Egész életében csak egy főnöke volt, az is csak négy hónapig, de erre a munkatapasztalatra építette Közép-Európa egyik legjelentősebb gyümölcslé-hálózatát.
A budapesti West Endben, sárga lufikkal körbefuttatott fagylaltos pult előtt ül Jan Hummel, a laptopjába mélyed. 14 évvel ezelőtt ugyanígy ült egy ugyanilyen pult előtt egy prágai plázában, csak az akkor 23 éves srácnak az éppen megnyíló üzlet mellett az államvizsgájával is foglalkoznia kellett. Akkor a harmadik Fruitisimot nyitotta, ma éppen az ötvennyolcadikat.
Hogy egy ügyes fiatal már az egyetemi évei alatt megalapozhatja a teljes jövőjét, az Jannál nem csak szlogen. A srác 2011-ben négy hónapra ment ki tanulni és dolgozni az Egyesült Államok egy nyugati parti városába, és jó eséllyel nem ő lenne ma Közép-Európa egyik legnagyobb dzsúszbár franchise-ának alapító-tulajdonosa, ha ezt kihagyta volna.
Miközben kint is közgazdásznak tanult, egy tengerparti vendéglőben dolgozott, kezdetben mosogatófiúként, később felszolgálóként. „Megleptek az amerikai vásárlási szokások, mindenből saját verziót kértek, extra sajtot vagy félzsíros tejet, hidegebb vagy melegebb vizet – ezek miatt állandóan csúszásban voltam és kapkodnom kellett.” A srácnak a helyi tulaj gyorsan megtanította, hogyan építhet fel egy rendszert a mindennapjaiban, a munkájában és akár egy egész étteremben. Jan azt is gyorsan átlátta, mivel lehet motiválni egy vendéglátós csapatot – jól jött ez a tudás, amikor visszatért Prágába, és saját fagyizót nyitott.
Az s-sel is spóroltak
„Elég jól kerestünk kint, és a 2001-es New York-i tragédia miatt a dollárjaink felértékelődtek” – Jan és barátja, Tomáš Lichtenberg megtakarításait a szülők kiegészítették, így indult el a Fruitissimo. Akkor még két s-sel írták, ahogy helyesen illene, az egyik domaincímükben ma is így szerepel. „Ezzel is spóroltunk” – viccel Jan és bevallja, hogy az a domain egy hiba.
Az olasz recept alapján, saját kézzel, minőségi alapanyagokból készülő fagylaltok jól mentek a 2000-es évek elején Prágában, ahol akkoriban nem nagyon volt más hasonló hely. A Fruitisimo Ice cream mellett hamarosan megjelent a Fruitisimo Fresh, amely kizárólag frissen préselt gyümölcs- és zöldségleveket árult. Gyorsan kiderült, hogy a plázák és a közlekedési gócpontok tökéletes helyszínei a pultoknak. „Az egyik plázában a fagyizó után egy Fresh-t is nyitni akartunk, de éppen nem volt kiadó helyiség. Végül a főbérlő javaslatára vontuk össze a fagylaltpultot és a gyümölcsleves standot, akkor derült ki, hogy a kettő együtt működik a legjobban.” Ma már fele-fele arányban adják a bevételt az italok és a fagylaltok, egyetlen pultból.
Stress killer, Pretty woman, Happy buddha
A Fruitisimo hideg krémeit egy saját üzemben készítik, innen szállítják Csehországon kívül Szlovákiába (hat üzletbe) és Magyarországra, ahol a héten nyílt meg a harmadik pultjuk. Ezzel a régióban gyakorlatilag a legnagyobbak.
Az italok viszont mindig helyben készülnek, rögtön a vásárló előtt. Helyben pucolják, és hidegen préselik az alapanyagokat. Én Jan ajánlására a Stress killer nevű narancs, alma, áfonya, eper kombinációt választom, de akár a saját receptemet is hozhattam volna, azt is megcsinálják, és a préselmények mellett gondolkodhatok smoothie-kban és sorbet-kban, joghurtokban, kombinálhatom az egészet müzlivel vagy például chiamaggal.
A recepteket, a fagyikat is alapvetően Janék találják ki – különösen fontos a magas gyümölcs- és alacsony cukortartalom – de évente egyszer olasz szakértőktől is tanácsot kérnek. Én is jó néhány fagyit végigkóstolok: extra az uborkás, remek a pisztáciás, a mangó szinte szín tiszta gyümölcs, a csokin érződik, hogy magas kakaótartalmú, amúgy belga. Jan elmondja, hogy mi Magyarországon átlagosan nagyobb adag fagyikat veszünk, mint a csehek (a cseh átlag 1,7 gombóc, a magyar átlag viszont 2,2), és egyelőre inkább veszünk fagyit, mint gyümölcslevet.
„A cseheket tíz évvel ezelőtt szoktattuk rá a frissen préselt dzsúszokra, most a magyarokkal tesszük ugyanezt.”
