Van az a pont, amikor már menedzser kell – a Honda gyári versenyzője saját bőrén tapasztalta meg ezt.
„A szüleimtől tudom, hogy amikor kisgyerekként épp sok voltam nekik, akkor beültettek egy javításra váró autóba, aztán amikor rám néztek pár óra múlva, még mindig ugyanolyan lelkesedéssel rángattam a kormányt és brummogtam, mint amikor beleraktak.” Michelisz Norbi egy nagyon kis településről autózott be magának nagyon nagy karriert.
A Honda színeiben érkezett a Forbes Flow-ra, ahol a sportolói szekcióban faggatta őt és Kapás Bogit Zsiborás Gergő, a Forbes újságírója. Az autóversenyzés költséges sport, és nem mindenkinek térül meg: Norbinak és családjának súlyos pénzekbe került a kezdeti versenyezgetés. „Korán rájöttem arra, hogy ezen dolgozni kell, hogy eladjam magam, ha versenyezni akarok külföldön.”
Michelisz Norbert, Kapás Boglárka, Zsiborás Gergő/Fotó: Fekete Csaba
A Túraautó világbajnokság (WTTC) kapóra jött, mint ahogy az is, hogy Talmácsi Gábor újra beültette a magyar köztudatba az autó-és motorsportot, így aztán 2011-ben, a magyarországi futamon már tízezrek szurkoltak neki (korábbi csapatának, a Zengő Motorsportnak is komoly szerepe volt abban, hogy Magyarország nagydíjat rendezhetett). Itt már a szponzorok figyelmét is felkeltette. Kezdetben saját maga tárgyalt velük, de aztán rájött, hogy itt már nem lesz elég az ő tudása. Tavaly igazolt át a Honda gyári csapatához, ami komoly fegyvertény egy olyan versenyzőtől, aki nem egy nagy autós piac “szülötte”. A több mint egy évig húzódó tárgyalása után érezte, hogy akár többet is ki lehetett volna hozni a szerződésből, de nem volt meg az a kompetenciája hozzá, ami egy menedzsernek igen.
A versenypályán kívüli menedzselésben csapattársa, Thiago Monteiro segíti, a pilótának majdnem 20 éves tapasztalata van, köztük egy F1-es győzelme is. Szerinte Norbi a pályán kemény, tiszteletre méltó ellenfél, itthon pedig nagyon jó neve van, amit fel lehet használni brandépítéshez
Kapás Bogi a legfiatalabb versenyzőként állt a rajtkőre 2008-ban Pekingben, most pedig bronzéremmel utazott haza Rióból. Szerinte sokan félreértik azt, hogy mennyit kell dolgozni egy olimpiai éremért “Ez nem egy négy éves felkészülés, hanem egy élet munkája” – szögezte le. Persze már most készül arra, hogy Tokióban a dobogó legfelső fokára állhasson, de azt is elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy nem lehet mindig élsportoló. Jelenleg sportpszichológiát hallgat az egyetemen, az anyukájától tanulta, hogy nem szabad csak egy lábon állni.
