Még Csehországban is sok szerencse kellett hozzá, hogy létrejöhessen a Kasárna Karlín. Az egykor filozófiát oktató, majd asztalosnak álló örökségvédő és közösségépítő, Matěj Velek nemcsak arra mutat példát, hogyan lehet használaton kívüli tereket – akár ideiglenesen – élettel megtölteni, hanem hogy a profitot nem lehet csak pénzben mérni. Reklám, technó – pazarlásmentes hely Prága kellős közepén egy 1848-ban épült lepusztult kaszárnyában. Nem hipszterbunker, hanem okos válasz a modern nagyvárosok megannyi kihívására.
Közreműködött: Bagi László
Prága Karlín negyedét átszeli a város legrégebbi vasúti hídja, az éppen felújítás alatt lévő Negrelli-viadukt. Az egész negyed elmúlt két évtizedét is jelképezhetné a 16 milliárd forintnak megfelelő koronát felemésztő rekonstrukció. A szemetes és koszos Florenc buszpályaudvar tőszomszédsáságban futó, egykor szénfekete vasúti hidat inkább az alapjaitól építik újra, mintsem felújítják. Fagerendákból tákolt mintaívekre pakolják a síneket tartó jellegzetes kőboltozatok immár juharfaszín elemeit.
Ahogy a Negrelli-viadukt újjászületik épp, úgy újult meg egy tragédia után a tőle keletre, a Moldva folyó jobb oldalán elterülő keskeny negyed: 2002-ben Karlín szinte teljesen víz alá került a nagy prágai árvíz idején (60 ezer embert kellett elköltöztetni, 18 metróállomást öntött el a megáradt folyó). Az alapjaitól kellett újragondolni a városrészt. Ma éppen ez a hely ad vissza valamit a régi idők Prágájából, ahol a szecessziós épületek alatt nem kell bosszankodva turistahordákon átvergődni, és egyszerre mutat valamit abból, ahogy a morcos és szótlan csaposok városa szépen átlépett a XXI. századba.
Erős filozófiai alapokon nyugvó üzleti modell
Mindez persze nem igazán látszik a Kasárna Karlín omladozó falain, amit az ember akkor pillant meg, ha besétál a Negrelli melletti szűk utcába. Egy táblára kihelyezett nagy K betű jelzi, hogy akadhat itt valami a látogató számára.
A Kasárna Karlín a 2017. júniusi nyitás előtt. Élettel kellett megtölteni. Fotó: Kasárna Karlín / Facebook
A város közepén elhagyatottá lett egykori katonai kaszárnya körülöleli mindazt, ami miatt Prága legprogresszívebb negyedének mondják Karlínt: strandröplabdapályát, sütögető helyet, szabadtéri mozit, kávézót, fura kortárs szobrokat és persze a helyi söntést, ahova a közeli Vinohrady negyedből szállítják a (nem is annyira) kisüzemi sört. Ez a Kasárna Karlín – nem egyszerűen egy hipszterbunker, hanem egy kulturális kaland.
A Prágába beszökő XXI. századot jól mutatja, hogy a hely megálmodója, Matěj Velek nem bizniszt, hanem közösséget épít itt.
Nem egy éjszakai, hanem egy nappali helyet képzelt el a helyieknek. Nem bulikat akart ide, hanem eseményeket. Hangosan kiabáló turisták helyett önfeledten kacagó gyerekeket. „Mi úgy hívjuk: ez Prága legnagyobb autómentes tere” – mondja Matěj. Amióta megnyitottak, fontos, hogy egyensúlyozzanak a társadalmi fókusz és az üzleti érdekek között: olyan olcsón adják a sört, ahogy csak tudják, a legtöbb rendezvényükre nincs belépő sem. Mindenkit szívesen látnak: ezért nincs fizikai akadály a bejáratnál, se jegyszedő.
A Kasárna Karlín napjainkban. Fotó: Kasárna Karlín / Facebook
Komolyan gondolják a környezettudatosságot is – és minden szinten. Annyira zöldek, amennyire csak lehet, igyekeznek minél kevesebb szemetet termelni, műanyagot használni. Ami már elsőre is feltűnik, hogy a Kasárna udvarán nincsenek hatalmas napernyők valamelyik sörgyár logójával – sőt egyáltalán nincsenek hirdetések kihelyezve.
„Ha valaki ide akar hozni egy reklámtáblát az üdítőjéről, azt tudom mondani neki, menj a fenébe, ez nem a mi ügyünk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy itt a kulturális örökségünk egy részét menedzseljük, tartjuk életben. Ez egy erős pozíció.”
Matěj szerint ugyanis a vizuális környezetszennyezés is környezetszennyezés.
Az udvar közepén hatalmas vászon, rendre tartanak itt filmvetítéseket, a blockbusterek mellett főleg cseh klasszikusokat adnak – a kültéri mellett van egy benti, fedett mozitermük is. Koncerteket (heti egyszer, elektronikus zene nincs), kiállításokat és sportrendezvényeket is (strandröplabda, pétanque, pingpong) szerveznek – ez mind arról is szól, hogy a helyiek megfizethető áron jussanak hozzá ezekhez a lehetőségekhez.
