Olajfúrótornyok, petrolkémiai üzemek és mérgeket kiokádó kémények árnyékából indul a jövő vegyipari cége, amely hulladék és károsanyagok kibocsátása nélkül ígér tiszta, olcsó vegyi anyagokat.
Texast a fosszilis energiahordozók tették azzá, ami: energetikai nagyhatalommá és Kalifornia után az Egyesült Államok második legfontosabb, leggazdagabb államává. Az Amerika déli részén lévő állam, ha leválasztanánk az anyaországról, önmagában is a világ tizedik legnagyobb gazdasága lehetne – és e mögött az olajipar és a rá épülő vegyipar áll.
Míg itthon leginkább a whiskyt kortyolgató Jockey Ewing képe ugrik be Texasról, addig ott az olajfúró tornyok, a finomítók és a vegyipari létesítmények uralják a képet. Van viszont egy cég, ami ugyanazt csinálja, mint a szomszédos petrolkémiai vállalatok csak teljesen máshogy: ugyanúgy termékeket gyárt vegyi anyagokból, csak nem óriási károsanyag-kibocsátással, mint a hagyományos vegyipar, hanem karbonsemleges, sőt, néha már „karbonnegatív” módon.
A Solugent két fiatal, Gaurab Chakrabarti vezérigazgató és Sean Hunt műszaki igazgató alapította. Chakrabarti rákkutatással foglalkozott PhD-hallgatóként, Hunt pedig vegyipari mérnöknek készült az MIT-n. Egy pókeresten futottak véletlenül egymásba, amit orvostan-hallgatóknak szerveztek, itt kezdek beszélgetni az ötletről: mi lenne, ha a vegyipari gyártás nem iszonyú szennyező lenne, hanem pont az ellenkezője: tiszta és karbonsemleges.
Természetesből vegyi anyag
Pár éve létező trend, mi is írtunk már többször róla, hogy enzimeket és baktériumokat használnak műanyagok lebontására. A Solugen ötlete is hasonló, csak fordítva: speciális enzimeket terveznek és építenek, amik természetes, főleg növényi eredetű alapanyagokból állít elő olyan molekulákat, amikből aztán felesleg és hulladél nélkül állítanak elő vegyipari termékeket. Amikor a Bloomberg forgatócsoportja a cég gyárában, a Bioforge-ban járt, épp kukoricasziruppal etették az enzimeket, a végtermék pedig tisztítószerekben felhasználható vegyi anyag lett. Mintha az alapanyagot egy az egyben alakítanák át termékké. A Solugen szerint ez az eljárás szinte minden olyan lépést a petrolkémiai eljárásból, amely során károsanyagok és a környezetre ártalmas hulladékok keletkeznek.
És a befektetők hisznek nekik: a cég csak szeptemberben 350 millió dollárnyi forrást vont be, összesen 435 millió dollárnál járnak, a cég értékeltsége meghaladja az 1,8 milliárd dollárt. A befektetők közt pedig olyan ágazati nagyágyúk vannak, mint a Temasek Holdings, a BlackRock, az Y-Combinator vagy a Carbon Diet. A Solugen központja és a Bioforge Houstonban van, de Németországan működnek a cég szerverei, amik az enzimek tervezéséhez és előállításhoz szükséges szimulációkat végzi, enélkül nem lenne lehetséges a kutatás és fejlesztés. A forrásokból újabb egységeket telepítenének Amerikában és a fejlesztést folytatnák.
Mert a munka alapja a fejlesztés: Chakrabarti és Hunt is azt mondják, hogy az enzimek fejlesztésén múlik a siker. Ehhez kapcsolódóan a cég már több tucat szabadalmat védetett le az Egyesült Államokban. Szinte vég nélkül próbálgatják, hogy lehet még több és még potensebb enzimet előállítani, amelyekkel aztán egyre több természetes anyagot lehet vegyipari alapanyaggá átalakítani. Így készült cukorból és kukoricából műtrágya, súrolószer, építőipari anyagok és akár műanyag is.
Ha nylon kell, nylon lesz
Ráadásul mindezt úgy csinálják, hogy a Bioforge nem termel vegyipari hulladékot, az alapanyagot egy az egyben alakítják át a termék előállításhoz szükséges vegyi anyaggá. Az alapítók azt mondják, hogy ezt a tulajdonságát a Biforge a skálázódás után is megtartja: mindegy, mennyi terméket állítanak elő, az eljáráshoz kapcsolódó hulladékot mellőzni tudják. „Bármit meg tudunk csinálni, amit csak akarsz. Ha bejön az ügyfél, hogy sok nylont szeretne, megnézzük, melyik enzimünk lesz rá jó és elkészítjük a terméket.”
Mivel ezeket a hasonló enzimreaktorokat nem lehet boltban venni, az elsőt Chakrabarti és Hunt kézzel építették laborfelszerelésekből és a Home Depot-ból rendelt eszközökből. Ugyan a gyárban már a sokadik generációs gépek dolgoznak, az elsőt még mindig ott áll: nem volt szívük kidobni. A neves befektető, Seth Bannon is bent van egyik cégén, a Fifty Yearsen keresztül, egyik gyárlátogatásán remek képeket osztott meg a Bioforge-ról.
És a legnagyobb perspektíva: a cég átállhat arra, hogy egyenesen a levegőből vonja ki a széndioxidot. Elvileg képes lehet rá a Biforge, hogy a levegőből kivont széndioxidot etesse meg enzimekkel és alakítsa át alapanyagként felhasználható vegyi anyaggá. A két alapító állítja: a hagyományos petrolkémiai végtermékek bő 90 százalékát ők is előállítják Houstonban, csak épp hulladékok és károsanyagok nélkül.
„Az Airbnb a legnagyobb hotel úgy, hogy nincs is ingatlantulajdona. Az Uber a legnagyobb taxis cég, pedig nincs egy autója sem. Miért ne lehetnénk mi a legnagyobb vegyipari vállalat úgy, hogy nincsenek hagyományos vegyipari eszközeink?” – vélekedik Chakrabarti. És ugyan igaz, hogy az ígéretek nemhogy futurisztikusan, de inkább hihetetlenül hangzanak, a befektetői bizalom és az, hogy már most is ügyfelek tucatjait szolgálják ki folyamatosan tisztán készült petrolkémiai termékekkel, elég meggyőző. Nem véletlen, hogy mindkét alapító fent volt az amerikai Forbes legsikeresebb fiatalokat összegyűjtő 30/30-as listáján.
