Már most komoly probléma, hogy miközben az eurózóna lakossága elöregedik, minden ötödik fiatal munkanélküli. A keleti tagállamokban a helyzet nagyon más. Főleg Magyarországon.
“Ezek a mai fiatalok! Nem dolgoznak, csak lézengenek, azt se tudják, mit akarnak az élettől!” – az Y-generáció és az utánuk következők is sokszor hallották ezeket a mondatokat (és majd ők is mondják eleget 30-40 év múlva, így megy ez). De vajon tényleg kevesen dolgoznak közülük? Megnéztük az európai statisztikákat, és úgy tűnik, hogy a magyar fialok körében európai szinten is igencsak alacsony a munkanélküliségi ráta. Egészen pontosan 11,3%, ami a 25 éven alattiak között kifejezetten alacsony értéknek tekinthető. Az eurózóna átlaga 19,4% például, ami elég megdöbbentő, mert azt jelenti, hogy az eurót használó országokban minden ötödik fiatal munkanélküli.
A helyzet Görögországban a legdrámaibb, minden második fiatal munkanélküli itt, ami a gazdaság gyengélkedése mellett a még mindig bőségesnek mondható állami dotációnak is köszönhető (a görög fiatalok nagy része egyszerűen bentragad az oktatási rendszerben, mert az kényelmesebb a számára, a munkanélküliségi segélyen ugyan sokat vágtak, de ha előtte egy ideig volt munkájuk, akár egy évig is kaphatják korábbi fizetésüknek legfeljebb a felét). 40% feletti a ráta Spanyolországban is, ahol a fiatalok munkához és önálló lakáshoz jutása már a válság előtt is komoly probléma volt. A helyzet ugyancsak rossz Olaszországban és Portugáliában is – a fiatalok nagy része egyre több ideig marad a mamahotel vendége, mert egyszerűen nincs pénze elköltözni. (A jelenség Magyaroszágon is megfigyelhető, noha itt a legtöbb fiatal munkához tud jutni, a fizetése nem elegendő arra, hogy egyedül talpra álljon.)
A mediterrán EU-tagokra mind igaz, hogy tovább nyújtózkodtak, mint a jóléti állam takarója ért volna: Görögországban a GDP 177%-ra rúg az államadósság, Olaszországban 132,3%-ra, Portugáliában 129%. Sok más tétel mellett a bőségesen osztogatott segélyek is közrejátszottak az adósság hatalmasra duzzadásában.
Ehhez képest a keleti EU-tagállamokban a fiatalok munkanélküliségi rátája meglehetősen alacsony – Magyarországon több szektorban is munkaerőhiány van, a vállalatok már tapasztalat nélkül is felveszik az új munkaerőt, és egyre inkább emelik a béreket is, csak hogy a helyzet javuljon. A magyar adatokhoz nem árt hozzáfűzni, a statisztikát nagyban javítja a közmunkaprogram, mely méretét tekintve is az egyik legnagyobb az EU-ban (mivel ez a program tartósan nem ösztönöz munkára, és úgy tűnik, kevesen tudnak csak megragadni stabil helyen a közmunka után, az Európai Bizottság már többször kritizálta a programot – megoldásnak nem elég hatékony, a számok kozmetikázásához pedig egyértelműen túl drága). Igazságtalan lenne csak erre fogni a jó munkaerőpiaci statisztikákat, a magyar gazdaság az EU-s források kifizetésének felpörgetésével együtt tényleg nagy növekedést mutathat fel idén. Fórián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő vezetője év elején egy háttérbeszélgetésen azt mondta az idei és a következő évben a 4%-os növekedés sem elképelhetetlen (az EU-s pályázati pénzek nagy részét ebben az időszakban használná fel a kormányzat).
Persze nem mindegy, hogy ha van munka, megfizetik-e? A legfrisebb, 2017-re érvényes minimálbéreket szedtük össze, hogy lássuk, mekkora a különbség az egyes országok között. Érdekesség, hogy itt a legnagyobb növekedést 2016-hoz képest mind keleti tagállamok tudták felmutatni: Magyarországon 17%-kal nő a minimálbér, ezzel abszolút elsők vagyunk ebben az összevetésben. A csehek 11%-kal tudták növelni a minimálbért, míg az észtek 9%-kal.