-
-
A kilátó mellett nyáron strandröplabdapálya van.
-
-
Az egykori medencében kortárs darabokat is adnak elő, de a délelőtt a gyerekeké
-
-
Mozi – helyi kézműves sörrel
-
-
A Garaze kávézó a felújított szárnyban
-
-
A 100 ezer négyzetméteres belső udvar a kilátóból
-
-
Télen a strandröpi helyett jégkorongpálya van
-
-
-
-
-
-
Jó hangulatú sütés-főzés este.
-
-
Václav Havel képe a bárban
-
-
Koncertek vannak, de csak heti egyszer – a jó zene és a szomszédok nyugalma egyaránt fontos
-
-
Takarítás az udvaron a szezon előtt
-
-
A helyiek élvezik, hogy visszakaptak valamit a saját városukból. Fotók: Kasárna Karlín / Facebook
Örökségvédelmi defenesztráció
Ez a kaszárnya az erődje annak az alulról indult városi „mozgalomnak”, ami hisz a fenntarthatóságban, hogy a globális világban is vannak helyi ügyek és ezek jól megférnek egymás mellett, hogy a növekedést nemcsak profitban kell és lehet mérni. Ellentmond mindannak, ami miatt Matej előző kulturális missziója elbukott. Évekkel ezelőtt egy kerülettel arrébb, Žižkovban a szintén funkcióját vesztett vasúti teherpályaudvaron rendeztek be egy fapados kulturális központot. Az akkori küldetés célja az volt, hogy megmentsék a pályaudvar épületét a ledózerolástól, ez sikerült is. A fejlesztő végül átdolgozta az eredeti terveket, addig teret engedett a civilek által vitt kezdeményezésnek, kiállításokat, fesztiválokat is szerveztek itt. A területet megszerző Sekyra Group az állomás építészeti örökségét megtartva tervezi a terület revitalizációját, de a bohém kulturális központnak végül mennie kellett. Matěj pedig különvált akkori partnerétől.
Matěj Velek válaszol a magyar Forbes kérdéseire.
Amikor már azt hitte, soha nem lesz esélye arra, hogy a žižkovihoz hasonló misszióba vágjon, csörgött a telefonja, Karlín alpolgármestere hívta. A honvédelmi minisztérium eladta az igazságügyi tárcának a régi kaszárnya épületét. A cél az épület teljes rekonstrukciója, de ez 5-10 évbe is telhet, a kerület vezetése pedig addig is kezdeni akart valamit a barakkok által körülhatárolt 100 ezer négyzetméteres telekkel. Matej azt mondja, legalább kétszer is hatalmas szerencséje volt, hogy ma itt lehetünk. Egyrészt, a kulturális örökség védelme egyre fontosabb lett az embereknek, és megszülethetett a žižkovi projekt (amiből ő is sokat tanult), másodszor ez éppen megfelelő referencia volt a karlíni felkéréshez. „A régi, elhagyatott épületek újrahasznosítása alapvetően még mindig új dolognak számít Csehországban, mivel nincs sok precedens rá, így a jogi feltételei sem adottak” – mondja Matěj. Közel egy évig tárgyaltak a minisztériummal, azt mondja, a vége fele már talán a csapatának tagjai se hittek benne, hogy egyszer kinyitják a Kasárna Karlnít, de kitartásuk célt ért.
„Péntek délután ötkor kaptam egy telefonhívást a minisztériumból – abszurd volt, mert ilyenkor senki sincs már bent a hivatalokban. Épp családlátogatásra mentünk mi is, vezettem, amikor az államtitkár megkérdezte, be tudnék-e menni aláírni a szerződést? Ez most komoly? Szerencsére egy kollégám el tudott akkor menni helyettem.” 2017 júniusában kinyitottak.
Az egyik szárnyat megkapták és lépésenként újították fel, miközben a belső udvar egyre nagyobb területét kezdték belakni. Az eredetileg filozófiából és építészetelméletből doktorizó – és az egyetemen órákat is adó – Matej rájött, hogy az akadémiai pálya nem neki való, így asztalosnak állt és egy kisebb stúdiót vitt, közben folyamatosan foglalkoztatta az örökségvédelem is.
A Kasárna csapata 2017-ben. Fotó: Kasárna Karlín / Facebook
Kocsma a 300 éves tölgyben, ott, hátul
A Kasárna Karlín mögött formailag egy civil szervezet áll, de Matěj és felesége 4,8 millió forintnak megfelelő megtakarításából kezdték el kialakítani a közösségi teret. A bárok megnyitása után volt bevétel, amiből mindent visszaforgatnak a működésükbe. A bútorok nagy része újrahasznosított anyagból készült, sok barát és önkéntes segítette munkájukat az induláskor.
