„Én odamegyek a Boeinghez és rendelek 150 gépet másfél milliárd dollárért” – mondta ezt a Ryanair vezére, Michael O’Leary áprilisi címlapinterjúnkban. Aztán a héten kiderült, hogy odament és rendelt 300-at. Persze nem tudjuk, pontosan mennyiért.
A nagy hír tükrében érdekes most visszagondolnom a beszélgetésünkre. Amikor március közepén Dublinban jártam a Ryanair-vezérnél, még ügyesen belengette, hogy nagy gépbeszerzés jön, de akár az Airbustól is rendelhet – annak ellenére, hogy az egytípusos flotta az ultrafapadosok működési modelljének egyik legfontosabb eleme. Azt fejtegette, ha kell, lecseréli a teljes Boeing-flottát Airbusra. Most már tudjuk, hogy nagyjából interjúnk idején fordultak rá a Boeinggel újra a komoly tárgyalásokra, nyilván más úton is megüzente az amerikai repülőgyártónak, hogy nem olyan rossz a tárgyalási pozíciója.
A mostani hatalmas megrendelés előzménye ugyanis az, hogy a Ryanair lassan két évvel ezelőtt a szokásos nagy médiaricsaj kíséretében hagyta faképnél a Boeinget, mondván,
