Egy ponton hiánycikké vált a vécépapír, majd nyolc után szobafogságra lettünk ítélve. Kitört egy háború és alig egy év alatt több mint másfélszeresére nőtt a kenyér ára. Az utóbbi hetekben pedig többször megtörtént az is, hogy egy EU-tagállamban nem lehet benzint kapni. Mit taníthat nekünk a kibontakozó krízis egy fenntarthatóbb jövőről?
A krízisek korát éljük, de a kétségbeesés rossz tanácsadó. Egy ősi, a napról napra való túlélésre kondicionált ösztön fékezi az emberek képességét, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Még a szólásainkban is kódolva van ez a felfogás: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
A technológiai újításokat rövid távon hajlamosak vagyunk túlértékelni, míg hosszú távú hatásukat figyelmen kívül hagyjuk. Ilyen volt a repülés (ami az egyén A pontból B-be jutásán túl többek között egy vírus elterjedését órákra gyorsította fel hetek és hónapok helyett), a számítógép, napjainkban pedig a mesterséges intelligencia. De ezt a visszatartó erőt tudatos eszközökkel ki lehet cselezni. És itt jön képbe a spekulatív dizájn, ami provokatív kérdésekkel generál pozitív változást a fennálló rendszerben. Mint például a fosszilis energiától való függőségben.
