesítve, akár olyannyira nem, hogy még az otthonuk elhagyása is gondot jelent számukra.
A Habitat for Humanity a világ több mint 70 országában dolgozik azért, hogy minden ember egészséges, megfizethető, méltó otthonban élhessen. A lakhatási szegénység különböző típusai Magyarországon mintegy 3 millió embert érintenek.
A teljes jelentés itt található.
Kép: chuttersnap // Unsplash