Van itt minden, mint a búcsúban. Csak itt mindent kameráznak, sőt élőben közvetítenek, főleg gyerekek és az őket kísérő szüleik. Mikroceleb, márkakavalkád és zsúrhangulat: ez a VidCon London első két napja.
Ez… ez… borzasztó – suhan át az agyamon, aztán tér vissza egyre többször és ragad is meg a gondolat. A VidCon London megnyitóján ülök, a hatalmas amerikai videós konferencia brit kistestvérén. A hatalmas, Youtube által szponzorált fő színpadon éppen két ember eszik. És ez a show. De ne legyünk ennyire igazságtalanok: a két ember nem akárki, hanem természetesen youtuberek: Rhett & Link, akik (egyik csatornájukon, mert ekkora márkáknak általában már bőven nem egy van) online is esznek.
„Jobb, amikor megszerkesztjük kicsit” – mondja egyikük két falat között, és egyet tudok érteni vele. Egyszerűen nem találtam semmi érdekeset abban, hogy két ember pofákat vág, és poénkodni próbál tradicionálisnak beállított brit ételek elfogyasztása közben. De azt el kell ismernem, hogy nem én vagyok a célközönség: az átlagéletkor a közönségben ránézésre talán kicsivel több tíznél (azaz, harmada az enyémnek…), és amúgy sem néztem soha videókat, ahol más emberek esznek.
Az újságíró sosem szeretne úgy rácsodálkozni a dolgokra, ahogy a nagymamák az internetre, hiszen ez az egész youtube-ozás, influenszerkedés, Instagram, TikTok (korábban Musical.ly, ha így ismerős) már jó pár éve velünk van, az lenne a dolgom, hogy képben legyek.
Mégsem tudom magam igazán korholni: egyszerűen nem nekem szól, sokkal nehezebben mélyedek bele, értem meg, mi miért történik. De el mégsem engedhetem: láthatóan tömegeket vonz, ami nemcsak a milliós videómegtekintésekből látszik, hanem abból is, hogy ilyen konferenciákat lehet megtölteni vele.
Rhett & Link show-ja. Az asztalon rangsorolva a kaják, a kezében lévő húsféle a végére került.
Közben röhögéssel fogadja a közönség azt is, amikor Rhett vagy Link az egyik megmaradt sonkadarabot a színpadról behajítja a közönségbe, én meg csak nézek ki a fejemből, hogy ez most mi. Clickbait, amibe belerakták a teljes életüket, ultimate trashcontent – és az újságok ezzel (is) versenyeznek. Utánuk kedves ikerlányok lépnek a színpadra, bár már 15-e van, egy Valentin napi dalt hoztak, ukulelével cukin eljátsszák-éneklik a nem túl tartalmas zeneszámot (szpojler: két szereplőből az egyiknek van randija aznap, a másiknak nincs), a hangolás alatt meg azt kiabáltatják a közönséggel, hogy milyen jól érzik magukat a VidConon.
De hát megint: átlagéletkor. Valószínűleg erre van igény, ők csak tökéletesen kiszolgálják. Ezt erősíti, hogy a cikk írásakor éppen mellettem interjúznak, és nagyon értelmesen válaszolnak a kérdésekre. „Csak számokat látunk, de itt találkozhatunk velük. Ó, te tényleg létezel, nemcsak egy felhasználónév vagy! Ez annyira jó!” – mondja egyikük, és összefoglalja helyettem az esemény legnagyobb pozitívumát is.
A Mererell-ikrek: testvérek és youtuberek (Veronica és Vanessa)
De azért az agyam leolvadása még folytatódik: a színpadon most egy bűvész jön, segédjének pedig behívják a konferencia egyik leghíresebb youtuberét, PatrickStarrr drag queen vloggert, aki „makeup, beauty & lifestyle” témában csinál videókat. Sok szerepe nincs, fogja a bűvésznek a cuccokat, amíg elvégzi a nem túl erős trükkjeit. Amit eddig láttunk, 12 évesek szülinapi bulijának nagyon extra lenne, engem nem annyira köt le.
Már majdnem elszégyellem magam, hogy nem tudom értékelni, amit mások igen, de szerencsére a mellettem ülő magyar youtuber, Bánki Beni is hasonló megdöbbenéssel fogadja az eseményeket, a poénok szerinte sem viccesek – ez azért kicsit megnyugtat. A vége felé jön még egy énekelni annyira nem tudó, animációkat készítő páros, akik elénekelnek egy dalt az életvidám, nagyon pozitív valamiről (mármint egy rajzolt figuráról), a másikuk pedig minden mondatára rácáfol valami szarkasztikussal, negatívval – az ötlet jó, a kivitelezés kevésbé. De a közönség őrjöng, pozitív értelemben. Azt hiszem, a közönség nagy része elégedetten távozik.
PatrickStarrr
A feliratkozókból hús-vér rajongók lesznek, a statisztikából meg pénz
Ha eddig azt éreztem, hogy ez az egész nem az én világom, akkor másnapra már nehezen találok szavakat. Szombaton megnyitott a konferenciához tartozó expó, ahol mindenféle kiállítók vannak. A korosztályról való tegnapi becslésem beigazolódni látszik, rengeteg a tini, de még több a gyerek, sok szülőt is látok, akik elkísérték a gyerekeiket. Üzenem a saját korosztályomnak: felejtsétek el a játszótéren való passzív nézelődést, itt percenként rángatják meg a gyerekek apjukat vagy anyjukat, hogy fotózza le őket ilyen-olyan háttér előtt, aztán félórákat állnak sorban, hogy valamelyik youtuberrel tegyék megy ugyanezt;
„szelfigépek”, villan át az agyamon a Szolgálólány meséjének analógiájára (csak az itt lévő influencerek nagy része srác), ahogy az egymás után félpercenként időzített kötelező mosolyokat nézem az – a konferencia terminológiája szerint – alkotók (creator) arcán.
Van néhány kiemelt youtuber is, hozzájuk külön fizetéssel lehet menni fotózkodni, ha az ember kiállta a ránézésre több órás sorát.
Az expó az a hely is, ahol a népszerűségből nem digitálisan lesz pénz. Az influencerek kereshetnek pénzt a videóikon futó reklámokkal, szponzorált tartalommal is, de miért hagynák ki a merchandise-t? A megnyitón a színpadon evő páros dupla standdal van jelen, ahol csak a márkázott cuccaikat lehet megvenni. Nemsokára bemutatnak valami rajzfilmet, ahhoz is ezerféle háttérrel kapcsolódik fotózás. És itt van mondjuk az MTV, ami brutális világítású hátteret hozott, ebbe is vidáman állnak bele a gyerekek, és vadul kattintgatnak az apukák.
Legalább nem kell attól félni, hogy valaki csúnyán néz, ha lefotózom, vagy esetleg letiltja a felvételt: itt mindenki ezt csinálja, lépni nem lehet úgy, hogy valaki épp ne élőben vlogoljon (konkrétan a mozgólépcsőn sem sikerült úgy feljönni, hogy ne kerüljek két lány szelfikerszttűzébe). A legtöbb attrakció pontosan erre megy rá: gyerekekre szabva itt van például az Adobe, akik egyik videóvágó programjukat promózzák (és persze hoztak több hátteret, például hatalmas szappanbuborékot meg csomó kis műanyag labdát, amiben el lehet merülni a fotó kedvéért), vagy a Nickelodeon egy hatalmas slime-os izét hozott (amit egyelőre nem kapcsoltak be).
Az egészben a legérdekesebb, hogy a célközönségnél láthatóan nagyon jól működik. Minden attrakcióért odavannak, van miről vlogolni, lehet találkozni a példaképekkel, a márkázott cuccok pedig egyáltalán nem zavarják őket. Bevallom őszintén, én is azoknak a táborát erősítem, akik szerint ez az egész jelenség, különösen az influencermarketing inkább átmeneti, a youtuberek és közönségük is felnő majd, amúgy is saját magukat égetik ki az állandó tartalomgyártásban. A VidCon azért erre rácáfolni látszik: a bázis masszív, a hagyományos márkák itt vannak az influencerekkel együtt, és rengeteg pénzt tesz bele és vesz ki mindenki, a technológiai lehetőségek meg egyre jobbak, egyre több fícsört érhetnek el az alkotók, egyre több platformon, felületen lehet majd hirdetni.
(A VidConon való részételt, az utat és a szállást a PostForRent fizette, a tartalomba azonban nem szóltak bele.)
