Nem emberi jogok lennének, csak alapjogok, amelyek szenvedéstől szabadítanák meg legközelebbi rokonainkat – állítják a népszavazás kezdeményezői. Abszurd hülyeség, ami kriminalizálná az állatkerti dolgozókat és majmoknak adna jogokat, akik ezzel úgysem tudnak élni – vetik ellen a kritikusok. Basel-Stadt kantonban a világon elsőként kaphatnak alkotmányban rögzített alapjogokat csimpánzok, orángutánok, bonobók és még sokan mások.
„Svájcban minden hülyeségről lehet szavazni” – hangzott a szerkesztőségben egy megjegyzés, amikor felvetettem, hogy a Basel-Stadt kantonban február 13-án népszavazást tartanak arról, kapjanak-e alapjogokat a főemlősök.
A kezdeményezés Grundrechte für Primaten, vagyis Alapjogokat a főemlősöknek címet viseli, és a Sentience Politics állatjogokkal foglalkozó egyesület indította el. Már 2016-ban elkezdték ennek előkészítését. 3080 aláírást gyűjtöttek össze a népszavazáshoz, ezt azonban 2018-ban a bázeli kormányzótanács elkaszálta. Végül a szövetségi bíróság úgy határozott, lehet a kérdésről népszavazást tartani.
Miért csak az embereknek járhatnának alapjogok?
Ez az alapkérdése a Sentience-nek. Azt rendszerint hangsúlyozzák, hogy nem emberi jogokat követelnek a főemlősöknek, „csak” azt szeretnék biztosítani, hogy a jelenleg elsősorban az emberek szórakoztatására vagy kutatásokra és kísérletekre használt, az emberrel közeli rokonságban álló több mint 500 főemlősnek a jelenleginél erősebb jogokat biztosítsanak.
Ezek alapján „a nem ember főemlősöknek joga lenne az életéhez és a testi és szellemi sértetlenségéhez”. Szinte szó szerint ez a mondat kerülne be Basel-Stadt kanton alkotmányába, ha a többség igennel szavaz vasárnap. A döntés most a választójoggal rendelkező 110 ezer bázeli kezében van.
Ha a népszavazás sikeres lesz, a világon elsőként mondhatja ki egy törvényhozás, hogy alapjogok főemlősöknek is járnak. A Sentience kampányfilmjében elhangzottakat a Schwiizerdütsch szerelmesei és a franciául tudók felirattal fogják megérteni.
Miért épp a főemlősök?
A Sentience érvelése szerint azért választották éppen a főemlősöket, mert ők állnak hozzánk genetikailag a legközelebb, akár 98 százalékban is egyezik a genetikai állományunk. Ezzel jár a hasonló felépítésű agy és fejlett idegrendszer. A főemlősök intelligenciája közismert, ráadásul hozzánk hasonlóan aktív szociális életet élnek, magas a fájdalomérzékelésük, ami nem csak fizikai értelemben igaz.
Az emberhez hasonlóan gyászolnak, ha egy hozzájuk közelálló meghal, képesek együttérzésre és a jövőről gondolkozni. A Sentience egy 24 oldalas kiadványban sorolja az érveit. A kezdeményezés legismertebb támogatója egyébként a világhírű primatológus, Jane Goodall.
Kik ellenzik és kik támogatják?
A Sentience kezdeményezését állatjogi szervezetek (köztük a PETA), jogászok, közéleti személyiségek, filozófusok és a kantonban kormányzó szociáldemokrata párt, az SP is támogatja, a Zöldekkel együtt. A szociáldemokraták egyik kantoni nagytanácsi képviselője, Barbara Heer szerint fontos lépést tenne a kanton az alapjogok biztosításával, és a svájci demokrácia történelme egyébként is a jogok kiharcolásáról szól.
Az állatkertek és a gyógyszeripar azonban az alapjogok biztosítása ellen szólalnak fel. Közülük a Novartis és a Roche úgy nyilatkozott, hogy egy ideje nem végeznek ugyan főemlősökön kísérleteket Bázelben, de ez változhat. Ebben az esetben pedig a kutatásokat hátráltatnák az alapjogok.
Miért épp Bázel?
E-mailben kerestük meg a kezdeményezés kampányfelelősét, Tamina Grabert. Szerinte Basel-Stadt kanton azért volt tökéletes választás a népszavazáshoz, mert a Svájcban főemlősökön 2011 és 2020 között elvégzett állatkísérletek közül 1500-at is Bázelben hajtottak végre. Ez nem is csoda, elvégre négy nagy gyógyszergyártó székhelye is az észak-svájci városban van: itt van a főhadiszállása a Novartisnak, a Roche-nak, a Syngentának és a Lonzának is.
