„Ön szerint lesz-e gazdasági válság?” Teszik fel nekünk a Nagy Kérdést a nézőtér fölötti monitoron. 70 százalék igen, 20 százalék nem, 10 százalék nem tudom. Meglepő az igenek magabiztossága, válságot előrejelezni szinte lehetetlen, de a két korábbi hagyott akkora nyomot bennünk, hogy a szakértők mindent megtesznek, hogy megelőzzék vagy legalább felismerjék, ha újra jön. Két közgazdász vitázott, egy startupper pedig állást foglalt a CEU eseményén, mutatjuk a legfontosabb gondolatokat.
A CEU Határtalan Tudás című rendezvénysorozatának hatodik
alkalmát a gazdasági válság érkezésének pro és kontra érveire szentelték. Bő
félházzal zajlott az esemény, nem csoda, a diákok és tanárok nagy része már Bécsből
küldi jókívánságait. Csaba László közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes
tagjáé a piros sarok, mert szerinte a válság nemcsak a gazdaság törvényszerűsége,
de lassan időszerű is. A kék sarokban Palócz Éva, a Kopint-Tárki
konjunktúrakutató intézet vezérigazgatója igazi szkeptikus értelmiségiként pontos
definiálásra szólít fel mindenkit, és különbséget tesz válság és recesszió
között. A beszélgetés végén Deliága Ákos a Talk-a-Bot alapító-CEO-ja elmesélte,
hogy néz ki a két elméleti szaktekintély előrejelzése a gyakorlatban, főleg a
startup világban.
Mindkét előadó küldetésének
tekinti a gazdasági működés közérthetővé tételét, ezért mi csatlakozunk ehhez a
misszióhoz és 5+ 1 pontba szedve elmondjuk a vita legfontosabb gondolatait. Tájékozódásban
biztosan, felkészülésben talán segít, bár az előadások után megismételték az
esemény elején feltett kérdést: a „nem tudomok” száma 30 százalékra gyarapodott.
- Tisztázzuk, mi az, hogy válság!
Nem ugyanaz, mint a recesszió. Palócz Éva szerint gazdasági válság eddig kétszer volt: 1929-33-ban és 2008-ban. Ezeket korábbi szabályozások felrúgása előzte meg, következményeit pedig évekig nyögte a világgazdaság. Több „kisebb” vihart, mint az olajválság, tőzsdeválság vagy akár a dotkomlufi a krachhoz képest kisebb károkkal úsztunk meg. Ugyanakkor:
2. Ma már könnyű elfedni a rendszer hibáit.
Ezeket automatikus stabilizátoroknak nevezik. Csaba László kitért arra, hogy az állami foglalkoztatottság szinte minden országban a legmagasabb, ezért a nyugdíjrendszer, a fogyasztás akkor is működik és kisimítja a konjunktúrát, mikor a piacgazdaság küszködik. Ilyen stabilizáló erők 29-33-ban még nem voltak. Bármi jön, lehet, hogy nem lesz akkora, hogy átszivárogjon a társadalomra, de a piacoknak mindenképp fel kell hajtaniuk az ingujjat.
3. A hullámzás kódolva van a gazdaság működésébe.
Természetéből adódóan beleférnek a kilengések,
ideális esetben pedig a rendszer van olyan erős, hogy ne következzen be összeomlás.
A közgazdászok egyetértenek abban is – Nietzsche hevesen bólogat –, hogy az idő
körkörösen halad, így az elmúlt 6-7 év folyamatos növekedése már önmagában
előrejelzés arra, hogy egyszer ez átfordul.
És ha egyszer átfordult:
4. Magyarország egyáltalán nem válságálló
A 2008-as válságot a világ egyik gazdasága sem úszta meg szárazon, de minket különösen rosszul érintett. Hiába telt el 12 év, ma ugyanúgy néhány külpiac néhány ágazatának vagyunk kiszolgáltatva, ilyen például az autóipar vagy az idegenforgalom. Deliága Ákos szerint „nagyon olcsók vagyunk”, nem túl versenyképesek és végre abba kéne okosan befektetni, amiben az ország igazán jó. Ilyen lehetne például az egészségügy, ami egy valódi konjunktúraágazat.
5. Fenntarthatósággal védhetjük magunkat
Otthon mindenki hagyatkozzon a hüvelykujjszabályokra: Csak saját valután és csak akkora összeget fektessen be, amelynek elvesztése nem lehetetleníti el. Ákos tippje pedig: (látva, hogy a cégek egyre nagyobb erőforrásokat fektetnek az automatizációba) ha úgy látja, könnyen automatizálható munkát végez, érdemes valamilyen nagyobb hozzáadott értéket képviselő munka után nézni. De hosszútávon a megújuló forrásokra (elektromos autó, napenergia) alapuló háztartásvezetés is kifizetődő lehet.
+1. A startupvilág megérett a recesszióra.
Ákos szerint ha másra nem, a startup-felhozatalra ráférne egy tisztítótűz. A mostani dömping kedvezőtlenül hat a befektetési kedvre és a versenyre is. Eddig a startupoknál az volt a növekedés, ami a hagyományos címeknél a profit, de már a kanyarban lát egy olyan átalakulást, ahol a befektetők nyereséges startupokat fognak előnyben részesíteni.
