– Mikor lehet eredményt hirdetni, kimondani, hogy a Wizz megnyerte-e a válságot?
– Én már most kimondom, de fél év múlva egyre egyértelműbb lesz, egy év múlva pedig markánsan látszani fog mindenkinek.
Ez az utolsó kérdés és válasz a Váradi Józseffel készült interjúnkban. A magazin júniusi számában megjelent hat oldalas beszélgetésből kiderül, hogy miért tudja és akarja a Wizz Air szinte egyedüliként a légitársaságok között gyors bővülésre felhasználni a légiipar legsúlyosabb válságát. Kemény szavak egy igen súlyos cégvezetőtől, miközben a világ légiipara meghökkenéssel és csodálkozással követi a Wizz Air merész stratégiáját.
Íme még hét idézet Váradi József válaszaiból:
A leépítésekről és a mostani kihívásról:
„Mindig azért küzdöttem, hogy nekünk ne kelljen leépíteni. Megkérdezheted a kollégáimat, tudják, hogy nekem ez a személyes mániám. Az, hogy mindig szűkösebb erőforrásokkal menjünk, mint amivel lehet, pont azért, hogy ha nehezebb idők jönnek, akkor ne kelljen kiállnom 5 ezer ember elé és azt mondani, hogy sajnálom, de el kell küldenünk közületek. Na most a hatás akkora volt, hogy ezt nem lehetett megúszni, ami nekem különösen szomorú, mert teljesen szembe megy azzal, amit filozófiailag eddig is képviseltem. Másrészt viszont bejött egy intellektuális kihívás, ami nagyon fontos nekem.
Lehetőséget ad arra, hogy megmutassam, mire vagyok képes, mit lehet ebből kihozni. Alapvetően olyan vagyok, aki próbál mindig lépésekkel előrébb járni a történethez képest.
Valamikor sakkoztam és ez nagyon jó gondolkodást ad, mert nem azt játszod, ami van, hanem ami majd szerinted lesz valamikor. Engem az érdekel, hogy mi lesz három, vagy öt év múlva, ezt a fajta stratégiát, játékelméletet sokkal jobban lehet játszani ilyen válságos időkben, mint amikor mindenkinek jól megy. Igen, ezt a kihívást viszont élvezem.”
A hosszabb távú előnyökről:
„Mi vagyunk a legjobb stratégiai pozicióban, hogy a mostani helyzetet ki tudjuk használni. Igen, ki kell használni az űrt, ami most keletkezik a piacon, be kell töltenünk, be kell mennünk új piacokara, a jelenlegieket pedig meg kell erősítenünk a versenytársakkal szemben. De nem csak arról beszélünk, hogy ebből hogy tudunk rövid távon jól kijönni, hanem arról is, hogy hosszabb távon milyen strukturális előnyöket jelent ez a Wizz Airnek. Az, hogy szinte egyedüliként mi vesszük át továbbra is az új gépeket, amelyek sokkal hatékonyabbak gazdasági értelemben és környezetvédelmi szempontok szerint is, tartós előny. Aki ragaszkodik a régi flottájához, elmarad a fejlesztésekkel, az elöregedő flotta működtetése gazdaságtalanabbá válik ezért nyílik az olló strukturálisan a mi javunkra.”
A majdnem csőd máig ható tanulságairól:
„Az első télen, 2005-ben majdnem csődbe mentünk. Akkor örökre megtanultam, hogy cash is king. Ebből nem engedtem sose, pedig folyamatosan nyomás volt rajtam, hogy nem kell ennyi tartalék, meg fizessünk osztalékot. Most látjuk, miért nem fizettünk. Az is milyen érdekes, hogy a tőzsdei elemzők a diszkontált cash flow helyett inkább elkezdtek profit alapon árazni, értékelni a légitársaságokat, így sokan sokkal szebbnek látszottak. Na most el is süllyedtek pár hét alatt. Ma valahogy senki nem kérdezi, hogy miért magas a cashállományunk.”
Arról, hogy mit változtat meg a koronavírus-válság:
„2001-ben is azt hittük, hogy sose lesz olyan a légiközlekedés, mint előtte. Most is ezt gondoljuk, de a világ túl fog lendülni ezen is.
Ami változni fog, az az egészségügyi protokoll. Ez 2001 után is így volt, csak akkor a biztonsági protokoll változott. De ez nem fogja befolyásolni a légiközlekedés alap paraméterrendszerét, ugyanúgy tele lesznek a járatok, mint eddig.”
Túlélhetnek-e a gyengébb pénzügyi helyzetben levő, állami háttér nélküli légitársaságok:
„A Wizz Air kapitalizációja ma 50 százalékkal magasabb, mint az Easyjeté. A lényeg, hogy most 15-20 évet visszaléptünk azzal, hogy az állam újra markánsan megjelent a légiközlekedésben. Egyelőre likviditásalapon, de idő kérdése, hogy ez mikor válik tőkealapúvá, mert ezek a hitelek az életben nem lesznek visszafizetve, be kell tőkésíteni őket. Innentől az állam már nem csak szabályozási szerepkörben van, hanem tulajdonosiban is, amiről tudjuk történelmileg, hogy sose volt jó. Ez egy új helyzet és az a kérdés, hogy te élvezed-e az állam kegyeit, vagy tudod magad függetleníteni tőle. Ha pedig egyik sem, akkor komoly problémáid vannak. Ha ma körbenézek Európában, sok priváttőke alapon működő légitársaság veszélybe került és az Easyjet is ebbe a sorba tartozik.”
Arról, hogy kiváló pénzügyi helyzetben főleg nem szabad lazulni:
„Az, hogy megerősítettük a pénzügyi vonalainkat, abból jön, hogy van egy helyzet, amit nekünk pont ugyanúgy kell lereagálni, mintha élet-halál kérdése lenne.
Különben elkövetnénk azt a hibát, hogy miközben mások valóban élethalál-kérdésként reagálják le és megerősödnek, mi ellazáskodjuk a történetet, mert jó helyzetben vagyunk.
Nem követhetjük tehát el ezt a stratégiai hibát, mert akkor a végén egy erősebb versenytárssal állunk majd szemben.”
Arról, hogy jöhet-e új versenyző a válságban a mélybe eső repülőgép- és üzemanyagár segítségével:
„Lassan 10 éve nincs életképes új belépő, talán egyedül a Volotea, de ez is bizonytalan, ők sem jutnak ígéretüknek megfelelően a tőzsdére. Éles a verseny, van két pénzügyileg nagyon erős cég, mi és a Ryanair, plusz bejöttek a gyengébbeknél a hatalmas állami támogatások. Ezzel szemben újként belépni és versenyezni, hát sok sikert kívánok! Szerintem nincs realitása.”
Borítókép: Orbital Strangers
