Vendégszerzőnk praktikus to do listát állított össze cégvezetők számára, amelyet követve talán mérsékelhetők a mostani viharos időszak okozta gazdasági és emberi károk.
A régi szép
időkben, egy hónappal ezelőtt, amikor még gyanútlanul jártunk
konferenciára, azt hallottam egy tengerentúli előadótól, hogy a
legújabb kutatási eredmények szerint az átlagos figyelmi
kapacitásunk 8 másodperc az online térben. Vagyis lehet, hogy már
mostanra el is vesztettelek, pedig még el sem kezdtem arról
beszélni, amiről akarok.
Épp ezért jöjjön címszavakban a vezetői to do lista a mostanihoz hasonlóan bizonytalan helyzetekre:
1. Alapszabály, evolúciós kódunk: félünk az ismeretlentől.
Fogadd el a félelmet, de ne tápláld őket!
2. Tudd, hogy mi mozgatja az embereidet!
A legalapvetőbb szükségleteink kielégítésének lehetősége kérdőjeleződik meg ilyenkor, nézd csak például a lisztfelvásárlási lázat vagy a vécépapír-felhalmozást (Maslow 1. szint, fiziológiai szükségletek). Sokan otthon akarnak maradni, hiszen az tűnik biztonságosabbnak, ugyanakkor kérdezik, hogy mi lesz a fizuval, táppénzzel (Maslow 2. szint, kiszámíthatóság). A családok szívesebben maradnak együtt, a gyerekeket nem akarják suliba engedni (Maslow 3. szint, összetartozás, szeretet). A többi, ami ezek fölött van, most jelentősen háttérbe szorul.
3. Az érzelmek ragadósak és a csapatod tükröz Téged – legyél pozitív!
Ha ez nehezen megy most neked valamilyen személyes okból kifolyólag, akkor maradj csöndben vagy legyél semleges, mindenesetre kerüld a negatív kommentárokat, vészjósló félmondatokat, mert a kis hullámok összeállva nagyot alkotnak, és egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire hánykolódik a hajótok az egyébként is viharos tengeren.
4. Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj!
Mondd el, hogy mit tudsz (például a menedzsment home office-ra vonatkozó döntéséről vagy az iskolabezárás esetén elérhető munkaidő-kedvezményről) és azt is mondd el, hogy mit nem tudsz. Utóbbi esetben véletlenül se bocsátkozz találgatásokba, hacsak nem tudsz felelősséget vállalni értük, hanem mondd azt, hogy amint lesz több infód, azonnal megosztod majd az érintettekkel. Ez is mind a Maslow-piramisba megy bele, ha kiszámítható lesz az, hogy megtudhatják, amint te megtudod, máris egy kicsit közelebb vannak a biztonságérzethez.
5. Próbálj tervezni.
Tudom, ez most nagyon nehéz, hiszen reggelre kijöhet egy újabb központi döntés, aminek előző délután még híre se volt, de azért nézd meg, hogy mi az, amit kontrollálni tudtok! Amikor például a hét közepén felmerült, hogy az iskolákat bezárják, több oktatásban dolgozó ismerősöm is nekiállt az online-dolgozós platformok vizsgálatának, hogy felmérje, mit és hogyan tudnának a távoktatásban használni.
Azoknál a cégeknél, ahol a héten voltam, kivétel nélkül mindenhol home-office-tesztnapokat tartottak, hogy megnézzék, mit bírnak a szerverek, hogyan tudnak összedolgozni a kollégák.
De ne csak az online világot nézzük: ha mondjuk laborban dolgoztok és kísérleteket végeztek, akkor is lehet találni tervezni valót, például hogy mi halasztható el, vagy hogyan tudják emberek egymás feladatait elvégezni, hogy kevesebbnek kelljen bejárni.
6. Ismerd el az apró sikereket, erősítsd meg a pozitív mozzanatokat!
Amit táplálunk, az növekszik, úgyhogy rajtad is múlik, hogy miből lesz több. Ha például a lemondott ügyféltalálkozók miatt felszabadult időben egy kollégád saját indíttatásból elkezdte dokumentálni a hónapok óta kupacokban álló anyagokat, ismerd el, hogy hasznosította magát és meglátta a kudarcban a lehetőséget! Ezzel ösztönzöd őt és a többieket is erre a hozzáállásra.
7. Használd a humorodat!
A nevetés segít a hormonjaink szabályozásában és az immunrendszert is serkenti, ráadásul egymáshoz is könnyebben tudtok így kapcsolódni, úgyhogy hajrá!
A holokauszttúlélő írónő, Corrie ten Boom, ezt mondta: „Worrying does not empty tomorrow of its troubles, it empties today of its strengths.” Az aggódás és pánikkeltés szerintem is legyengít, ráadásul a jelen helyzetben aktívan tehetünk is valamit a koronavírus-járvány megfékezéséért: aki teheti, maradjon otthon!
Minél inkább lecsökkentjük az emberi kontaktusok számát, annál lassabb lesz a tömeges fertőződés üteme, ezzel több időt adunk az egészségügynek a felkészülésre, a helyzet kezelésére és talán jobban tudjuk majd kihasználni a véges kapacitást, a korlátos számú kórházi ágyat.
A nekem legjobban tetsző, adatokkal és történelmi tanulságokkal alátámasztott magyarázat minderre itt olvasható: Coronavirus: Why You Must Act Now. Ha valamire, akkor arra talán jó lesz nekünk ez a helyzet, hogy rájövünk, mi is az, amire igazán szükségünk van, és mi volt csak felesleges hab az eddigi működésünk tortáján. Ha egy picit fenntarthatóbb üzletmenetet, életvitelt, gazdaságot tudunk így kialakítani, még valami értelmet is nyerhet ez az egész.
Bánhidi Brigitta, vezetőfejlesztő
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
