Évek óta folyamatos a Google és a mesterséges intelligencia (MI) körüli vita, a techóriás egykori jóhíre meg is kopott. A cég és a technológia etikai problémái közepette új küldetést fogalmaztak meg: egyszerre segíteni észrevétlenül az emberek mindennapjait és szolgálni a társadalmat. A Google három éve Zürichbe helyezte európai MI- központját, hála a patinás helyi mérnökképzésnek, azóta pedig megnyílt a második irodaházuk is. Ott voltunk az új fejlesztéseik bemutatóján Zürichben, és megmutatjuk, hol érhető tetten az új ígéret.
A Google hosszú évekig
volt a techóriások jófiúja. Etikai kódexük a később mottóvá vált „Don’t be
evil” (Ne légy gonosz) három szóban fogalmazta meg annak alapját, hogyan fognak
működni. Egymást érték a filantróp projektjeik és óriási, keresőjük fűtötte
adathalmazukat a rendszerszintű, társadalmi megkülönböztetések felderítésére és
kijavítására is használták. A Google lett az az egy a százból, aki máshogy
fogja csinálni, ezt a profilt részben az ügyes kommunikációnak, részben a
tényleges jószolgálati eredményeinek köszönhette.
2018-ban aztán kihúzták a „Don’t be evil” mottót az etikai kódexükből, és bár a tartalma lényegileg nem változott, mégis a Google alapértékeinek fontos szimbóluma lett oda. Sűrűsödni kezdtek az ellentmondások a vállalat körül, főleg az adatkezelésükkel és a tudásmegosztásukkal kapcsolatban. Csak egy példa erre 2017-ből: épp, amikor Kínában elrendelték, hogy minden ott végzett kutatás és fejlesztés eredménye felhasználható a hadseregben, a Google MI kutatóközpontot nyitott Pekingben. Ugyanekkor szüntette meg szerződését a Pentagonnal, ahol MI képtechnológiával fejlesztették volna az amerikai dróntámadások pontosságát, de 3000 Google-dolgozó írt alá egy petíciót az ellen, hogy katonai projektekben hasznosítsák a tudományukat – nem mintha Kínában nem ez lenne a helyzet.
A mesterséges intelligencia (MI) eredettörténete sokkal régebbi, mint a Google-é, egészen a 60-as évekig nyúlik vissza.
A techcégek fejlesztési törekvéseinek eredménye, hogy mára teljesen bekerült a köztudatba. Már nem a civilizációra veszélyt jelentő robotokként gondolunk rá, egyre világosabb mindenki számára, hogy tulajdonképpen minden MI.
Attól a pillanattól, hogy megírunk egy emailt vagy hajszárítót keresünk egy webshopban, élvezzük (és csendben elszenvedjük) a mesterséges intelligencia minden velejáróját.
Az összes új fejlesztést kipróbálhattuk a Google által szervezett zürichi esemény alatt. Fotó: Rebeka Wood
Az MI körüli diskurzust az elmúlt 3-4 évben egyre inkább a személyes adatataink tárolása és felhasználása határozza meg, így a techcégek problémája duplafenekű: egyszerre ölnek rengeteg pénzt a MI- fejlesztésekbe, mert tudják, hogy a jövő továbbra is ez; és próbálják csökkenteni kézzel-lábbal a támadási felületet, „emberi arcot” akarnak adni törekvéseiknek. A Google így elsőként fogalmazta meg azt a 7 alapelvet, amelyek mentén az MI- fejlesztéseiket végzik, és úgy tűnik, szeretnének visszatérni abba a jófiú szerepbe, amiből pár éve kikacsintottak.
2016-ban nyitották meg Zürichben
a mesterségesintelligencia-központjukat. Az MI alapját jelentő alapkutatások
évtizedekkel ezelőtt Európában indultak el, itt van komoly szürkeállomány,
ezért hozták létre itt a legnagyobb irodájukat az USA-n kívül – de az üzleti
döntéseket továbbra is a Szilícium-völgyben hozzák meg.
A vadiúj, második svájci Google-iroda a zürichi belváros közepén kozmopolitább, mint társai:
coolság helyett tudományos fellegvárhoz illő komolyság, babzsákfotel helyett makulátlan üvegfelületek mindenfelé.
Az ott dolgozó tudósok pedig komolyan hisznek abban, hogy a fejlesztéseik társadalmi és környezetvédelmi problémák segítségére lesznek, és hétköznapi életünk láthatatlan, nélkülözhetetlen társaivá válnak.
Az új központ fő feladata megalapítása óta, hogy minél több MI alapú rendszert építsen a cég termékeibe. Elmentünk megnézni, hol érhető tetten a dupla ígéret, hol tart a Google az újjászületésben.
Az új irodában egy babzsákot sem látni, az “élő” keresőfalat viszont megtartották.
Fotó: Rebeka Wood
Olivier Bousquet, a Google MI európai vezetője már a nyitóbeszédében rátapintott a lényegre:
tudják, hogy az átlátható működés nem egyenlő azzal, hogy a felhasználó kipipálja a felhasználási feltételek melletti rubrikát.
Nyílt, közérthető kommunikációt ígért, és elmondta, hogy olyan fejlesztéseken is dolgoznak, amivel az adat el sem hagyja a felhasználó készülékét, nem kerül a felhőbe, de mégis ki tudják használni mennyiségi és minőségi tulajdonságaikat.
