Milyen Amerika ikonikus metropolisza a koronavírusjárvány idején? Üres, félelmetes, veszélyes, de összetartó. Katya Soldak, a Forbes nemzetközi szerkesztőjének beszámolója a helyszínről.
Ahogy Manhattan pompás égboltját fürkészem az East River felett, séta közben a Brooklyn Bridge Park elsőre ugyanolyan zsúfoltnak tűnik, mint általában. Közelebbről szemlélve ugyanakkor feltűnik, hogy sehol a turisták megszokott idegen nyelvű kakofóniája, nincsenek tripodos fotósok vagy gördeszkás tinédzserek. Helyettük a park magányos kocogókkal, dupla babakocsikat toló, jóganadrágos szülőkkel, akik a rollerező gyerekeket védelmezik. Senki sem röplabdázik a folyó melletti homokon. Piknikezők sincsenek. Mindenki barátságos, de tisztes távolságot tart, néhányan maszkot viselnek. Ennek ellenére nem tűnik közösségi elszigeteltségnek, vagy épp érvényben lévő zárlatnak – ezt New York polgármestere és kormányzója rendelték el, hogy visszafogják a koronavírus terjedését.
A kocogók és a játszadozó gyermekek békés látképe senkit se tévesszen meg. New York City öt városrészére – Brooklyn, Queens, Manhattan, Staten Island és Bronx – keményen lecsapott a sebesen terjedő koronavírus. A halálozási szám pedig nő: március 28-ig 678 beteg halt meg New York City túlzsúfolt kórházaiban, New York államban az esetszám átlépte az 53 ezret; az említett városrészek váltak a járvány epicentrumává.
Az egészségügyi rendszer túlterhelt. Négy dolgozóval beszéltem a városban és mindannyian megerősítik a hírekben mutatott, felkavaró valóságot.
A kórházaknak nincs elég védelmi felszerelése, az egyszerhasználatos maszkokat újra és újra használják, kevés az ágy és a lélegeztetőgép.
A dolgozók megállás nélkül intubálják a betegeket, hogy segítsenek nekik lélegezni. A város kórházai nemcsak azért állítottak fel sátrakat, hogy elkülönítsék a Covid-19-ben szenvedőket, hanem hogy halottasházakként is üzemelhessenek. A kormány kései reakciója sok-sok életbe kerül.
New York – itt lakom 17 éve – lakosságával kapcsolatban az a legdöbbenetesebb, hogy miként állnak össze, hogy segíthessék egymást. Így tettek 2001-ben, a szeptember 11-i terrortámadások után, a 2003-as áramszünet idején, mikor a város hosszú órákra sötétségbe borult vagy a Sandy hurrikán 2012-es pusztítását követően.
Mikor Donald Trumpot 2016-ban elnökké választották, a New Yorkiak, főleg a liberális demokraták, különösen érzékenyen viselkedtek egymással, békésen osztva meg bánatukat és aggodalmukat országuk jövőjét illetően. Ma, amikor az iskolák, a nem létszükségletű dolgokat áruló üzletek, a kocsmák és az éttermek zárva tartanak, sok ember pedig elszigeteli magát, hogy követhesse a közösségi távolságtartás szabályait, a közösségek tagjai újra „összejöttek”, hogy segítsenek egymásnak: élelmet vesznek az idősebb szomszédaiknak, fertőtlenítik a kilincseket és a liftek gombjait. A mentálhigiénés szakemberek ingyen ajánlják fel szolgálataikat az ijedt és szorongó lakosoknak. Az élelmiszerboltokba és a gyógyszertárakba egyszerre csak néhány ember megy be, a többiek ezalatt odakint várakoznak, kétméterre állva egymástól, miközben az ajtónállók kézfertőtlenítőt nyomnak a belépők tenyerébe.
A szolidaritáson és tiszteleten túl félelem és szorongás is érezhető. A szolgáltatószektor és az élelmiszeripar munkatársai kiestek a munkából, kemény hónapok elébe néznek. New York állam munkaügyi osztálya szerint a zárlat első napjaiban, az állam egyes részein 1000 százalékkal nőtt a munkanélküliséget vallók aránya, 1,7 millióan folyamodtak segélyekért. A pénzügyi nehézségekkel küzdő családokból jövő gyerekek közül jóval több mint egymillióan iskolai ebédre szorultak, ezt most étkezési pontokon vehetik át.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a Covid-19 hatása okozta bevételkiesést New Yorkban alábecsülték, a vagyoni egyenlőtlenségek pedig egyre látványosabbak lesznek.
A Forbes New Jersey-i főhadiszállása március első hete óta távmunkában üzemel. Gyorsan átszerveztünk mindent: a cég teljes, 400 fős csapata virtuális munkahelyre költözött, ebben egy nagyban mobilizált, digitális newsroom is helyt kapott. A napi értekezletek és videohívások mellett, a csapat tagjai virtuális összeröffenések során próbálják tartani egymásban a lelket.
A városi hatóságok lassan reagáltak a járvány terjedésére. Heteken át, noha egyértelmű volt, hogy a krízis a nyakunkon, nyolcimillió városlakó utazott a tömött metróban, ment zsúfolt éttermekbe és bárokba, valamint oda-vissza utazgatott a teli reptereken, egymás levegőjét szívva.
Járványcsapat hiányában – őket Trump rúgta ki 2018-ban – a szövetségi kormány katasztrófaügyi válaszlépései is lassúak voltak. A Trump-adminisztráció alábecsülte a Covid-19-et és elbukott a krízis megelőzését illetően: „Teljesen uraljuk a helyzetet” – mondta az elnök januárban, amikor a vírus már terjedt. „Egy emberről van szó, aki Kínából jött, miénk az irányítás.” A kormány nem tesztelte időben az embereket. New Yorkban Bill De Blasio polgármester és Andrew Cuosmo kormányzó léptek közbe és próbálták segíteni a kórházak ellátását felszereléssel és addicionális tesztállomásokkal. Még most is próbálkoznak.
Ezalatt a város a parkok és egyéb közösségi helyek lezárását fontolgatja. Esetleg megtiltanák, hogy az emberek elhagyják az otthonaikat, netán magát New Yorkot. Az eljövendő heteket a Nagy Alma bezárkózva tölti.
Maradj otthon, ne terjeszd a betegségek, ments életeket!