Egy év csúszással újra megpróbálkozik a tőzsdével a Duna House. Tavaly egy váratlan jogszabályváltozás tett be, most drágábban kínálják a papírokat, de a kisbefektetők 10 százalékos kedvezményt kapnak.
Ugyanaz a tőzsde, ugyanaz az előadóterem, ugyanazok az arcok, mégis mekkora különbség. Közel egy éve is büszkén ismertették a Duna House, a tőzsde és a kibocsátás szervezői az ingatlancég részvénykibocsátásának részleteit, meg most (múlt pénteken) is. Most is hétfőn reggel kezdődik az IPO, ahogy történt tavaly november 9-én is. Az már remélhetőleg komoly különbség lesz, hogy tavaly hirtelen félbe kellett szakítani a kibocsátást, most talán nem szól közbe semmi. Meg az ár sem ugyanaz – tavaly 4250 forint volt a maximális ár, most meg szerényen rádobtak kereken egy ezrest.
Vagyis jól ment a cégnek az elmúlt egy évben, s ha sikeres lesz a kibocsátás, akkor az azt is jelenti, hogy elestek egy jó, emelkedő papírtól a magyar befektetők a miatt, hogy egy váratlan jogszabály-módosítás meghiúsította a tavalyi részvényértékesítést. A Forbes októberi számában a Duna House tulajdonosai, Guy és Doron Dymschiz elmesélik, hogy szépen haladt a jegyzés, amikor megtudták, hogy a hitelközvetítésre jutalékplafont vezet be a kormány. Azért hidaltak le teljesen, mert a korábban köröztetett módosítási javaslatokban ennek még nem volt nyoma.
Mivel teljesen bizonytalanná vált, hogy a jutalékplafon miatt mekkora bevételkiesés sújtja a céget, azonnal leállították a kibocsátást, majd hoztak egy csomó intézkedést az új helyzetre reagálva. Végül közel egy év után az látszik, hogy a jutalékbevétel még nőtt is, e mellett véghez vittek egy rég tervezett akvizíciót, megvásárolva a legnagyobb lengyel lakásközvetítő franchise hálózatot. Ennél nagyon jól jött, hogy ha a tőzsdére menetel nem is jött össze, de a bevezetéshez szükséges transzparens működés kifizetődött: a lengyel tulajdonosok elfogadták, hogy a Duna House részben saját részvényeivel fizessen a Metro House-ért.
A Duna House sikere annak fényében különösen érdekes, hogy az izraeli tulajdonos testvérpár a kilencvenes évek közepén ingatlanos tapasztalat nélkül érkezett Magyarországra. Nekik tűnt fel leghamarabb, hogy nálunk még nincs lakásközvetítő franchise hálózat, ők lettek, akik felépítették a legnagyobbat. Még a nagy 2008-as pénzügyi válságon is minimális visszaeséssel verekedték át magukat, ezt leszámítva pedig az alapítás óta töretlen a növekedés.
A Dymschiz fivérek tőzsdére viszik a Duna House-t. Fotó: Orbital Strangers
A tulajdonosok elismerik, amit beosztottjaik mondanak, illetve a franchise partnerek is éreznek: nagyon nyomnak, sokat követelnek. De épp ez az, ami miatt a tőzsdére vonulást fontosnak tartják: szükségük van arra, hogy őket is nyomás alá helyezzék. Az új részvényesek, befektetők nyilván külön kérés nélkül megteszik ezt, ez a dolguk. Más inkább szabadul tőlük, vagy igyekszik elkerülni őket, a Dymschiz fivérek rájuk várnak.
A Duna House részvénykibocsátása lényegében akkor indul, amikor az Alteoé befejeződik és két hétig tart, október 27-én ér véget. A nyilvános értékesítés keretében juthatnak papírhoz a magyar kisbefektetők, a végleges pontos kibocsátási ár a zártkörű intézményi jegyzés során alakul ki. A nyilvános jegyzésben jegyzőnként 250 darab papírig 10 százalékos kedvezményt is adnak, ami minimum valószínűvé teszi, hogy aki ezt kihasználva vesz a papírokból, a tőzsdén azonnal nyereséggel tudja majd eladni. De persze nem a rövid távú spekuláció szítása a cél az akciózással, hanem hogy minél többen beszálljanak, legyen forgalma a papírnak a kezdet kezdetétől.
A tőzsde szempontjából is nagy dolog, hogy szorosan egymást követve érkezik két új és komoly versenyző a parkettre. Ez azonban még nem az állami tulajdonba került börze hihetetlen vonzerejének következménye: mind az Alteo, mind a Duna House tőzsde irányába elkötelezett vezetői régóta ígérik-tervezik az IPO-t. A tőzsde új menedzsmentjének mostantól kell megmutatnia, hogy hány és milyen céget tud magához édesgetni.