„Amit itt, körülöttem látsz, azt mind az itt eladott sütikből, sörökből és kávékból teremtjük elő a mozitól kezdve egészen addig, hogy legyen mindig WC-papír a mosdóban. Aki ezt nem érti, csak rombolja a kezdeményezésünket.”
A projekthez semmilyen állami vagy önkormányzati szerv nem adott támogatást, ahogy Matěj mondja, ez „egyének erőfeszítésének és lelkesedésének az eredménye.”
A hétköznap szigorúan éjfélkor záró, hétvégén hajnal 1-ig nyitva tartó egykori kaszárnyában főleg kisgyerekes anyukák, diákok és idősebbek járnak. Akadnak külföldiek is, hiszen nemcsak a Florenc, de a vasúti főpályaudvar is közel van, sok hátizsákos turista kezd itt, vagy indul innen tovább. „Néha, nem is értem miért, de rengeteg a francia, van hogy minden harmadik asztalnál franciául beszélnek.” A turistákkal semmi baja, a nyitottság a hely alapfilozófiája.
„Nem vagyunk egy turisztikai célpont, aminek történetesen örülök, mert az nagyon megváltoztatná az egész hely hangulatát.”
Matej arra különösen büszke, hogy azok „a szerencsések, akik rendelkeznek saját lakással a kerületben” is ide járnak, sőt törzsvendégek vannak távolabbi kerületekből is. Többször visszatér rá, hogy milyen fontos, hogy minőségi kikapcsolódást és kultúrát juttassanak el azokhoz, akiknek „nincs teletömve a zsebük pénzzel”. Miközben a prágai középosztály lehetőségeit tekintve a budapesti felett van, a környékre is igaz, hogy az ingatlanbefektetők kedvence lett: megannyi új irodaház és társasház épül, daruk mindenfele, ez pedig fel is hajtotta az árakat. Miközben a társadalmi ügyek és a gazdasági észszerűség között egyensúlyoz a Kasárna csapata, a védőhálóval lefedett falakon kívül a saját lakás már ugyanúgy luxusnak számít itt is, mint Budapesten. Ez pedig egyre inkább meglátszik az árakon is: 2-3 euróért is adnak sört a környéken, ami kifejezetten drágának számít még itt is. A D alakú épület által körbehatárolt telek ezért egyre inkább egy békés sziget – távol a vaduló kapitalizmustól.
Bár a felújított szárnyban. Fotó: Kasárna Karlín / Facebook
A részben felújított szárny három részre tagolódik, ízlésesen berendezett szerény kávézójában Václav Havel portéja köszönti a vendégeket, egy teremmel arrébb egy öreg medence pihen, ma galériának van berendezve.
Az udvar sarkában dugták el az egyik leghangulatosabb bárt: a Prastánek egy 300 éves tölgyfa törzsébe vágott kuckó, ahol 11 fokos Křižík-et csapolnak a klasszikus pilzeni mellett.
A 300 éves tölgybe vágott bár a Kasárna Karlín udvarán. Fotó: Kasárna Karlín / Facebook
Kint 200 széken foglalhatnak helyet a vendégek, mozizhatnak vagy sütögethetnek. Egy nyári napon 500-1000 fő fordul meg itt, átlagosan 1000 sört csapolnak ki egy erősebb napon. Hat fajta sört is tartanak csapon, a legnépszerűbb a Vinohradský Pivovar 11 fokos nedűje (áruk 40-50 korona között).
Egyelőre jövő év márciusáig látnak előre biztosan, addig van élő szerződésük. Hamarosan megkezdik a kemény tárgyalásokat a hosszabbításról. A „növekedésük” azonban töretlen, és Matej univerzumában ez nem a profitot jelenti. Ottjártunk előtt pár nappal ültettek be 14 újabb fát a telekre, és előkészítés alatt van egy nagyobb játszótér is a gyerekeknek. A folyamatos fejlesztés ellenére sem biztos a folytatás, hiába az egyértelmű közönségsiker. Matej azt mondja, ha csak ez a három év jut nekik, akkor is megérte, de nyilván az a céljuk és álmuk, hogy még évekig itt maradhassanak. „Nézd, a kollégáim szerint a saját optimizmusom rabja vagyok, rengeteg akadály van előttünk, amit le kell küzdenünk. De ha az elején nem lettem volna ilyen optimista, el sem jutunk odáig, hogy aláírjuk a szerződést.”
Az interjú végeztével fogja hatalmas kulcscsomóját és elköszön. Elindul, majd menet közben megáll, lehajol, hogy felvegyen egy kis szemétdarabot a földről. Ebből az egyetlen mozdulatból is látszik, hogy a Kasárna Karlín nemcsak egy üzlet, hanem egy ügy. Ilyen apró mozdulatokból építették fel az egészet.
A következő havi, júliusi Forbesban 10 oldalas összeállításban foglalkozunk Prága kevésbé ismert, de izgalmas kerületeivel, a Kedvenc utcák sorozatunk ugyanis három progresszív és feltörekvő kerületről fog szólni: Vinohrady, Žižkov és Karlín.
