A modern magányosságot leginkább az újfajta technológiák, appok térnyerésével hozza kapcsolatba Esther Perel pszichoterapeuta, aki a Brain Bar színpadán adott elő pénteken. Szerinte az egyedüli orvosság az emberi kapcsolatok valós megélése, gyakorlása, hogy ne hagyjuk magunkat ellustulni és mindig arra építeni, hogy majd appok javasolnak nekünk filmet, úti célt, de akár társat is.
„Néhány hónappal ezelőtt üzenetet kaptam egy barátomtól, és megtudtam, hogy létezik az Esther Perel Therapy Bot. Valaki, aki épp szakított a barátnőjével, de nem talált nálam szabad időpontot, úgy döntött, hogy létrehozza a robot verziómat és ez három hét alatt sikerült is neki. Sokféle gondolatom volt már korábban a halhatatlanságról, de erre nem számítottam… és természetesen felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a robot jobb-e mint én, tudja-e mindazt, amit én? A válasz pedig az, hogy még nem tudja. Még.”
Mesterséges intimitás
„Nagyon sok szó esik mostanában az AI-ról (artificial intelligence, mesterséges intelligencia), az én kérdésem pedig az, hogy mi a helyzet a másik AI (artificial intimacy, mesterséges intimitás) térnyerésével, és ez hogyan függ össze a manapság olyan gyakran megtapasztalt magányosság érzésével.” A mesterséges intimitás nem más, mint az emberek közötti szimulált interakciók összessége. Viszont pont azért, mert csak szimulációról van szó, sokszor csak éhesebbek leszünk általa, nem lakunk jól, hanem hiányt érzünk. A mesterséges intimitás egy sajátos magányt alakít ki bennünk.
