A szakértők szerint jó ötlet, ha van az irodában egy kutya, úgyhogy úgy döntöttünk, kérünk egyet egy napra.
Szerencsére pont volt egy lelkes ismerős, aki felajánlotta, hogy beengedi hozzánk egy napra a kutyáját, Artúrt. Artúr egy cirka egyéves kan mopsz. A mopsz szerintem egy mesterségesen előállított dolog, egy titkos laborban fejleszthették ki a hidegháború alatt úgy, hogy mindenféle random génszekvenciákat bedobtak egy lombikba, és addig rázták, amíg ez nem lett belőle.
Négy lába van, mint a többi kutyának, de kunkori a farka, mint egy malacnak, úgy veszi a levegőt, mint Darth Vader egy aggasztóbb tüdőgyulladás után, az arca lapos, mint akit csúzlival lőttek bele egy betonfalba, és olyan taknyos-nyálas, hogy simán lehet vele borítékot ragasztani bármikor – de elképesztően cuki! Azért kaptuk, hogy kipróbáljuk, vajon boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá tesz-e minket. Naplóztunk, kommentáltunk, és rendkívül jól szórakoztunk.
Artúr (Fotó: Orbital Strangers)
9:30
Artúr megérkezik. Rohangálás, ugatás. Csupa izgalom. Tök jó, hogy nem vonyít a gazdája után, ugyanakkor elgondolkozom: akarnék-e olyan kutyát, amelyiket az sem érdekli, hogy hová lettem? De lehet, hogy csak megszokta, hogy napközben amúgy sincs vele a főnöke.
10:00
Artúr barátságos. Kicsit sokan vagyunk, de szemmel láthatólag inkább élvezi, mintsem zavarja.
10:10
Artúr fekszik az asztalom alatt. Félek, hogy meg fog halni, mert olyan hangja van, mint egy hangtompított kalasnyikovnak. Fekszik és zihál. De nem tudom, mitől zihál, nem csinál semmit.
11:20
Artúr almát eszik. Miért eszik almát? EZ normális? A gazdája adta, szóval biztos, de almát? Vegán?
10:26
Kiment a kiadói részlegbe pörlekedni – ugatja őket.
10:31
Valami nagyon nem szimpi neki odakint, mert állandóan pörlekedik velük. Mi tudunk dolgozni, ők nem.
——HIHIHI a kis tappancsai hogy kopognak, megzabálom. —
10: 50
Galambos Márton (a főszerkesztőnk) megérkezik. „Sziaaaa! ….fúúj….”(Artúr az összes taknyát rákente a kezére a legnagyobb örömmel.)
10:55
Hehehe, felugrott az asztalra és most a billen45r………………………………………………………………………………………………………………………………i9999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999999úőy
11:07
Artúr előtúrta a kutyakakis zacskót. Nem vagyok biztos benne, hogy azért, mert kakilnia kell, de azt hiszem, inkább leviszem
11:10
Mit neki Gattyán, mit külföldi beruházó! Artúr magáévá pisilte a fél Andrássy utat, így kell ezt.
11:13
Artúr vs. üvegajtó: 0-1
11:20
Eddig nem tudtam, hogy milyen hangja van annak, amikor valakit elnyel a mocsár, és az utolsó lehelletéért küzd, de most már tudom. Pont olyan, mint amikor egy mopsz eszik.
11:25
Megjött Laura (a tördelőnk). Artúr nekirontott. Laura szerint a kutyának az a lényege, hogy az emberek nyugodtan dolgoznak. Ő nem nyugodt, ha meg akarja gyilkolni négy láb meg egy adag takony.
11:40
Laura véletlenül felrúgja Artúr vizestálját. Úszik a szerk!
11:51
TE JÓ ÉG EZ MENNYIRE HANGOS ÁLLAT (mondja Laura, akinek nincs jogában panaszkodni, mert felrúgta a vizestálat)
12:07
Artúr vs. üvegajtó: 0-2. Inkább kinyitjuk, hadd pörlekedjen még a kiadóban dolgozó népekkel.
13:00
Artúr beolvadt. Fekszik és röfög. Ez nem is kutya, ez egy malac.
13:20
„Szeretlek, szeretlek, de azért kicsit büdi vagy.” (Galambos Márton)
14:15
Kiderült, hogy csak akkor tudja elvégezni a dolgát, ha van előtte valami, ami nagyon röhejesen néz ki, ahogy kiizmozza magából a csokinyuszit, miközben meredten nézi a falat. Már ezért megérte bébiszittelni.
15:01
Poénok jutnak eszembe arról, hogy micsoda karriert futhatott volna be ezzel a szuszogással a Napkeltében.
15:01
Szerintem sejtette, hogy mire gondolok, mert beleugrik az arcomba.
15.29.
Laza Bálint bekapcsolódik a naplózásba: A levelek alapján először azt hittem, ez egy buta kutya. Pedig nem. Pacsi, ül, fekszik – persze, ha kap kaját, miért nyalna be mindenkinek? –, szarószacskót előszed, alapvetően nyugis, sétáltatni is simán lehet. Nyilván, az előítéletek, kicsi fej, kicsi agy. Pedig az agy méretét mint az intelligencia meghatározóját már régen dobta a tudomány. Mostanában a barázdáltságot (a felület nagyságát) emlegették, legújabban pedig a géneket. Jó, génhibái vannak, hát nekünk is.
Most is itt ül tök kussban, észre se veszem. Na, jó, néha brutál hangosan szuszog, de emberektől is hallottam már ilyet. Csak akkor ugat, ha új ember jön. De akkor én is szoktam. Engem megvett, tényleg jobb a kedvem tőle. Ja, és csajozni is lehet vele. Csak nem a célcsoportban.
15:30
Szórványos vakkantás, fekvés és alvás. Így már egészen munkahelybarát. Abbahagyta a röfögést, és folyton azon parázok, hogy valami baja van, de nem.
16:00
Teljes nyugi. Időnként körbejár, ellenőrzi a terepet, hogy mindenki jól dolgozik-e.
16.30
Dokumentálnám, hogy Artúr megijedt Zsolt röhögésétől. (Laza Bálint)
És a tanulság a nap végén:
A kutya rendkívül szórakoztató, és hosszú távon még azt is el tudom képzelni, hogy nettó stresszoldó. A produktivitásomat annyira befolyásolta, amennyire engedtem neki. Volt, aki fel-alá rohangált vele, aki akarta, az figyelmen kívül is tudta hagyni, bár tény, hogy a cukiságbombától megbolondult munkatársak a kelleténél nagyobb zajt csaptak. De ezt betudom a meglepetés erejének, valószínűleg hosszú távon tényleg nem zavarna senkit.