Ételfotós akart lenni, és végül az is lett Csákvári Péterből, csak kicsit máshogy. Volt már kiállítása Londonban, Kínában és a csemegepultok közt is, a miniatűrök világa pedig nagyon könnyen monetizálható.
„Csak néztem a csemegeuborkát és arra gondoltam, hogy pont olyan, mint egy koszos tó, amibe hullákat dobnak. Az a kedvenc képem.” Csákvári Péter a dolgozóasztal fölé görnyedve mondja ezt, miközben az egyik új, miniatűr világot mutogatja. Ez az első olyan alkotás, aminél megfordította a szokásos rendet: nem egy valós tárgy köré rendezte be a figurákat, hanem felépített egy világot, majd a közepére helyezte a tárgyat.
Hazafelé sétálva látott pár, félig eltemetett üveget, onnan jutott eszébe, hogy a kis dekás üvegből lehetne valami régészeti lelet, amire ráakadnak. A figurákat 3D–szoftverrel tervezi, órákig tart, mire egyet a 3D-nyomtató elkészít, majd kézzel festi őket. Jóval nehezebb volt a domboldalt megcsinálni.
