Megjelent a Forbes magazin februári száma, címlapon az örökösökkel: a Béres család és a Kling család története. A tejiparba is beleástuk magunkat: az Alföldi tej 102 tulajdonosa nemsokára beszáll a sajttermelésbe is, a kóstolás már karácsonykor megvolt. De miért éri meg nekik kvázi szövetkezeti formában működni? Cégportrénkat keresd a februári számban. Már az újságárusoknál!
Kvázi szövetkezet. Az Alföldi tej különleges konstrukció a magyar piacon, de az összeállt tejtermelők megtapasztalhatták, hogy egységben az erő, például akkor, amikor eltörölték az EU-s tejkvótákat. A szocializmus miatt sokan irtóznak a szövetkezet szótól, az Alföldi tej példája mutatja, hogy egy ágazati integráció sikerre vihető – ez az, ami önszerveződő alapon nyugaton hamarabb megindult, azt a jó pár évtizedet pótolnák most be Magyarországon, hogy versenyképesek maradjanak.
A magyarok szeretnek magyarok lenni, büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk
– mondja Dobrovoczky István, az Alföldi értékesítési és marketingigazgatója, amikor arról beszélgetünk, amiről talán legtöbben ismerik a céget: a Magyar márkáról, a polcokról leugró piros-fehér-zöld dizájnnal. Persze, ott van még a Riska, a Mesés, és még jó pár, egyet eladtak az Aldinak, jól megvannak a Disney-vel is, nem véletlenül látunk sokszor Star Wars-figurákat a dobozokon.
Nemcsak a márkázással foglalkoznak: új gyárat indítanak Debrecenben, belépnek a sajtpiacra, és ráfekszenek az exportra is. Az 54,7 milliárdos bevétel mellé ezzel nemsokára megérkezhet – a tulajdonosok szintjén is realizálható – profit. Úgy 5-10 év múlva.
Részletes cégportrét keresd a februári Forbes magazinban! Lapozz bele!
