Az elmúlt pár hónap legtöbbször hallott és használt kifejezése lett Magyarországon – csakúgy, mint szerte a világban – a „social distancing” szókapcsolat, amelynek magyar nyelvi fordulata talán leginkább a „társas vagy társadalmi távolságtartás” kifejezésnek feleltethető meg. Világméretű vállalatok és márkák gondolták át, majd tervezték újra logóikat ennek jegyében. Dizájnerek animációk és grafikonok segítségével szemléltették a social distancing fontosságát, míg a több milliós követővel rendelkező influenszerek a közösségi csatornákon promotálták a felelős magatartást nap, mint nap. Aligha van ma egyetlen ember is az országban, aki 2020 első negyedévében legalább egyszer ne találkozott volna a social distancing fogalmával és ne élné mindennapjait annak figyelembevételével – legalábbis törekedve annak betartására.
Az Oxford Angol Szótár szerkesztői szerint 2019-ben az év szava – nem meglepő módon – a klímavészhelyzet lett. Talán nem kellene különösebb bátorság nagyobb tétekben fogadni már most, júniusban, hogy 2020-ban a social distancing toplistás lesz. Ugyanis valóban elsődleges és megkerülhetetlen eleme lett az emberiség életvitelének az elmúlt hónapokban; és feltehetően még nagyon hosszú ideig a felelősségteljes magatartás része is marad az egymással szemben be- és megtartott távolságtartás.
Pedig, ha jobban belegondolunk, nem most kellett volna először rádöbbenünk a fizikai viselkedésminta e formájának felülírhatatlan szükségszerűségére – különösképpen nem a több mint kétmillió dohányos országaként –, hiszen például a leghétköznapibb rossz szokásaink közül is legalább egy esetében, a már említett dohányzás kapcsán a saját és embertársaink védelme érdekében is régóta elvárt kötelességünk (kellett volna, hogy legyen) a legalább 1,5 méteres távolság betartása cigarettázás esetén.
Egyre több tanulmány készül a dohányzási szokások témakörében, amelyek sorra bizonyítják be, hogy a már mindenki számára ismeretes kockázati tényezők tudatában is, több mint egy milliárdan dohányoznak világszerte. Ez pont annyi, mintha 1800-ban a világ teljes népessége dohányzott volna. A helyzet hazánkban sem jobb: Magyarország lakosságának körülbelül egynegyede fogyaszt rendszeresen valamilyen dohányterméket. Ráadásul sokak számára még az sem teljesen ismert a mai napig, hogy – bár azzal tisztában vannak, a dohányzás káros, egészségügyi következményei komoly aggodalomra adnak okot – nem elsősorban a nikotin, hanem az égés a dohányzással összefüggő betegségek legfőbb okozója. Egy szál cigaretta meggyújtását követően a füstben több mint hétezer vegyi anyag keletkezik, amelyek jó része bejut a szervezetünkbe. Köztük 93 olyan, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala (FDA) veszélyesnek minősített. Emellett szintén fontos tény az is, hogy cigarettázáskor a dohányosok a környezetükben lévőket is veszélynek teszik ki. A füstben keletkezett káros anyagok számukra is ártalmasak, ezért nagyon fontos, hogy a dohányzás ártalmainak csökkentésére minél nagyobb figyelmet fordítson a társadalom.
A tudományt és az elmúlt évtizedekben zajló technológiai forradalomban résztvevő kutatókat nagyon régóta foglalkoztatja, hogy megtalálják azok számára a dohányzás csökkentett ártalmakkal járó alternatíváit, akik minden figyelmeztetés ellenére sem hagyják abba a cigarettázást. Mert bár azt könnyű belátni, hogy az ártalomcsökkentés legjobb módja, ha az emberek egyáltalán rá sem szoknak a dohányzásra és nem fogyasztanak egyáltalán dohány- és nikotintartalmú termékeket, ha pedig dohányoznak, akkor minél hamarabb leszoknak róla, mégis akadnak nagyszámban olyanok, akik valamilyen okból kifolyólag mégsem teszik le a cigarettát. Ha ők például esetlegesen az egyre inkább elterjedt valamely füstmentes technológiát választják, nemcsak saját magukat, de a környezetüket is alacsonyabb kockázatnak tehetik ki. A különféle füstmentes technológiák a cigarettánál kevésbé káros alternatívát nyújthatnak, mivel közös bennük, hogy égés és füst nélkül működnek. Így amellett, hogy kevesebb toxikus anyag szabadulhat fel, mint a cigarettafüst esetében, nem csak maguk a használók, de a környezetükben tartózkodók is kevesebb mérgező anyagnak lehetnek kitéve. (Ráadásul még a füst sem bosszantja a social distance-t nem betartó dohányzó ember közvetlen közelében lévőket, mert gyakorlatilag nincs is.)
Habár ma már számos különböző füstmentes technológia létezik, ezek hatása teljesen eltérő. A hasonló elven működő technológiákon belül is óriási különbségek vannak. Füstmentes kategóriába tartozik például az e-cigaretta, a nikotinsóval működő vagy a dohány-hevítéses technológia. Előbbi kettő dohány helyett nikotintartalmú folyadék, illetve nikotinsó felhasználásával állít elő nikotinpárát, míg a dohány-hevítéses technológia olyan hőmérsékletre hevíti a dohányt, amely már elég ahhoz, hogy a dohány- és nikotinpára szabaduljon fel, de még ne történjen égés, és így füst se képződjön.
Bármelyik füstmentes technológiát is vesszük alapul az ártalomcsökkentés érdekében, azzal fontos tisztában lennünk, hogy a füstmentes technológiák sem kockázatmentesek, hiszen ezek is tartalmaznak nikotint, ami függőséget okoz és megemeli a szívfrekvenciát, valamint a vérnyomást, és jelenleg a hosszú távú hatásuk nem ismert. Éppen ezért a legjobb rá sem szokni a dohányzásra. Ha valaki mégis dohányzik, akkor igyekezzen mindent megtenni annak érdekében, hogy minél előbb leszokjon róla. Ha pedig erre valamilyen okból kifolyólag nem kerül sor – és csakis kizárólag akkor – érdemes a cigarettához képest kevésbé ártalmas eszközökről tájékozódni. De ezek esetében is fontos, hogy mindig csak a megbízható forrásból származó technológiákat válasszon!
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, amely a Philip Morris Magyarország Kft. hozzájárulásával készült.