Három országra van már rálátásuk, és a nemzetközi terjeszkedés már csak azért is kézenfekvő volt, mert például Magyarországon nincs még egy ugyanolyan márka, mint az övék. Összevetve a nagy nemzetközi versenytárssal, az Ugoval, a felmérések szerint a vásárlók leginkább a Fruitisimo márkát ismerik, és amellett elkötelezettek. Dzsúszokban Csehországban erősebb az Ugo, és ott valamivel több üzletet jegyez, de ha fagylaltról van szó, ott is a Fruitisimo vezet.
Igaz, az utóbbi években Budapesten több olyan kisebb üzlet is nyitott, amely a frissen préselt vitaminbombákra épít. A teljesség igénye nélkül: a Juiceline hidegen présel, a Juicy házhoz is szállít és paleo édességekkel is próbálkozik, a Liquid Lunch kizárólag szállításra dolgozik. A Superjuice a léböjtölőket is megszólítja, de az általa elért viszonteladói lánc is viszonylag széles. A fagyizókról ne is beszéljünk: a West Endben rögtön a Fruitisimo lufijai mellett is éppen egy új cukrászda rajtol. A cseh cég azonban nem fél ezektől a versenytársaktól, Jan szerint ők alapvetően más ligában játszanak, már csak a frekventált helyszínek miatt is.
„Azt akarjuk, hogy a vendégeink úgy érezzék: máshol nem kapják meg ezt a szintű törődést, mint nálunk.”
A Fruitisimo termékei nem biók, sem organikusak, de természetes összetevőkből készülnek, sok közülük laktóz-, glutén- és hozzáadott cukortól mentes. Még az egyértelműen műanyagnak látszó pohár is kukoricából van, komposztban három hónap alatt lebomlik.
Legújabb, budapesti üzletükben három deci dzsúszt 900 forint körül kapunk, a félliteres ára 1200 forint körül alakul. Ez nagyjából egyezik a csehországi és szlovákiai árakkal, azoknál kicsit magasabb az adók és magasabb beszerzési költségek miatt. Ha átállnának organikus alapanyagokra, az a sok plusz munka miatt jelentősen megdobná a fogyasztói árat, ráadásul Jan szerint a biogyümölcsök és zöldségek minősége gyakran silány, és sokkal hamarabb meg is romlanak.
Mire ez a nagy vitaminláz?
A tipikus Fruitisimo-vásárló „utazik, fontos neki a karrier, de összességében élvezni akarja az életet”. Jan szerint a mai fiatalok élvezni akarják az életet, és ebbe a kevesebb munka mellett az egészséges ételek és italok is beletartoznak. Ezt a CBRE és az IPSOS 2015-ös felméréséveivel is igazolja: ezek alapján a bevásárlóközpontok közönségének 46 százaléka örülne több egészséges étkezési opciónak shoppingolás közben, 45 százalék több ilyen helyet szeretne, a plázákban lézengők 30 százaléka pedig eleve csak azért érkezik, hogy egyen és igyon. Vásárlóik döntő többsége egyébként nő.
A Fruitisimo mosolygaranciával dolgozik, vagyis ha valaki a vásárlásért nem kap egy mosolyt is, akkor nyert egy ingyen italt. Jan ugyan bevallja, hogy ez a fajta pozitív hozzáállás csak részben származik az Egyesült Államokból, fele részben inkább csak marketingeszköz. Arról is őszintén beszél, hogy nem könnyű mosolyra motiválni a dolgozóikat – sőt, összességében szerinte a mai fiataloknak dolgozni sem nagyon van kedvük. Az, hogy egy üzlet jól menjen, az az üzletvezető és a regionális menedzser felelőssége. „Csehországban ugyanannyit fizetünk a munkavállalóinknak, mint Szlovákiában és Magyarországon, ott mégis motiváltabbak a menedzsereink, mert annyira jó regionális vezetőt találtunk, hogy mindenki szeretne vele dolgozni.” A dolgozókat ezen felül házi versenyekkel, a vásárlókat pedig törzsvásárlói programmal (10 százalék kedvezmény minden vásárlásnál) próbálják megtartani.
A 2016-os évet a Fruitisimo 9 millió eurós bevétellel zárta, 2,8 millió vásárlót szolgáltak ki, Magyarországon hatezer törzsvásárlót regisztráltak, Csehországban kétszázezret. A céget ez év januárjáig a két srác vitte, mára Tomáš kiszállt, helyére, a tulajdonjogok 40 százalékára két befektető érkezett. Erre a nemzetközi terjeszkedés miatt volt szükség – mondja Jan, és beszámol róla, hogy Budapesten is újabb plázákkal egyeztetnek, nyitnának egy sétálóutcában is, illetve szeretnének Magyarországon is együttműködni a Shell kutakkal, mert ez már Csehországban is bevált.
