Ő is Zwack Úr, csak másképp, mint édesapja, a legendás Zwack Péter: nem hord piros zoknit, nem politizál – viszont igyekszik innovatív cégvezető lenni. Zwack Sándornak nincs is más választása: az Unicumot inkább az idősebbek fogyasztják, a pálinkának meg betett a kormány. Hogyan újítja meg a 200 éves céget a család hatodik generációját képviselő Sándor? Mit kezd az Y generáció változó italfogyasztási szokásaival? Részletek a cégről a Forbes novemberi címlapsztorijában, plusz történelmi cikkel, amelyben II. József császár, Raoul Wallenberg és Demján Sándor is felbukkan.
Sándor és nála két évvel fiatalabb húga, Izabella – Zwack Péter második házasságából született gyermekei – Firenzében nőttek fel. Az Unicumot akkoriban már előszeretettel fogyasztották Olaszország szerte, ám messze nem volt olyan közismert, mint manapság Magyarországon. Persze, a Zwack házban voltak régi poszterek, meg itt-ott hevertek egzotikusabbnál egzotikusabb gyógynövények, de nem az zsizsegett Sándorék fejében, hogy majd az Unicummal fognak dolgozni, ha felnőnek.
„Apám gyakran ment a Genovához közeli üzembe, ahol az Unicum készült bérgyártásban, de soha nem jutott eszembe, hogy vele menjek, 15 évesen nem az Unicumra gondol egy fiatal srác. Megvolt a kiegyensúlyozott tinédzseréletem, barátokkal, robogóval, teniszórákkal, focival.”
Igen? Igen! Igenigen…
Magyarországról szinte semmit sem tudtak a gyerekek, legfeljebb az igen szót ismerték, mert gyakran hallották, amint édesapjuk a telefonban váltakozó hangsúllyal ismételgeti: igen? igen! igenigen… „Izabellával fogadni szoktunk, hogy vajon hányszor mondja el!” – nevet Sándor. Budapesten mindössze egyszer jártak, 1982-ben, egy párnapos villámlátogatáson. Aztán jött 1988, amikor édesapjuk közölte: »hazamegyünk«. Beültek az autóba, a gyerekek, a két kutya és a Cica nevű papagáj.
„Nem az a Budapest volt, amit most látsz, oroszok, szürkeség volt, nekem, aki addig Firenzében élt, hatalmas flash. Apám azért ezt nem gondolta igazán végig, csak a Zwack gyár érdekelte, hogy talán ismét a családé lehet. Még lakunk sem volt, hol, vendégségben éltünk egy ideig.”
Zwack Péter Tárgyalónak nevezték el az előző elnök egykori irodáját, amely híres volt arról, hogy ajtaja mindig nyitva állt a kollégák előtt. Fotók és ereklyék tömkelege, ódon unicumos üvegek, évszázados személyes használati tárgyak díszítik a falat és a polcokat. Fotó: Orbital Strangers
Pálinka, Unicum Szilva, Lánchíd Brandy
Édesapjuk a német Underberg család segítségével és tetemes osztrák bankhitelből visszavásárolta a Zwack gyárat, a 60 millió forintos alaptőkét fele-fele arányban dobták össze. Zwack Péter 70 éves volt, amire a kölcsönt visszafizette.
Sándor a 2000-es évek elején először a közepes árfekvésű Zwack termékek marketingjével foglalkozott. Hamar átnyargalt a luxusitalokra: ő lett a cég új nemespálinkájának arca, sőt névadója is.
„Mi raktuk először szép, keskeny palackba a pálinkát és kezdtük kiküldeni nemzetközi versenyekre, ezzel is azt sugallva, hogy igenis van helye a luxusszegmensben. Ma már szerencsére sokan kérnek pálinkát a menő bárokban whisky helyett is” – mondja.
A féltve őrzött, titkos családi receptet 2008-ban kapta meg. „Egy borongós őszi hétfő reggelen apám behívott, hogy beszélnünk kell. »Úgy döntöttem, hogy visszalépek. Már régóta itt vagy, ideje, hogy átvedd a stafétabotot.« És akkor letette ide, erre az asztalra azt a bizonyos papírt, amelyen le volt írva az Unicum receptúrája. Semmi ceremónia, tűzijáték, harsona – apám szentimentális volt, de egyben praktikus is.”
Az Unicum Szíve nevű lepárlóépületben olyan alapanyagokat is mutatnak a nagyközönségnek, amelyek valójában nincsenek benne a receptben. Fotó: Orbital Strangers
Arról megoszlanak a szakmai vélemények, hogy Zwackék túl óvatosak-e a hagyományok őrzésénél. „Ha elkezdesz vadul innoválni, könnyen elveszítheted a célközönséget” – mondja Sándor, aki szerint nem véletlen például, hogy az Unicum Szilvához éppen a Magyarországon őshonos szilvát használták és nem mondjuk ananászt. Nemrég piacra dobtak egy gint, Kalumba néven, legutóbb pedig a Lánchíd Brandyt újították fel, prémium kategóriába pozicionálva. Az Unicum Risevában pedig tokaji aszú gazdagítja a háborút túlélt hordóban érlelt Unicumot.
„Ma már a fiatal fogyasztó is keresi az új termékek mögött a gyökereket, amihez tud viszonyítani. Ezért jó a Riserva, aminek a története nem marketingbullshit, hanem dokumentált igazság.”
Arról, hogy milyen régi recepteket újítottak fel és milyen új, innovatív italokat dobtak a piacra, illetve, hogy mennyire viselte meg az idei üzleti évet a januártól az Unicumra is kiterjesztett népegészségügyi termékadó, a novemberi Forbesban lehet bővebben olvasni. Itt pedig bele is lehet lapozni a magazinba:
