A Magyar Innováció és Hatékonyság Nonprofit Kft. virtuális erőműve jelenleg a hatodik legnagyobb az országban, 2030-ra már a második lehet. Összes programjukkal évente mintegy 350–400 ezer diákhoz jutnak el, és partnereik között tudhatják a legnagyobb hazai ipari szereplőket, mint az Audi, a Főtáv vagy épp a Mol. Itthon sikeres energiahatékonysági programjaikra már Európa több országában is fölfigyeltek.
Virtuális erőművel bolygót menteni elég merész vállalásnak tűnik, és bevallom, egy ideig nem is tudtam komolyan venni, amikor először hallottam róla. Az EIT Climate-KIC dublini klímakonferenciájának gálavacsoráján, egy döbbenetesen hangos kelta dobszóló és egy ír sztepptáncbemutató között tényleg kicsit abszurd volt, hogy valaki teljes meggyőződéssel állítja nekem, hogy Magyarország immáron hatodik legnagyobb erőműve virtuális. Szóval virtuális. Aha, mondom, ez nagyon érdekes, biztos a repülőt is virtuális kerozinnal töltik, amivel idejöttünk és virtuális villany világít a teremben is.
A hangulat fokozódásával párhuzamosan aztán egyre többet tudtam meg Virtuális Erőmű Programról (röviden: VEP). Az ötlet lényege, hogy megtakarításra ösztönöznek, a sok elaprózott megtakarítást összegyűjtik, bemutatják, láthatóvá teszik és díjazzák. Ezzel egyszerre képesek ösztönözni az intézményi szereplőket, a kormányzatot, a nagyvállalatokat, a kisvállalkozásokat és a lakosságot. Tehát virtuális, mert semmit nem termel, de mégis hatása lehet például a salesben (vagy a politikai marketingben). És ha ott hatása van, akkor annak az egész rendszerre ösztönző hatása lehet. Ahogy dr. Mezősi Balázs, a programért felelős kft. operatív igazgatója fogalmaz,
„az energiahatékonyság láthatatlan, megfoghatatlan, nem lehet szalagot átvágni.”
Fotó: Sebestyén László
Céljuk, hogy fosszilis erőművi kapacitásokat váltsanak ki: 2020-ra évi 200 MW ekvivalens energiamegtakarítást vállaltak, ezt azonban már 2018-ban sikerült elérniük, jelenleg 207 MW megtakarításnál tartanak. Ez a 207 MW (a számláló állása egyébként itt követhető) pedig nem kevés. Összehasonlításul: a teljes hazai termelés körülbelül 6200–6300 MW, jelenleg tehát ennek harmincad részét takarítják meg partnereikkel. (A virtuális erőmű kifejezést egyébként nem csak ebben az értelemben használják az energetikában, jelenthet például több kisebb, általában gázmotoros erőmű összekapcsolásával létrejövő termelőkapacitást, illetve szabályozóközpontot, ami alkalmas az áramtermelésben jelentkező hullámzások kiegyenlítésére.)
Partnereik között tudhatják a legnagyobb hazai fogyasztókat,
mint például az Audi, a Continental, a Főtáv, az Opel és a MOL, de három kivételével az összes partner 1 MW alatti (a kiváltott erőművi teljesítmény mértékét illetően). Ez azt jelenti, hogy partnereik nagy része az egész hálózat szempontjából szinte láthatatlan mennyiséget takarít meg, ezek összeadódva viszont már jelentős léptéket tesznek ki. (Az erőművi teljesítményre történő átszámítás módszertana a Tanácsadó Testület Módszertani Szakbizottsága által kialakított és karbantartott, a BME vezetésével. Leegyszerűsítve: egy átlagos, 50 százalék körüli hatásfokkal működő, évi mintegy 6000 üzemórát termelő fosszilis erőmű jelenti az átszámítás alapját.)
„A legzöldebb energia, amit nem használunk fel, de még meg sem termelünk” – mondja dr. Mezősi Balázs, immár egy budapesti kávézóban, ír néptáncbemutatóktól nem kísérve. (Akit egyébként érdekel a tradicionális ír dob, a fa keretre feszített kecske- vagy marhabőrből készülő bodhran világa, erre érdemes kalandoznia.) Mielőtt a program élére került, Pécsett tanult közgazdaságtant és jogot, eközben az EU-s fejlesztésekre specializálódott. Mindez jól jött a versenyszférában, hiszen az egyetem elvégzése után a KPMG-hez került, ahol főként az uniós értékelések és a kormányzati stratégiák megalkotásán dolgozott. Az EU és kormányzati csoport munkatársaként, majd vezetőjeként többek között egy olyan módszertani összeállítás megírása köthető a nevéhez, ami bár 15 éves, máig gyakorlati segítséget jelent különböző stratégiák megírásához.
Összesen tíz évet töltött a KPMG-nél és – mint mondja – a zöld témában érezte a leginkább, hogy jobban kiteljesedhet, így került a Magyar Innováció és Hatékonyság Nonprofit Kft. (vagy ahogy magukat nevezik: MI6) élére. Balázs 2014-ben vette át a programot és igyekeztek minél gyorsabban stratégiai szövetségeket kötni. Munkájuknak egyik fontos eleme, hogy piaci igényeket közvetítenek a kormányzat felé és kormányzati igényeket közvetítenek a piac felé.
Hogy erre nem csak itthon figyeltek föl, jó példa, hogy az Európai Bizottság 2015-ben a legjobb három európai energiahatékonysági program közé választotta a kezdeményezésüket az EUSEW (EU Sustainable Energy Week) keretén belül.
Legnagyobb sikerük tehát a 2011-ben indult Virtuális Erőmű Program, de tevékenységük nem merül ki ebben. A megtakarítást nemcsak motiválják, hanem oktatják is, tanácsokat adnak és megosztják jógyakorlat-gyűjteményüket is. Kapcsolatban állnak iskolákkal, egyetemekkel, intézményekkel, civil szervezetekkel, sőt, még egy állatkerttel is; az összes iskolai programjukon keresztül évente mintegy 350–400 ezer magyar diákhoz jutnak el, valamint járják a vidéket, mivel a szemléletformálás nagyon fontos a legkisebb falvakban is, ahol komoly problémát jelent például az avarégetés vagy a hulladékok elégetése.
Mezősi Balázs úgy látja, hogy „nincs sok időnk. Ha csak a gyerekeket képezzük, akkor is sok időt veszítünk. De felnő egy generáció, akinek természetes lesz az, ami számunkra még nem az. Másrészt a mi programjaink intergenerációsak, ami azt jelenti, hogy a gyerekeknek a szüleivel, nagyszüleivel, szomszédaival kell megbeszélnie a feladatokat. A nagyszüleink idejében egy háztartás gyakorlatilag hulladékmentesen működött. Manapság ezt már oktatni kell. Ha erről beszélnek otthon, annak van társadalmi hatása.”
„Meglepően sokat – válaszolja Mezősi Balázs, amikor arról kérdezem, hogy mit tud tenni egy ipari szereplő, mondjuk az Audi, amikor megkeresik egymást a programjaikkal. – Az ilyen rendszerek általában nagyok és emiatt komplexek is. Ebből a komplexitásból fakad sok megtakarítási lehetőség.” A konkrét példánál maradva: a győri gyárban egy adott rendszert alaposan feltérképezve és áttervezve, közel 70 százalékos megtakarítást tudtak elérni.
Fotó: Sebestyén László
Az ipar egyébként – még ha felfutóban is van a termelés – az ország energiafelhasználásának meglepően kis részéért felelős, nagyjából 20 százalékra tehető, míg a lakosságé ehhez képest megdöbbentően sok, több mint 30 százalék. Éppen ezért fontos, hogy kimutatásaik szerint átlagosan 10 százalék megtakarítást lehetne elérni pusztán odafigyeléssel, ha például elzárnánk a csapot mosogatás közben, vagy nem 25 fokra tekernénk a fűtést a lakásokban (vagy az irodákat nem a télen-nyáron pólóban lévő alkalmazottakhoz fűtenénk és hűtenénk). További 10 százalékot pedig minimális ráfordítással lehetne elérni, a LED-égők használata ilyen például.
Ezek nem nagy beruházások, de az eredményük ehhez képest óriási lehetne – az ország energiatermelésében is.
Forrás: Országos éves energiamérleg, 2017, MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal)
Mint nonprofit kft., a bevételeik jórésze EU-s támogatásból származik, de saját aktív, bevételgeneráló tevékenységet is gyakorolnak: szakértőként, tanácsadóként szerepelnek, többek között három magyar megye klímastratégiáját is elkészítették és 70 település klíma akcióprogramját (SECAP) is ők készítették. A programokhoz jórészt uniós támogatások jelentik a stabil pénzügyi alapot, esetenként közel milliárdos költségvetéssel dolgozhatnak.
Energiahatékonysági programjaikra már Európában is kezdenek felfigyelni és ezért sokat tesznek is: többek között azért csatlakoztak az európai klímainnovációban vezető szerepet betöltő EIT Climate-KIC közösségéhez is, hogy az ő hálózatukon keresztül minél több partnerhez eljuttassák energiahatékonysági programjaikat.
„Minden energiahatékonysági erőfeszítést üdvözölni kell, beleértve a tudatosságfejlesztő kezdeményezéseket is. A MI6 által Virtuális Erőműnek nevezett program is azt a célt tűzi ki, hogy javítsa az energiafogyasztók tudatosságát, és ehhez különböző PR és marketing technikákat használ fel – mondja Lontay Zoltán energetikai szakértő, a Magyar Energiahatékonysági Társaság volt elnöke, majd hozzáteszi: – Én a jó ügy érdekében, a program hitelességének erősítésére óvatosabban válogatnám meg a PR eszközöket.”
Azzal a MI6-nál is tisztában vannak, hogy nem minden, a Virtuális Erőmű Programban szereplő fejlesztés valósult meg a program hatására. Mezősi Balázs úgy látja, hogy „sok esetben vagyunk hatással a beruházási döntésekre, de nyilván nincs vagy kevés a befolyásunk a nagyvállalati döntésekre. Mi összegyűjtjük, elismerhetővé és díjazhatóvá tesszük ezeket az erőmű-kiváltásokat, függetlenül attól, hogy aktívan szerepet vállaltunk-e annak előkészítésében vagy megvalósításában. Ha nem mutatnánk be, sokan nem is hallanának ezekről a hazai beruházásokról és eredményekről, pedig jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy javíthassunk környezetünk állapotán.”
9 dolog, amit te is megtehetsz a klímaváltozás ellen
Lontay Zoltán szerint a másik probléma módszertani jellegű. A szakértő úgy látja, hogy a magyarországi energiahatékonysági fejlesztések eredményeit ki lehet fejezni valamilyen módszerrel erőművi kapacitásban, de akkor minden energiahatékonysági beavatkozást számításba kellene venni, nem csak azt, amelyik a MI6 kérdőívein megjelenik. A MI6 valóban más megközelítést alkalmaz. „A projektgyűjtésünk pályázat alapú, így nem teljeskörű. Aki a programunk keretében pályázik és nyer, azt tudjuk díjazni és a nyertesek között szerepeltetni. A pályázati felhívásaink nyilvánosak a honlapunkon, így az elismerés kritériumai mindenki számára elérhetőek.”
„Annak, amit mi csinálunk, nincs európai párhuzama” – mondja Mezősi Balázs. – Már 8–9 országgal dolgozunk közösen és szinte biztos, hogy három országban megjelenik a Virtuális Erőmű Program a mi licencünk alapján.
Idén az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Romániában indulhat el és nagyon komoly sikerként értékeljük, hogy Svédországban is felfigyeltek ránk.
Már tárgyalunk velük is, többször jártunk náluk, ők is jártak nálunk, ott jövőre indulhat el a program.”