„Ezek közül ezer volt olyan, ami aktív fájdalommal járt a kísérletben résztvevő főemlősöknek, akik ugyanúgy éreznek, mint mi. Ilyen kísérleteket Svájcon belül csak Zürichben, Bázelben és Freiburgban végeznek” – írja a Forbes.hu-nak Graber, aki megjegyezte, hogy az ő központjuk is a városban van.
Maradhat az állatkert és a kísérlet is
„Nem szabadsághoz való jogot akarunk. Tehát továbbra is lehetne fogságban tartani főemlősöket, ha az alapjogaikat tiszteletben tartják.” Ugyanígy nem tiltatnák be a kísérleteket sem. Épp ellenkezőleg:
a viselkedéssel kapcsolatos kutatásokat még támogatnánk is, mert fontosnak tartják, hogy a közeli rokonaink szükségleteit jobban megértsük. „Alapjogokat és nem emberi jogokat akarunk” – írja a kampányfelelős. A kozmetikai vagy gyógyszerészeti, főemlősökön végzett kísérletek azonban ez alapján mehetnének a levesbe.
Igaz, ezeknek bizonyítottan egyre kevesebb értelme van.
Szerinte arról sem lenne szó, amivel a kritikusok támadják őket, miszerint a kezdeményezésük alapján egy szenvedő állatot nem lehetne elaltatni. „Amikor az élethez és a sérthetetlenséghez való jog ütközik, mindig egyéni mérlegelésre van szükség. Csak az a fontos, hogy ne az emberek érdekeit – mint a profit vagy valamilyen más haszon –, hanem az egyén alapvető érdekét vegyük figyelembe. Tehát hogy az adott főemlős nem akar szenvedni vagy továbbra is élni akar.”
„Éppen azért, mert annyira hasonlóak vagyunk, meg tudjuk érteni a szükségleteiket. Társadalomként nem vállalhatjuk tovább, hogy a mi használati szükségletünket szisztematikusan az ő érdekeik elé helyezzük” – így Graber.
Ha vasárnap az igenek győznek, külön ombudsmant kaphatnak majd a főemlősök. A kantonnak ezek után nem lehetne őket tárgyként kezelnie. Egy kézzelfogható eredmény lenne, hogy a bázeli egyetemen csak olyan kísérleteket végezhetnének, amely nem sérti a főemlősök érdekeit.
A magánvállalkozások azonban – ilyen az állatkert és a gyógyszergyárak – csak közvetetten lennének érintve. Itt jönne képbe egy ombudsman, aki az egyes ügyekben véleményt alkothatna és védelmébe vehetné a csimpánzokat, orángutánokat, gorillákat és más főemlősöket.
Nem alapjogok kellenek, hanem védelem
A kezdeményezést leghevesebben az állatkertek kritizálják – több olyan ponton is, amelyekről a kezdeményezők elmondják, hogy nem igazak. Ilyen például az, hogy a fogvatartás megtiltásával a 60 százalékban veszélyeztett kategóriába tartozó főemlősöket nem lehetne fajmentésben segíteni az állatkertekben.
Ezen kívül szerintük a jelenlegi jogszabályok már most is garantálják, hogy az állatok ne szenvedhessenek. Attól is tartanak, hogy az állatok jóllétéről az állatkertek szakemberei, állatorvosok vagy biológusok a jövőben nem tehetnének megállapításokat, azok mindenképpen egy ombudsmanhoz kerülnének. „A kezdeményezők még a gyerek- és felnőttvédelmi hivatallal is példálóznak. Ezek a javaslatok nemcsak érthetetlenek, hanem abszurdak is” – írja az állatkert.
Szerintük a kezdeményezés több szenvedést okozna az állatoknak, mert amíg egy beteg példányt elaltathatnának, túl hosszú bürokratikus folyamaton kellene keresztülmenni.
Az állatkert emellett a kezdeményezők szemére veti, hogy „nekik mindegy, hogy az állatkerti dolgozókat bűnözővé tennék”, és hogy az állatorvosok helyett ombudsman védené az állatokat, akiknek erre semmi szükségük nincs.
„Jogokat és kötelezettségeket emberek embereknek állapítanak meg. Ha jogokat adunk egy majomnak, azzal emberi tulajdonságokat húzunk rá, ami neki semmire nem jó. A jogait ő nem tudja gyakorolni vagy érvényesíteni, mindig emberi képviseletre lesz szüksége. Emberek gondoskodhatnak csimpánzokról, fordítva ez nem működik.”
