A kraftsör-főzdék címlapon futtatásával a kétéves Forbes Urban kétéves adósságát törleszti, közben azt is megmutatjuk, mi jön a bezárt Sirály, Kultiplex, Kuplung, Corvin-tető után. Megjelent a friss Forbes Urban, a magyar Forbes városi különszáma – ezúttal nem önálló lapként, hanem a májusi magazin 64 oldalas mellékleteként.
Meglepően gyakran kapom meg a kérdést, hogy szeretek-e Budapesten élni – írtam pont két évvel ezelőtt, a Forbes Urban első számának intrójában. Ezt a kérdést az elmúlt másfél évben egyáltalán nem hallottam – mióta külföldi magazinok állítják, hogy fővárosunk top turistacélponttá tette magát, a magyarok is elhiszik, hogy jó itt. Pedig a kérdés ma aktuálisabb: a várnegyed nappal, a bulinegyed éjjel állítja egyre több kihívás elé az ott élőket és szórakozókat.
Keresd az Urbant a májusi Forbes magazin 64 oldalas mellékleteként
Budapest esténként is energikus lakóit a turistákon kívül változatos érdekek is kiszorítják életterükből és kedvenc szórakozóhelyeikről. Utóbbival találkozott már ez az ország, a sokféle zenei műfajt, gondolkodásmódot, embert befogadó, társadalmi témákat feszegető, civil szervezeteknek is helyet adó kultúrkocsmák a rendszerváltás előtt is hiányoztak. 2019-re ismét eltűntek, megszűnt a Kultiplex, a Sirály, a Kuplung, a Corvin-tető, a Müszi, a megmaradtak közül költözik a Gólya, állandóan célkeresztben van az Auróra, és kipaterolás fenyegeti a Dürer-kertet is. De úgy tűnik, Budapest így is feltalálja magát: lakásokban bulizik.
Retró életérzés vagy valami ahhoz hasonló autonóm válaszreakció az underground helyek hiányára, amiről szüleink generációja is bőven tud mesélni?
Akik régen is ott voltak, a Forbes Urbanben megjelent, a házibulijelenség új hullámáról szóló cikkünkben azt mondják:
„Ezekben a bulikban nemcsak azért gyűltünk össze, hogy igyunk, csajozzunk, pasizzunk, hanem hogy olyan témákról beszélgessünk, amikről a szocialista rendszerben a nyilvános térben nem lehetett”, de azért „főleg magunkkal, a belső bizonytalanságunkkal voltunk elfoglalva”.
A célok, a felmerülő témák, még az itt előforduló drogok sem sokat változtak az elmúlt évtizedek alatt. És a bakelitbeszerzési-források sem feltétlenül – ahogy az már a főváros két ikonikus bakelitboltjáról, a Wave-ről és a Musiclandről szóló cikkekből derül ki. A sör persze lehet jobb, mint régen volt, akkor is, ha konkrétan a szomszéd lakásban főzték.
Monyó, Mad Scientist, Horizont, HopTop – a címlapsztori
A kraftsör-főzdék címlapon futtatásával a kétéves Forbes Urban kétéves adósságát törleszti. Korábban is tervben volt, de nem véletlenül most érkeztünk meg hozzá.
Olyan világ ez, amelyben a termelő-készítők épp csak centikkel járnak azok előtt, akik hajlandók többet fizetni azért, ami többet ér.
Ahogy az első Fekete kávézó hat évvel ezelőtti nyitásakor a baristák bénáztak, és a vendégek felé fordított La Marzoccón magyarázták az új hullámot, úgy punnyadt meg a kevesebb hozzáértéssel készített kézműves sör a rosszul felszerelt első kézművessör-kocsmákban, ugyanabban az időben. Ma már ilyen hibák nemigen vannak, nem is lennének megengedhetők, hiszen a fogyasztók tanulnak, a versenytársak meg szaporodnak. (Igen, a már három üzletet magába foglaló Fekete sztoriját is elmeséljük.)
Napozás a gekkólámpa alatt, szobanövénycsere, tetoválásbemutató. A fesztiválszervező Vida Vera megunta az éjszakázást, most kollégáival a Rákóczi tér környékébe próbálnak életet lehelni
Én szeretek itt élni, de attól még a város konkurenciája is kemény. Még mindig bőven vannak „szisztematikusan elbaszott” terei, és a „civil”, a „nonprofit” meg az „EU-s” legközelebbi szinonimája egyre inkább az „állandó küzdelem” – Vida Vera jól látja. A korábban fesztiválszervező és éjszakaiélet-rendező Vida mostanában a Mindspace-szel a Rákóczi téri történések központja, ennek kapcsán írtuk meg portréját – lapzártánk után jött a hír, hogy a Rákóczi téri vásárcsarnokban az EU-s választásokig szüneteltetnie kell tevékenységét, például az elsősorban a környék lakóinak szervezett közösségi dolgozást és reggelizést, a workshopokat.
Mire beindul a Római parti szezon, már kiolvashatod, ki kicsoda az ott vállalkozók közül
A vegzálásoktól függetlenül a Csendes kávézóban bemelegítők és a Feketében józanodók, a Stark Attila street art művész és grafikus könyveit lapozgatók, a Hokedliben ebédelők, a Római partra járók és a közösségi kertekben kapálgatók, meg a Vida workshopjai iránt érdeklődők egy kivételezett kör, egy egyszer majd felemlegetni való kor karakteres arcai. Azok, akik a barátaikkal találkozni újabban budapesti házibuliba – vagy Londonba járnak. Azok, akikről ebben a Forbes Urbanben mind írunk.
Bánlaki D. Stella a Forbes különszámainak és mellékleteinek vezető szerkesztője
