Bejött a közös munka Marbellán a Kempinskivel, mutatja, milyen irányban érdemes folytatniuk a nemzetközi terjeszkedést – mondja a cégvezető, Zsidai Zoltán Roy. A bécsi Jamie’s éttermük üzemeltetését más veszi át, de szerinte a brit éttermek csődje nem okozott veszteséget a nemzetközi láncnak.
Közel két évnyi partnerkeresés után tavaly év végén állapodott meg az osztrák étteremtulajdonos Huth családdal a magyar Zsidai Csoport arról, hogy ők lesznek a bécsi Jamie Oliver „al-franchise” partnerük, így az eddig általuk vitt Jamie Oliver Wien étterem üzemeltetését átveszik, valamint új éttermeket is nyitnak. A magyar gasztro cégcsoport 2016-ban eleve úgy kezdte el a közös munkát a Jamie Oliver étteremcsoporttal, hogy a budapesti éttermeket saját kezelésében, a vidéki és külföldi egységeket pedig helyi partnerekkel együtt viszi majd. Utóbbi híján saját maguk nyitották meg 2017-ben az első bécsi Jamie Oliver éttermet, de tavaly év végén végül sikerült megfelelő partnert találni. A Huth családnak hat étterme van Bécsben.
„A Huth családot régóta ismerjük, kicsit olyanok, mint amilyenek mi voltunk 5-6 éve. A mostani lépés kiemeli őket a többi osztrák étteremtulajdonos-csoport közül, ez számukra ugyanakkora lépés, mint nekünk volt az, amikor nemzetközivé váltunk. Az általunk már bejárt út van előttük, ezért pontosan értem és átérzem a helyzetüket és feladataikat” – mondta el a Forbes.hu-nak Zsidai Roy cégvezető.
Zsidai Roy korábban a Forbes egyik kecskeméti eseményén. Fotó: Egyed Péter
Amennyire globális iparág a gasztronómia, annyira kell lokálisan gondolkodni, mondja Zsidai annak kapcsán, hogy miért van szükség eleve a helyi partnerekre a terjeszkedéshez. Szerinte már a budai és pesti éttermei között is akkora a különbség, mintha külön városokban lennének (fogyasztók összetételében és szokásaikban). Nem beszélve az egyes országok eltérő piaci környezetéről.
Ausztria és Svájc közel vannak és ismerik is, de „ezek igen jól védett piacok”, fogyasztói oldalról erős szabályozói környezettel, már csak emiatt is érdemes helyi partnerrel szövetkezni.
A Huth Gastronomie cégméretben közel harmada a Zsidai Csoportnak, de jól beágyazott az osztrák piacon, progresszív, minőségi gasztronómiát visznek. Zsidai elmondása szerint az új felállással a már Kempinskivel is folytatott nemzetközi együttműködési gyakorlatot terjesztik ki, és új partnerükkel megosztják a náluk felhalmozódott tudást – főleg, ami az étterem kontroll-mechanizmusait, a növekedés menedzselését, a marketinget illeti. Ez, a „master franchise” modell tehát csak annyit jelent, hogy „egy lépést hátrébb lépnek”, de a Jamie Oliver márka és minőség feletti kontrollt továbbra is ők biztosítják az új partnerrel kapcsolatban.
A bécsi működést egyértelműen sikernek ítéli meg, és mint mondja, a nemzetközi Jamie’s étteremláncot egyáltalán nem rázta meg a brit cég csődje (mára több új Jamie Oliver étterem nyitott a világban, mint ahány bezárt a szigetországban): a „meztelen szakács” márkája továbbra is az egyik legerősebb a gasztronómiában, szakácskönyvei mindig újabb eladási rekordokat produkálnak.
Ausztria több városára is keresik új partnereiket, mivel Innsbruck, Graz vagy Salzburg is vonzó, új célpont lehet. Hogy hol nyílhat a következő egység, arra még publikus terv nincs egyelőre.
A Jamie Oliver Wien pár napra be is zár, kisebb átalakítások mellett tesztelik az új étlapot, majd február 1-jétől már az új üzemeltetővel, de a meglévő csapattal nyit újra az étterem.
Szállodát üzemeltetni más sport, mint éttermet
A felszabaduló kapacitásokat Zsidaiék a nemzetközi
expanzióba forgatják át – amit egy sajátos modellben terveznek végrehajtani. A
Jamie Oliver Group mellett ugyanis évek óta együtt dolgoznak a Kempinski
hotellánccal, és nemcsak Budapesten. A családi cégcsoportnak több egysége van
ma már a spanyolországi Marbellán, mint például Ausztriában.
