Renoir, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Cézanne, Matisse – ilyen nagy nevektől látható egy-egy szobában vagy féltucatnyi festmény az Albertina tavaszi kiállításán, amelyet az egyik legnagyobb svájci magángyűjteményből rendezett a bécsi múzeum. Van Gogh Éjszakai kávéház Arles-ban című festményétől Cézanne Háztetők című művéig több mint száz csodaszép alkotást állítottak ki, persze a Hahnloser magángyűjteményt kiegészítve a múzeum saját kincseivel. Nézd meg galériánkat!
Szinte üres volt a múlt péntek délután a bécsi Stephansplatz, ázsiai turistát pedig hetek óta alig láttak az osztrák fővárosban. Az Albertina múzeum február 22-én nyílt ideiglenes kiállításán sem tolongnak tömegek, kivételesen zavartalanul álldogálhat az ember egy-egy Renoir- vagy Van Gogh-festmény előtt. Érdemes is: ritkán látható ennyi modernista alkotás egy helyen, akad olyan terem, ahol egymás mellett hat Cézanne-mű sorakozik, de a Magyarországon kevésbé ismert posztimpresszionista Pierre Bonnard képeiből is erős a válogatás.
Az audioguide-ot ezen a kiállításon végképp nem szabad kihagyni: kiderül, hogyan hozta össze a svájci Arthur Hahnloser és Hedy Hahnloser-Bühler ezt az impresszív, eredetileg mintegy 500 műtárgyból álló kollekciót 1905 és 1936 között. (Az egykori gyűjtemény legnagyobb része ma az örökösök tulajdonában van, de néhány képet Winterthur és Bern szépművészeti múzeuma kapott meg.)
Svájcban sosem voltak állami műgyűjtemények, így nincs is nemzeti galériája az országnak. A műgyűjtés feladata mindig is magánemberekre és helyi múzeumokra maradt, 1906-ban néhány fiatal műkedvelő vette át a winterthuri műegylet vezetését, amit még 1848-ban alapítottak. Köztük volt Arthur Hahnloser és felesége, Hedy Hahnloser-Bühler, akik Hedy unokabátyjával, Richard Bühlerrel és két másik fiatalemberrel lendületet adtak a mecenatúra szempontjából dicsőségesnek mondható következő évtizedeknek. A legfontosabb svájci magángyűjtemények 1910 és 1920 között jöttek létre.
Henri Manguin: Hans és Lisa Hanloser, 1910. A házaspár festőművész barátja lefestette a két Hahnloser gyermeket, akik később a nagyszabású gyűjtemény nagy részét örökölték. A kép ma is a Villa Flora falát díszíti.
Arthur és Hedy Hahnloser számára a műgyűjtés egyfajta életcél volt, sőt barátaikat és rokonaikat is arra biztatták, hogy vásároljanak alkotásokat, ezzel segítve a művészeket. Azzal is támogatták koruk festőit, hogy a tőlük vett képeket múzeumoknak adományozták. Nem egyszer a Hahnloseréktől kapott festmények, szobrok alapozták meg egy-egy múzeum későbbi elismert gyűjteményét.
A Hahnloser Collection a 20. század egyik legfontosabb svájci magángyűjteménye, olyan nagy festők alkotásaival, mint Manet, Cézanne, Van Gogh, Renoir és Toulouse-Lautrec. Alapvetően az európai modern művészet indulását mutatja be, Hodler és Vallotton képei pedig egy kis svájci pluszt adnak hozzá.
Vincent Van Gogh Éjszakai kávéház Arles-ban című festménye a gyűjtemény egyik ékköve.
A Villa Flora is a közé lett
Arthur és Hedy eleinte kortársaik alkotásait kezdték megvásárolgatni, méghozzá kizárólag saját otthonuk, a winterthuri Villa Flora díszítése végett. Aztán elkezdtek azokból egyre többet a svájci múzeumoknak adományozni, így jöttek létre az első közgyűjtemények Winterthurban, aztán később Zürichben.
Arthur és Hedy közeli barátjuk, a szobrász Giovanni Giacometti lelkesedését látva utaztak először Párizsba, hogy a francia modernizmussal ismerkedjenek. Ott találkoztak Félix Vallottonnal, aki összehozta őket kereskedőkkel és művészekkel, például Pierre Bonnard-ral. Rajtuk keresztül pedig a nagy elődök, mint Cézanne, Monet, Renoir és Van Gogh alkotásai is Hahnloserék szeme elé kerültek.
Hahnloserék 1911-ben vették meg az első Renoir-festményüket, aztán Van Gogh kezdte el őket izgatni, és egy évvel később már meg is szerezték gyűjteményük első Van Gogh-darabját.
Ezt követően egy ideig eltartott nekik, hogy az impresszionizmust elkezdjék igazán értékelni, és a gyűjtemény utolsó darabjai 1936-ból származnak. A házaspár halála után a gyűjtemény a gyerekeikre szállt, ma pedig a Hahnloser/Jaeggli Alapítvány birtokában, illetve magántulajdonban van a legnagyobb része. A Villa Flora 2018-ban Zürich kantoné lett, a tervek szerint 2022-ben megnyitják a nagyközönség előtt.
[ngg src=”galleries” ids=”178″ display=”basic_imagebrowser”]
A kiállítás május 24-ig látogatható. Fotók: Albertina