Google Fordító
Macduff Hughes, a Google Fordító vezetőmérnöke 2012-ben csatlakozott a céghez. Azóta a legnagyobb változást a Fordítóban a „neuro-network model” jelenti, ennek lényege, hogy az emberi agy idegpályáinak hálózatához hasonlóan működik a rendszer, vagyis a Fordító a keresőalapú adatokkal a teljes kifejezést vagy mondatot elemzi ahelyett, hogy szóról szóra, kontextus nélkül fordítana. A Fordítóban tényleg óriási a minőségváltozás, 28-ról 88-ra nőtt az értelmezett nyelvek száma, és már egyre kevesebb a mókás félrefordítás, bár magyarban még bőven akad, ennek a kevés lokális adat az oka. Van beszélgetőmód is, kép alapú fordítás befotózott szövegekről és a felolvasás is élethűbb lett.
A genderkutatóknak még van miért aggódniuk: ha férfi és női nemet megkülönböztető nyelvre fordítanánk a doktor szót, az valószínűleg férfi névelőt fog kapni a Google-től. Érték is emiatt kritikák a céget, akik komolyan veszik a problémát. A Fordító a találati adatok alapján használja adott esetben a „he” névelőt, mert egyszerűen több férfi doktor van, többen is keresnek rájuk. Ennek viszont lehet olyan olvasata, hogy orvosnak lenni férfiszakma, ez bizonyos társadalmakban ma már nem elfogadott megközelítés. A Google pedig figyelni akar az ilyen „kulturális finomságokra” is. Ezért vezetik be a kétopciós találatot, a rendszer a doktor szó esetében úgy fog majd fordítani, hogy „she/he”, vagyis hím- és nőnemre is ajánl névelőt. Hughes egyébként külön élvezi, hogy kulturális nüanszokat kell injektálni az algoritmusba. A nagy kihívás, hogy ezt is automatizálják.
Euphonia („live transcribe”)
Dimitri Kanevsky prezentációja alatt 15 percig láthattuk milyen a mesterséges intelligencia, amikor arra használják, ahol a legtöbbet tud segíteni. A professzor siket, ami a beszédére is hatással van, így önmagában nem értenénk, de ő a telefonja mikrofonjába beszél, mi pedig a kivetítőn olvashattuk a mondatait. Kanevsky egymaga 15 ezer kifejezést rögzített és 25 éve dolgozott az Euphonia nevű projekten, mielőtt csatlakozott a Google-höz, szenvedélyprojektjét az MI segíti tovább. Vakok és gyengénlátók számára is kiterjesztik a szolgáltatást, akik a tárgyfelismerő- és felolvasó funkcióval találhatják meg a megfelelő fűszert főzésnél vagy az azonos pár zoknit reggelente. „Az akadálymentesítést nem hagyhatjuk utoljára” – mondja Kanevsky arra, hogyan gondolkoznak erről a Google zürichi irodájában.
Dimitri Kanevsky előadása technikailag nagyon bonyolult volt, de tökéletesen zajlott le. 25 éve dolgozik a projekten. Fotó: Rebeka Wood
Pixel
Sajátmárkás okostelefonjuk negyedik generációjába sok fontos, de két forradalmi újítás is fért. Super Res Zoomjával elképesztő felbontásban közelíthetünk egészen távoli tárgyakra, és fényhiányos környezetben is tökéletes fotó készíthető, így sötét, de tiszta égboltot fotózva bőven kivehetőek lesznek a csillagok. Okoskamerájának Top Shot funkciójával pedig szabadon pózolhatsz – nem kell szelfimód, az már úgyis ciki –
akkor fotóz, amikor a legelőnyösebb kép készül rólad, ha épp dobálod a hajad, kinyújtod a nyelved vagy más izgalmas dolgot érzékel a képfelismerésen alapuló algoritmus.
A másik elképesztő fejlesztés teljesen új szintre emelte a mozgásérzékelést. Egy miniradar és a gépi tanulás szerelemgyereke érzékeli, amikor a telefonodért nyúlsz vagy amikor eltávolodsz, és eszerint aktiválja a képernyőmódot. De mindannyiunk first world problem-jére is megoldást nyújt, hogy mosogatás vagy fürdés közben csak el kell suhintanod a telefonod előtt, hogy számot válts vagy felvedd, ha hívnak. Brandon Barbello, a Google Hardware egyik vezetőmérnöke szerint a legnagyobb kihívás, hogy kiszűrjék, melyik az a fejlesztés, ami tényleg kényelmesebbé teszi a hétköznapokat, még ha csak ritkán is jut eszünkbe, és melyik felesleges.
Mesterséges intelligencia a környezetvédelem és a társadalom szolgálatában
Carla Bromberg, a Google társadalmi és környezetvédelmi programjának felelőse.
Fotó: Rebeka Wood
Loopolt bálnahangok kísérik Carla Bromberg beszámolóját a Google komplex programjáról, ami monitorozza a veszélyeztetett fajok élőhelyeit, az összegyűjtött adatokat pedig analizálja is. Árvízelőrejelzésük és környezetelemzéseik egészen low-tech formában is elérhetőek olyan társadalmaknak, ahol nem elterjedt az internet, de még a telefon sem. Indiában ez egyelőre szórólapozást jelent, és bár tudják, hogy ez nem túl hatékony, de társadalmanként kell megtalálniuk a megfelelő módszert, és ez időbe telik. Afrikában már sikerült, teljesen napelemes légtisztító-berendezéseket állítottak fel. Skálázódni szeretnének, eddig 119 országból érdeklődtek a program iránt, amelynek humanitárius ága is van. Ez minden évben egymillió dolláros támogatást jelent egy kiválasztott civil szervezetnek.
A sajtóútra a Google vitt ki minket, de a tartalomba nem szóltak bele.
Borítókép: Rebeka Wood
