Létezik egy páratlanul sikeres vezetői nemzedék Magyarországon. Ők azok, akik a kilencvenes évek elején kerültek ki az egyetemről, az akkor ide érkező multikhoz léptek be, s harmincéves koruk körül már csúcsvezetői állásokban ültek. Bokor Attila az OD Partner szervezetfejlesztője, a Corvinus egyetemi oktatója régóta figyeli ezt a populációt. 2003-ban Radácsi Lászlóval közösen nagy kutatást végzett az akkor 30 és 40 között járó nemzedékről, eredményeiről szólt az Aranykalitkában című könyv. Tíz évvel később újra megkereste az életközéphez érkezett menedzsereket, erről a kutatásról beszélgettünk.
Miért Aranykalitkában-generációnak nevezed őket?
2003-ban egy kutatási alany használta ezt a kifejezést saját magukra. Nagyon sikeresek, jó helyeken dolgoztak, sokat kerestek, sokan irigyelték őket, de közben többen azt érezték, hogy ők nem is ilyen karriert akartak. Sokan emlegették, hogy bezzeg az asztalosok igazi alkotó munkát végeznek, olyan álmokat dédelgettek, hogy saját vállalkozást indítanak, borászatot, kávézót. Erre az elvágyódásra utal a kifejezés.
Tíz évvel később még mindig elvágyódtak a helyükről a vezetők?
Nem. Aki elvágyódott, az azóta távozott, karriert váltott, vállalkozó, tanácsadó lett, vagy a civil szektorba lépett át. Vagy éppen elfogadta ezt a helyzetet, kompromisszumot kötött, nem boldog a jelenlegi munkájával, de racionális indokból marad. De a csapat nagy része a helyén van.
Hogy hatott a 2008-as válság erre a nagyon sikeres felsővezetői körre?
Kisebb részüket nem érintette, például az IT iparágban dolgozókat, de sokak karrierjét megtörte. Többen épp elhagyták a menedzseri pályát, vállalkozni kezdtek, ám a válság miatt tönkrement a vállalkozás, elúszott a fölhalmozott tőke. Számos alanynak okozott a vezetői karrierjében kisebb vagy nagyobb törést a válság, elakadt az előmenetelük, beígért pozíciókat nem kaptak meg, páran elvesztették az állásukat is. A válság pszichésen is hatással is volt a társaságra, addig mindig emelkedett a fizetésük, akkor szembesültek vele, hogy bármikor megtörténhet velük is az, hogy kirántják alóluk a talaj, akár egzisztenciájuk is veszélybe kerülhet. Újragondolták a pénzügyeket, a fogyasztás helyett a megtakarítás került az előtérbe. Megszűnt a biztonságérzetük: hiába vagy sikeres, okos, ügyes, egyik napról a másik véget érhet a karriered, tapasztalták meg.
Fotók: Orbital Strangers
Akik töretlenül sikeresek maradtak ebben a tíz évben is, azoknak mi a titkuk?
Jó előrejelzője volt ennek, ha az illető tíz éve is úgy érezte, hogy ő vezetőnek született. Azok sikeresek és boldogok ebben a szerepben ma is, akik nem belesodródtak, hanem ez az identitástudatuk. A sikeres karrierstratégia az volt, ha kerestek egy jó kinevelő céget, mint a BAT, GE, Procter & Gamble, ahol tehetségprogramok működnek, külföldi tapasztalatot lehet gyűjteni, és itt hosszabb karrierívet futottak be. A töretlen előmenetelűek között több a későbbi születésű a mintában, nem derült ki, hogy ők tudatosabbak-e, vagy még a törés előtt vannak. És a férfiaknak hosszabb távon sikerül a karrierívet megtartani, mint a nőknek. A nőknél hamarabb jöttek olyan problémák, amelyek miatt elhagyták a pályát, például a család és munka összeegyeztetése.
Elérte az életközepi válság az Aranykalitkában-nemzedéket?
Valamilyen formában a nagy többségüket igen, eljött a számvetés időszaka. Az élet első felében lefut a kötelező program: végezd el az iskolát, legyen jó munkahelyed, házad, párkapcsolatod, gyereked, pipáld ki, amiket a szüleid elvárnak tőled. Negyven felett sokaknál eljön a pillanat, amikor elgondolkoznak: kinek akarok megfelelni? Sokaknál ez egy új párkapcsolatban vagy karrierváltásban jelenik meg. A megnyugtató választ erre a krízisre azonban nem a hirtelen váltások jelentik, hanem az önismereti utazás. Sokan coachoz, pszichológushoz jártak, feltárták, mit akarnak, mi a fontos nekik, mit jelent a család, a munka, a párkapcsolat. Lehet, hogy ők kívülről nem mutattak nagy változásokat, de már nem megfelelni akarnak, hanem fejleszteni, új értéket teremteni. Sokszor ugyanabban a pozícióban maradtak, de új értékkel töltötték fel az eddigi munkát.
Mi a sikeres magánélet titka a felsővezetőknél?
Tíz éve a pasiknál az a felállás tűnt sikeresnek, hogy ő dolgozik, a feleség otthon van a gyerekekkel.
Ez az egykeresős modell hosszabb távon több csapdahelyzetet hozott, azóta sokan elváltak.
A megoldás nem új, dolgozni kell a kapcsolaton, folyamatosan beszélgetni, külön programot csinálni a gyerekek nélkül. Nem elég, hogy összeházasodtunk, szép házban lakunk, megvannak a gyerekek. A nőknél hamarabb bekövetkeztek a válások, tíz éve a mintában szereplő női menedzserek jelentős része már elvált. Nekik már a karrier elején előjönnek a feszültségek, ha sikeresebbek a párjuknál. A mostani felmérésnél a nők egy része egyedülálló volt, vagy egy ugyanolyan sikeres férfival alkottak duális karriert. Ritkább megoldás, hogy a menedzsernő mellett a férfi lépett be támogató szerepbe, ő van többet a gyerekekkel, de ez is létező modell.
Hogy látják a saját társadalmi felelősségüket? Milyennek látják az országot, aminek a kialakításában páratlan lehetőségük volt?
Tíz éve alig páran gondolkoztak erről a kérdésről, most viszont gyakrabban előjött a téma. Jellemző szöveg volt, hogy nem ilyen országot akartak annak idején. Ugyanakkor keresik a hozzájárulásukat a közügyekhez, részt vesznek kamarák, civil szervezetek munkájában, a cégnél visznek CSR programokat, támogatják a szülővárosukat, egyetemre visszajárnak oktatni. Vissza akarnak adni valamit abból, amit kaptak. Tíz éve ez ritkaság volt.
És nem lett senki asztalos?
Nem. Ilyen extrém pályaváltásról nem tudok.
A Forbes áprilisi számában négy menedzser élettörténetét mutatjuk be Bokor Attila kutatásából. Érdekel? Vedd meg a lapot, a héten jelent meg!