Spanyolországban a Kempinskivel együtt nyitották meg steakhouse-ukat, egy tengerparti éttermet és egy bárt, ide ráadásul saját márkáikat, a Budapesten jól ismert Baltazárt és a Spílert exportálták sikerrel. Így a növekedési tervek fókuszában is ez áll: szállodai vagy külföldi éttermi partnereken keresztül nyitnának újabb egységeket.
„Ez új dimenziót nyit a számunkra is. Nem két-három évente nyitunk egy-egy éttermet, hanem sokkal gyorsabban, stabilabban és biztonságosabban tudunk folyamatosan terjeszkedni. Tárgyalunk a lehetséges partnerekkel, és a visszajelzések alapján a szállodacsoportok számára nagyon érdekesek vagyunk.”
A szállodapiac ugyanis robog, és Zsidaiék szerint a szoba-designban vagy kényelmi szolgáltatásokban nem nagyon lehet hova tovább fokozni a versenyt, így felértékelődik a közösségi terek és az éttermek szerepe. Utóbbinál jöhet képbe egy olyan szereplő, aki a megfelelő referenciák mellett már tudja annak is a módját, hogyan lehet gyorsan és hatékonyan a helyi igényekre szabott, világszínvonalú éttermi szolgáltatást nyújtani egy-egy megbízható márka ernyője alatt. „Mi kitesszük az étlapot, az ügyfél pedig választ” – mondja Zsidai annak kapcsán, hogy nemcsak Jamie’s éttermeket vinnének szállodákba, hanem – ahogy ez most is inkább jellemző – akár a saját bejáratott brandjeiket is.
„Legyen szó tengerparti resort szállodáról vagy városi lokációról, mindkettő ott van a referenciáink között és a számok egyértelműen azt támasztják alá, hogy értjük, hogyan kell ezeket működtetni, hogyan tudunk szállodai-partnereinknek és vendégeinknek értéket és élményt teremteni.”
A Zsidaiék által vitt Jamie Oliver és a legtöbb, saját éttermük a gasztropiacon a kiemelkedő ár-érték arányt jelentő felső-középkategóriában helyezkednek el: valahol a márkázott étteremláncok (pl. Hard Rock) és a high end luxus étteremcsoportok (pl. Nobu) között, megfizethető áron kiváló minőséget kínálnak.
„Nem triviális az, hogy egy olyan árkategóriájú és alacsony marzssal futó üzlet, mint például a Jamie Oliver, hogyan skálázódjon.”
Zsidai szerint ugyanígy az sem egyértelmű, hogy egy szállodalánc megoldja, hogy ütős és karakteres étterme legyen – szerinte ugyanis két külön világ a gasztrobiznisz és a szállodaüzemeltetés. A Kempinskivel való közös munkában ugyanakkor pont azt tanulták meg, hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy mindenki elégedett legyen. Olyan modellt építettek ki, ami működik és máshol nemigen jellemző – ebben látták meg az üzleti potenciált. „Van egy nemzetközi menedzsmentünk, kialakultak a megfelelő folyamataink, megvan a kellő tapasztalatunk. Nem tudok arról, hogy más foglalkozna ezzel ilyen szinten a régióban, de Európában sincs sok ilyen szereplő” – mondja magabiztosan a lehetséges versenytársakról.
Exkluzívan nem tervezik, hogy leszerződnének egyetlen lánccal, és nem is akarják elkapkodni a terjeszkedést. A 2020-as évben leginkább a megfelelő partner(ek) megtalálása. Egy üzleti partnerét idézve Zsidai azt mondja:
„Jobb ha a megfelelő emberrel van egy rossz szerződésed, mintha a rossz emberrel van egy jó szerződésed.”
Azt már megtanulta, hogy előre tervezni, hogy hol szeretne majd újabb egységet nyitni, nincs értelme, az inkább álmodozás, mint üzlet. Tárgyalásaik főleg Közép-Europában és a DACH régióban zajlanak.
A turizmus és a szállodaipar lassulásától nem tart, a 2008-ashoz hasonló összeomlásra nem számít, egy kis lassulás pedig nem is árt az iparágnak, mert a bőséges években sok ügyeskedő is megjelenik a piacon.
Borítókép: Zsidai Roy, a Zsidai Group vezetője, a Jamie’s márka magyar partnere, több étterem és szálloda tulajdonosa. Fotó: Forbes archív / Krasznai Zoltán
