Sajnos nincsen egy bizonyos “hazugságjel” az emberi gesztusok között, ám a hazugságok leleplezésének legmegbízhatóbb eszköze mégis a testbeszéd helyes értelmezése.
A testbeszéd az ember érzelmi állapotának külső leképzése. Egy gesztus vagy egy mozdulat rávilágít egy-egy pillanatnyi érzésre. Agyunk tudatalatti része automatikusan, a kiejtett szavainktól függetlenül működik, így a testbeszédünk elárulja a valódi gondolatainkat és érzelmeinket.
Ha igazat mondunk, akkor szavaink és gesztusaink összhangban vannak, ha azonban belekezdünk egy valótlan állításba, akkor testünk ellentmondásos jeleket küld, amelyből a környezetünk megérzi, hogy valami nem stimmel.
Léteznek-e egyértelmű hazugságra utaló jelek?
Az emberek jóval kevesebbszer hazudnának, ha úgy hinnék, hogy a megtévesztésnek vannak általános érvényű, egyértelmű jelei, csakhogy sajnos nincsenek. Nincs egyetlen egy olyan jel sem, amelynek az lenne a jelentése, hogy „Hazudok.”. Nem létezik hazugságjel, vagy hazugsággesztus. Csupán annak vannak látható jelei, ha a hazug ember fejében kavargó gondolatok és érzelmek nem egyeznek a száját elhagyó szavakkal. Ez a belső konfliktus pedig számtalan formában megmutatkozhat az ember testbeszédében. Számos jele van annak például, ha valaki ideges, fél, takargatnivalója van, próbálja elfojtani az érzelmeit, elhatárolódik a saját szavaitól, vagyis önmagával viaskodik. A hazugságok leleplezése érdekében ennek a belső viaskodásnak a külső jeleit kell keresnünk.
Melyek a leggyakoribb hazugságra utaló jelek?
1. A szájrándulás
A leggyakoribb árulkodó jel, amivel a mindennapokban találkozhatsz, a száj rándulása. Amikor nem értünk egyet a hallottakkal, a látottakkal, vagy ha egyszerűen csak nem tetszik valami, akkor azt tudattalanul egy arckifejezés formájában közöljük a környezetünkkel. Ez az úgynevezett „NEM arc”, ami egy egyszerű kifli formájú szájrándulásból áll, és azt a jelentést hordozza, hogy NEM! „Nem tetszik, nem értek egyet, nem hiszek neked, nem igaz!” stb.
Ez a szájrándulás nemcsak a hallgatónál, hanem a beszélőnél is megjelenhet, ha ő maga nem ért egyet a saját szavaival. Sok esetben, ha valaki valótlanságot állít, akkor a hazug szavak kimondása után megrándul a szája. Ezzel azt az üzenetet közvetíti, hogy nem gondolta komolyan, vagy nem ért egyet azzal, amit mondott. Tehát, ha valaki megdicséri a kosztümödet vagy a frizurádat, majd megrándul a szája, akkor biztos lehetsz benne, hogy a bók nem volt őszinte.
FONTOS! Ne keverd össze ezt a jelenséget a „Nem tudom.” vagy a „Fogalmam sincs.” arckifejezéssel, ahol a száj rándulása mellett a szemöldök is felszalad a homlokon.
2. A száj eltakarása
Amikor olyasmiről beszélünk, amiről tudjuk, hogy nem volna szabad (hazugság, rosszindulatú pletyka, titok stb.), akkor az agyunk tudat alatt arra készteti a testünket, hogy fojtsa belénk a szavakat, és erre a legtöbbször a kezünket utasítja. A száj eltakarása a legszínpadiasabb gesztustól egészen a legészrevehetetlenebbig terjedhet. Néha csak pár ujjunkkal takarjuk a szánkat, máskor pedig az összeszorított öklünkkel vagy a tenyerünkkel. Minél jobban törekedik az agyunk a szavaink elfojtására, annál erősebb a gesztus. A legtöbben álcázzák a száj eltakarását azzal, hogy például a tenyerükkel végigsimítják az állukat, az egyik ujjukkal megvakarják az orruk szélét, esetleg műköhögést is bevethetnek.
3. A szem takarása
Ha valami olyat látunk, ami nem tetszik, például egy balesetet vagy egy félelmetes jelenetet egy filmben, akkor ösztönösen eltakarjuk a szemünket. Nem akarjuk látni, mert nem tetszik, amit látunk. Ha olyanok társaságában vagyunk, akiket legszívesebben a hátunk közepére se kívánunk, akkor próbáljuk „nem láthatóvá tenni őket” és hosszasan dörzsöljük a szemünket, vagy elnyújtjuk, lassítjuk a pislogásunkat.
Az embereknél akkor is megfigyelhető ez a sokat eláruló gesztus, ha valótlant állítanak. Tudat alatt ezzel fejezik ki, hogy nem akarják látni a saját „rosszaságukat”. Ha valaki blöfföl a tárgyalóasztalnál, akkor beszéd közben feltűnően többet takarhatja vagy tarthatja csukva a szemeit, mint általában szokta. A szem eltakarásának gesztusa számtalan alakban megjelenhet, például szemdörzsölés, szem környékének masszírozása, elnyújtott pislogás, a szem pilláinak csipkedése, vagy az arc végigsimítása formájában.
4. Szapora pislogás
A pislogásunk intenzitása az érzelmi érintettségünket és izgalmunkat fejezi ki egy tárggyal, jelenséggel vagy személlyel kapcsolatban. Normális esetben percenként kb. 12-18 alkalommal pislogunk. Ezt akkor produkáljuk, ha érzelmileg semleges számunkra, amit látunk, hallunk vagy átélünk. Amikor valaki hazudik nekünk, akkor a lebukástól való félelem következtében a pislogása megszaporodhat. A változás nagyon szembetűnő, hiszen ez a szám percenként 30 pislogásra is nőhet. Persze a körülményeket mindig szem előtt kell tartanunk, hiszen pislogásunk minden erős érzelmi behatás (boldogság, izgalom, düh stb.) esetén megszaporodik.
5. Testi elhatárolódás
Ha valaki hazudik vagy egyáltalán nem biztos az állításában, akkor sok esetben testének egy részével vagy egészével elfordul tőlünk. Mondandója közben elfordíthatja a fejét, kerülheti a szemkontaktust, testét védekezően összehúzhatja vagy karba tett kézzel állhat, hátraléphet, esetleg teljes testével el is fordulhat. Tisztában van vele, hogy „rossz” az, amit tesz, ezért agyának tudatalatti része automatikus védekezésre utasítja a testét.
Kugler Ádám
viselkedéskutató
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.