Nem énekelték meg elégszer, hogy mennyire kilőtt a trappista sajt fogyasztói ára az elmúlt egy évben.
Persze, a jelenség nemcsak a trappistát, de a sajt- és tejtermékeket is általában érinti. A KSH 2022. decemberi inflációs jelentésében a sajt éves inflációja 83,2, a tejtermékeké 79,2 százalék. Vagy ahogy arról Pogátsa Zoltán közgazdász is beszélt a 24.hu podcastjában, 2023-ban sokaknak már tejtermékekre sem futhatja.
Trappista sajt kilogrammonkénti fogyasztói ára az elmúlt egy évben (forintban). Forrás és ábra: AKI PÁIR
A trappista mondjon le?
Koncentráljunk most a trappistára. A boltokban eddig relatíve megfizethetőbbnek számító sajtfajta egyre emelkedő ára ugyanis most már bevásárlásról bevásárlásra megrökönyödésre késztethet. A kérdés a sajtpult előtt álldogálva jogos: így, hogy körülbelül a duplájára emelkedett a trappista ára, nem érdemes ugyanannyiért, vagy legalábbis kisebb ráfizetéssel másik sajtért nyúlni a szupermarketekben, diszkontláncokban? Váltsunk importra? Melyik fajta a nyerő? Vegyünk helyette inkább edámit, goudát? Vagy cheddart? Esetleg lágysajtot?
Lehet, azzal járunk a legjobban, ha hozzá se nyúlunk a trappistához, sőt inkább kifordulunk a szupermarketből, és kisüzemi sajtba fektetjük a pénzünk.
De miért?
A trappista, és úgy általában a sajtok drágulásának okai már ismertek. Röviden:
- a tej termelési ára gyakorlatilag a duplájára emelkedett,
- és a sajttermeléshez köthető munkaerő ára is megugrott.
- Emellett nyilván egy energiaintenzív iparágról beszélünk, tehát a termelők, tehenészetek megemelkedett rezsiköltségei is közrejátszanak,
- ahogy a termeléshez beszállított fehérjék árának növekedése is.
- Csapjuk ehhez még hozzá a tavalyi aszályt,
- és persze az ellátási láncból és a nagykereskedelmi beszerzésből fakadó árréseket is.
- És van még egy magyar extra: a trappista ára mindenhol elszállt, de nálunk a leginkább, és ennek közvetve az ársapka az oka.
Így máris könnyen összejön húsz deka trappista sajtért az akár 1400 forintos ár is.
Kezd összeérni az árolló
Hiába érintenek minden más sajtfajtát is a fenti tényezők, a trappista drágulásának üteme szinte mindenkit kenterben ver. Ahogy Kun Anita, a Csíz Sajtműhely alapítója fogalmaz a Forbes.hu-nak (a cégsztorit itt írtuk meg), „kezd összeérni az árolló” a szupermarketekben elérhető trappista és társai, valamint a kistermelőktől, manufaktúrában megvásárolható fajták között. Csak hát, mint megjegyzi, ízben és minőségben is azért tud más szintet képviselni a hozzájuk hasonló helyeken készülő, fél évig érlelt fajták.
Kun példája: nézzünk mondjuk termelői fajtákat átlag 9 ezer forintos kilóáron. Ha jellemzően 20-25 dekát veszük belőlük, akkor is már 1800 forinttól lehet őket elérni érni, Márpedig szerinte a hozzájuk hasonló termelők lassabban drágultak, mint a bolti márkák. A Csíz kézműves sajtjai például 30 százalékot drágultak a tej termelési ára miatt.
„Tavaly januárban 140 forintért tudtuk a tej literjét megvenni, ez ma 240-280 forint” – mondja.
Kun a trappistára a gomolyát említi alternatívaként. Mint magyarázza, a trappistát legalább 21 napig szokás érlelni, a Csíznél kapható gomolyát pedig egyhetes kortól egy hónapos korig árulják. Emiatt, és attól, hogy ők a gomolyát kicsit jobban lecsöpögtetik hűtés előtt, a trappistához nagyon hasonló sajtot tudnak készíteni, ami aztán frissen is ugyanúgy szeletelhető és reszelhető, mint a trappista. Ami a különbség, hogy manufaktúrából kézzel készült, adalékanyagmentes sajtot vehetünk. Mindezt a szupermarketekben látható, kilónkénti 5 ezer forint feletti gyártói márkákhoz képest 6-7 ezer forint per kilóért.
Nagyker nélkül még olcsóbb
Kun szerint másik előnye a kisüzemi sajtoknak, hogy
„nem tudnak, és nem is céljuk bejutni a multikba, hiszen a manufaktúráknál amúgy is a rövid ellátási lánc a lényeg”.
„Most is hatezer forint alatt áruljuk a sajtjaink kilóját” – ezt már Sziebler Péterné, a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. elnök-igazgatója mondja a Forbes.hu-nak. Ahogy a 2020. áprilisi Forbes magazin Gazda mellékletében is megírtuk, a termelők körében Margitkának szokták hívni. „Azzal, hogy kimarad a nagykerlánc, és közvetlenül a vevőnek vagy a mintaboltba szállítunk ki, el lehet érni, hogy kimaradjon az árrés” – fejtegeti tehát Margitka. Szerinte a kiskereskedőknek is ehhez kellene alkalmazkodnia, tehát közvetlenül kellene elérnie a kisüzemeket.
A Pusztaszabolcs Tejnél is van olyan sajtfajta, ami, mint Margitka fogalmaz, érlelt, trappista jellegű félkemény, és már lassan egy áron kapni a bolti gyártói márkákkal. „A rövid ellátási láncban elérhető sajtokról tudni, hol termelik, és azt is, hogy adalékmentesek, a multiknál kapható sajtokat általában növényi zsiradékkal pótolják” – teszi hozzá.
Az idő drága kincs
A kisüzemi viszont egyvalamiben most is biztosan drágább a nagy láncoknál: időt kell rá szánni, hogy beszerezzük, el kell menni érte külön boltba, vagy esetleg webshopból kell megrendelni és várni a kiszállítására, ami szintén extra idő.
„Sajnos be kell fektetni az idejét annak, aki minőségi élelmiszert akar válogatni és vásárolni – foglalja össze Kun. – Elsősorban régiós szinten kell mindenkinek megkeresnie a saját termelőjét.”
Innentől tehát csak az a kérdés, hogy ilyen trappistaárak mellett megéri-e nekünk pár száz forinttal többet sajtra költeni, valamint abba is extra energiát ölni, hogy újabb boltot, termelőt, webshopot is meglátogassunk ezért. A jobb íznek, minőségnek viszont úgy tűnik, ennyi az ára, nem több.
Borítókép: trappista sajt csomagolása a Kőröstej Kft. hajdúböszörményi üzemében 2018. június 30-án.
