A játékrajongóból társasjáték-kereskedővé váló Rosenzweig
László ugyan üzletember, de a mai napig gyermeki lelkesedéssel várja a boltjába
érkező új társasokat.
A Mezőkövesdtől nem messze található fürdőváros, Bogács zajos, turistákkal teli központjától eltávolodva egy csendes, zöldövezeti részen fogad a Szellemlovas Kft. társasjáték-tábora. A kertben álló sörpadokon szétrakott játékokkal 5-6 fős csoportokban játszik a nagyjából harminc látogató. Az érkezésemre kevesen figyelnek fel, annyira lekötik őket a hatalmas, komplex táblák és a rajtuk sorakozó több tucat bábú. A fő apartmanban lenyűgözően nagy halomba összehordva bő kétszáz játék várakozik, a telefonméretű kártyapakliktól a 8-10 kilogrammos dobozokig, ezek több mint felét elő is veszik a hét nap alatt.
A közösség már nyolc éve jár össze évente kétszer, általában többen vannak, de a járvány idén rányomta bélyegét a látogatószámra. A tipikus táborozó – ahogy a társasjáték-bolt tipikus ügyfele is – 30-as, 40-es éveiben járó férfi, de minden alkalommal eljön pár nő is. Ugyan esténként néha felhallatszik a központból érkező zsivaj, de ritka, hogy páran lemennének a gyógyfürdőbe vagy a borászatokba. „Azért jövünk Budapesttől távol, hogy a világtól elzárva csak a játékokra figyelhessünk” – mondja Rosenzweig László, a Szellemlovas alapítója és társtulajdonosa, ahogy leülünk beszélgetni. A vállalkozó pólóban, rövidnadrágban fogad, ami illik a tábor hangulatához, de mint mondja: sosem volt az az öltönyös üzletembertípus.