Kutyák és szalámitaktika
Az állatkert szerint az is érdekes, hogy ők minden állat védelméért és jóllétéért dolgoznak, míg a kezdeményezők csak a főemlősöket emelik ki. „Nem belátható, miért kellene emberi jogokat kapnia egy majomnak, míg a kutyákat vagy a macskákat ebből kizárják.” Végül azt állítják, szerintük azért választották a kezedményezők Basel-Stadt kantont a népszavazáshoz, mert az itteni balos-zöld vezetéssel van a legnagyobb esély, hogy az igenek győzzenek, és ez csak az első lépés mindenféle állattartás eltörlése és egy „vegán társadalom létrehozása felé”.
Anya orángután a kicsinyével egy állatkertben. Fotó: Rawpixel
Profit helyett főemlősök
A Forbes.hu-nak Graber ezekre a kritikákra is reagált.
A jogokról és a kötelezettségekről azt írta, emberek között is előfordul, hogy valakinek csak jogai vannak kötelezettségek nélkül. „Hasonlóan képzeljük ezt el, mint a kisgyerekek esetében. Legtöbbször a szüleik gondoskodnak arról, hogy a jogaik biztosítva legyenek. Szociális munkások és jogászok lépnek közbe, ha ez nincs így. A főemlősöknél primatológusok és állatorvosok tehetnék ezt meg.”
Graber szerint az állatkerti dolgozók kriminalizálásáról sincs szó – ez akkor történhetne meg, ha szenvedést okoznának az állatoknak, vagy indokolatlanul alkalmaznának eutanáziát.
„Egyszerűen az lenne fontos, hogy a főemlősök érdeke legyen az első, ne a profit vagy a tenyészprogramok. Ettől még senki nem válna bűnözővé” – állítja, hozzátéve, hogy állatkerti dolgozók is támogatják a kezdeményezésüket.
Graber azt írja, a bázeli állatkerttel felvették a kapcsolatot, de az elzárkózott a párbeszédtől. A kezdeményezésük elfogadása szerinte megelőzhetné, hogy a túlzsúfolttá váló kifutókban egymásnak essenek az állatok – ilyesmire egyébként éppen a bázeli állatkertben volt nemrégiben példa –, amit az elaltatás helyett akár szabadon engedéssel is meg lehetne oldani.
A vegán társadalom létrehozásának vádjára reagálva pedig azt írta , „mindegy, hogy a kezdeményezést elfogadják-e. A Sentience a jövőben is az állatok érdekeiért fog dolgozni.” Kiemelte, hogy van egy másik kezdeményezésük is, amelyről várhatóan országos szavazást tartanak még idén. Ezzel a nagyüzemi állattartásra mondanának nemet – de ettől még továbbra is lehetséges lenne haszonállatokat nevelni. „Az állatoknak mindenesetre minél szebb és szenvedésmentesebb élete kell legyen.”
Elfogadják?
Bár hivatalos közvélemény-kutatások nincsenek, Graber optimista. Azt mondja, az utcai kampány során pozitív tapasztalatokat gyűjtöttek. Mivel a szociáldemokraták és a zöldek is beálltak a kezdeményezés mögé, a baloldalra húzó városban ez sokat érhet. Ugyanakkor a gyógyszeripari lobbi is erős. Bázelben és a régióban egy négy évvel ezelőtti adat szerint 28 ezer embernek adnak munkát a gyógyszercégek.
Borítókép: Chi King / Wikimedia
Németországot lehet nem szeretni és imádni, egy azonban biztos: európai és gyakran globális kitekintésben is megkerülhetetlen, ami ott történik. Ha meg nem, akkor simán csak érdekes.
A szeret, nem szeret dilemmáját az országgal kapcsolatban a Rammstein dolgozta fel a legjobban. A „Mein Herz im Flammen, will dich lieben und verdammen” vagyis lángol a szívem, szeretni és átkozni akarlak sor a Deutschland című számukban – na meg a megjelenésekor kisebb felhördülést okozó klipben – olyan tökéletesen foglalja össze, mit érezhet az ember a hazája iránt – nem csak, de főleg akkor, ha német, és az ismert események vannak mögötte a 20. században –, hogy arra talán még Johann Wolfgang Goethe is csettintene és headbangelne egyet.
Ez a rovat időről időre körüljár néhány németországi témát, meg persze a DACH-országok másik két tagját, Ausztriát és Svájcot sem hagyja majd figyelmen kívül. Mármint sicher, hogy nem.
Német marihuána-dilemma: olcsóbban tudja árulni a füvet az állam, mint a feketepiac?
